1997. június 15-én este éjszakai világító felhők látványa

Világító felhők megfigyelése - 1997. június 15. este.

Észlelés helye: Szentlőrinctől 6 km-re nyugatra.

Körülmények: Felhőtlen, tiszta, vidéki ég, holdfény van, de gyenge Tejút látható. Észak felé szabad a horizont.

Kocsival jöttünk Kaposvár - Szigetvár - Szentlőrinc - Pécs úton haza. Szigetvár előtt szép ÉNy-i alkonyatban ment le a Vénusz és lassan sötétedett, tűntek fel a csillagok. 20:15 UT-kor tűnt fel, hogy valami fény van észak felé. Az alkonyat egyre gyengült ÉNy-on, de ez a fény nem csökkent, azt hittük sarki fény, ezért Szentlőrinc előtt megálltunk az út mellett, hogy megnézzük mi van.

20:25-20:35 UT között néztük ezt az északi égaljon látszó fényt. Az AUR - PER - CAS alatt látszott. Az északponttól K-re 10 fokot, Ny-ra 15 fokot húzódott. Vastagsága 3-5 fok volt. Szálas szerkezetű, néhol fodros volt. Fénye furcsa volt: hidegebb, neonosabb, szürkéskék színű volt. Nem mozdult, nem változott. A CYG-ben derengő Tejútnál erősebb volt. Ez világító felhő volt!

A megfigyelés után továbbkocsiztunk Pécs felé, a fényt lassan eltakarták a Mecsek vonulatai.

Mai megjegyzés: ekkor UT-ben 18:40-kor volt naplemente. A világító felhő észlelése idején (20:15-20:35-ig) a Nap már 12,4-14,4 fok mélyen volt a horizont alatt. A Hold valóban az égen volt: a Virgoban állt a Spica közelében, ráadásul már 10,5 napos korú, jóval első negyed utáni fázisban volt!

Megfigyelők: Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta.

Korábbi közlés: Leonidák-levelezőlista: 2013. 07. 01..

A világító felhőkről készített vázlatrajz.

2013. március 22-én este a C/2011 L4 PANSTARRS-üstökös észlelése

A 2011. június 6-án felfedezett és másfél évig nagy reklámmal beharangozott C/2011 L4 (PANSTARRS) üstököst először a déli féltekén lakók látták. 2013. március 10-én következett be napközelsége, amely után gyorsan átjött az égbolt északi felére. Ez után Magyarországról is megpillantották, már 2013. március 11-én. Viszont még nagyon közel volt a Naphoz. Naplemente után még be sem állt a sötétség és az üstökös máris gyorsan lenyugodott. Abban a kis negyedórás-félórás időben, amikor megpillantása remélhető lett volna: az esték felhőzetet vagy borultságot hoztak a nyugati ég aljára. Pedig eleinte az üstökös még fényes volt.

Szigligeten március 14-én szélvihar, 15-én hóvihar miatt ki sem mehettünk a szabadba. 16-án jó ég volt, de akkor éppen nem értünk rá. Pécsett 19-én este Remény-pusztán próbálkoztunk, de egy fekete felhő a nyugati eget csúnyán betakarta. 20-án a pécsi alagút tetején várakozva figyeltük a mozdulatlan felhőzetet. Így telt az idő 22-ig, amikorra már a Hold is meghízott és esténként világosabb tette az eget.

2013. március 22-én Pécsről ismét Szigligetre utaztunk. 17 órakor értünk oda és 19 órakor kimentünk az ég alá, hogy megnézzük a PANSTARRS-üstököst. A ház udvarából hegy takarta a nyugati eget, így észak felé gyalogoltunk 500-600 métert. A szigligeti várhegy felé, a várrom sziluettjével egy magasságban végre sikerült megpillantani NYISZ 19.10 és 19.35 között többször is.

Bár az égbolt felhőtlen volt és szél fújt, mégsem volt alul eléggé tiszta az ég és már erős volt a holdfény. Az üstökös a Pegazustól balra éppen a Halakból az Andromeda területére haladt át, helyét ismerve kereshettük meg. Az égen a Cassiopeia W-je, aztán a Perseus csillagai és alatta a gamma And - béta And - alfa And csillagsor vezetett egészen le a nyugati ég aljára. Az üstököst szabad szemmel nem láttuk, de látcsövekkel végre megpillantottuk. A 2,1 magnitúdós alfa And gyengén látszott szabad szemmel. Az üstökös alacsonyan, csak 6-7 fokkal volt a horizont felett, az alfa And csillagtól vízszintesen 8 fokkal balra.

7x50 B és 8x30 B binoklikkal 3,5 magnitúdós, csillagnál nagyobb, homályos peremű, befelé gyengén fényesedő, függőlegesen felfelé vonalat (csóvát) mutató furcsa folt. Gyenge látvány volt a 7-8 ívperces kóma is, a 25 ívperces még gyengébb csóva is. Látcsövekben való többször rátalálása után sem sikerült szabad szemmel megpillantani. Talán holdfény mentes égen jobb lett volna a látványa. Így az üstökös nagy csalódást jelentett!

Keszthelyi Sándor, Keszthelyiné Sragner Márta, Vértesi Eszter.

2013. május 18-i hajnali C/2012 F6 (Lemmon) üstökös megpillantása

Előző késődélután és koraeste kettesben [Keszthelyi Sándor és Sragner Márta] kocsikázva a Dunántúl nyugati részén felhőzet volt mindenfelé, több helyen találkoztunk záporral, zivatarral. Zalaegerszegtől keletre belekerültünk egy óriási fekete felhő alá, amelyből csak úgy szárazon zuhogott le a jég. Egy erdei út kis facsoportjának lombjai alá menekültünk, a 10 perces jégeső 8-10 mm-es szemcséi szerencsére épen hagyták a szélvédő üveget. Amikor este betértünk Hegyhátsálon az új csillagvizsgálóba ott is teljesen felhős volt az égbolt. Így nem értettük házigazdáink (Horváth Tibor, Tuboly Vince, Hegyi Norbert és mások) reménykedését, hogy besötétedés után majd észlelésekre fognak sort keríteni. Késő este és zuhogó esőben érkeztünk meg a Szombathelytől 14 km-re nyugatra lévő Bulcsú vezér falujába: a koromsötét Bucsuba.

2013. május 18-án hajnalban arra riadtam fel, hogy a padlásszoba tetőtéri ablakán fényt látok: a Tejút tekereg az ablak üvegén túl. NYISZ szerint 3 óra volt és az ég teljesen felhőtlen, igen tiszta, a kiválóan sötét égen a csillagok ragyognak, a khí Cyg szabadszemes és a Tejút szélesen hömpölyög le a Nyilas és a Skorpió közé.

Keleti irányban is még sötét az ég, a Pegazus nagy téglalapja (béta Peg, alfa Peg, gamma Peg és alfa And) a horizont felett áll. Fogtam a 7x50-es binokulárt és 03.10 és 03.25 között a C/2012 F6 (Lemmon) üstökös keresésébe kezdtem. Az alfa And és a gamma Peg között félúton (és 1-2 fokkal balra) többször rátaláltam egy kis foltra. Csak 4-5 ívperc átmérőjű, kereknek tűnő, egyenletes fényű, belseje felé alig fényesedő, csóva nélküli folt. KL-al alig látszik, EL-al azért jobban előjön. Egy 6 magnitúdós csillagokból álló háromszögtől keletre van. Mivel itt fényesebb mély-ég objektum nincsen és mivel az üstökös előre kinyomtatott keresőtérképén éppen ide jelezték - ez nyilván a Lemmon-üstökös!

A zenitben 6,2 magnitúdós, itt 10-12 fokkal a horizont felett 5 magnitúdós volt a szabadszemes határ. Az üstökös szabad szemmel nem látszott, a binokulárban 7 magnitúdósnak tűnt.

Amikor a pozíciórajzot elkészítettem és a fenti szöveget leírtam egy papírra és 03.37-kor ismét a keleti ég felé néztem: már késő volt, már elkezdődött a pirkadat! A keleti dombvonulat sötétje feletti égrész már kicsivel világosabb lett. Innentől kezdve hiába kerestem a látcsővel az üstököst, többé nem tudtam megpillantani.

2013. április 25-i esti részleges holdfogyatkozás

Kis fázisú részleges holdfogyatkozás 2013. április 25-én

Április 25-én csütörtök este NYISZ 21:54-től 22:21-ig, azaz 27 percig a Hold északi része egy kicsit belemerült a teljes földárnyékba, azaz egy kismértékű és rövid ideig tartó holdfogyatkozást volt. 1,47 %-os terület került a sötét árnyékba és csak 0,5 ívperc mélységet harapott bele a 22:09-kori maximumkor.

Sajnos pár nappal korábban meghűltem, fájt a torkom, rekedt és náthás lettem, könnyeim folytak, fájt mindenem, gyenge voltam, nagyrészt ágyban feküdtem. Így ketten (Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta) otthon maradtunk. A pécsi lakásunk szobájából, a délre becsukott ablakok üvegén át figyeltük az égitestet. 2-3 percenként hol egyikünk, hol másikunk ment az ablakokig és éppen esedékes látványt kommentálta. Az észleléshez sem távcsövet, sem binokulárt nem használtunk, csakis puszta szemmel néztük a Holdat.

20:58 NYISZ-kor jelent meg a Hold a háztetők és kémények felett. Felhőtlen és tiszta volt az ég. Ekkor még teljes fényű volt a holdkorong.

21:28-ig semmit sem érzékletünk a fogyatkozásból, csak ekkortól éreztünk egy enyhébb fátyolos részt a Hold bal oldalán.

21:43-kor már jól látható, mert erősebb a sötét fátyol balra fenn, a Hold északi részén. A Holdtól jobbra felfelé a Spica, míg balra csaknem vízszintesen a Szaturnusz látszik. A Szaturnusz irányában van a Hold fogyó része.

21:50-kor már erősebb a perem sötétedése balra fel. 21:53-ra a bal felső perem csorbulása érezhető, 21:55-kor jól láthatóan erős a csorbulás.

21:57-től érezni azt, hogy olyan erős a csorbulás, mintha a Hold íves korongjának ezt a kis részét balra fent lemetszették volna.

22:00-kor nyilvánvaló és erős a sötét beharapás. 222:06-kor egészen mély a sötét rész és határozottan elcsúszott jobbra és feljebb.

22:09-kor a legerősebb. Balra felül 1-2 ívperc mélyen és 10 ívperc hosszú szakasz a sötétebb rész.

22:14-re mintha gyengülne a sötét rész. 22:22-kor is még látszik, de határozottan jobb felé elcsúszott helyzetben. 22:30-ig még látható a fogyatkozó rész.

22:35-től a már nem sötét, hanem félhomályos rész teríti a Hold felső részét. 22:38-kor ez is gyengül, szinte alig látszik. 22:40-kor már nagyon gyenge a fátyol.

22:43-kor újra kerek és teljes fényében ragyogó a telihold. Összességében különleges érdekességű volt ez a kis fázisú, de jól látható holdfogyatkozás!

2012. október 8-án esti Draconida-meteorzápor nem észlelése

"…a Draconidák váratlan, 2012. október 8-ai kitörésének beszámolója. …Az aktivitás 13 óra után kezdett emelkedni, és amikor 15:37 UT-kor áthaladtunk az üstökös 1966-os napközelségekor kidobott felhőn, már 400 meteor/órás beütésszámot jeleztek a radarok. Ezzel azonban még nem volt vége, pár perccel később meredeken emelkedni kezdett az aktivitás, és 16:53 UTkor 2300 meteor/órás maximumot ért el, ami gyakorlatilag percre pontosan megegyezik az 1959-es porfelhő Maszlov által számolt egyik maximumával. A nagy aktivitást német radarok és több rádiós meteorészlelő is megerősítette. Ezt követően 2 óra alatt szinte nullára esett vissza az aktivitás. A fantasztikus hír hamar szárnyra kapott az interneten, de a szakmai kommentárokban érezhető volt a komoly bizonytalanság. A radaros és a rádiós technika ugyanis a rendkívül apró porszemcsékre is érzékeny, így nem volt világos, hogy mi látszódhatott a kitörésből vizuálisan vagy a videós rendszerekkel. Akár ez is előfordulhatott, hogy vizuálisan csak minimális volt a meteortevékenység.

A maximum idején hazánkban már sötétedett, így a többnyire derült égen volt rá esély, hogy a szemfüles észlelőknek sikerül megfigyelniük a leszálló ágat, esetleg a videós rendszerek is elcsípnek pár rajtagot. Eddig két pozitív megfigyelésről tudunk. Biró Zsófiának autóvezetés közben tűnt fel, mintha apró „szöszök” villannának az ég alján, de inkább a szélvédő játékának tekintette a dolgot. Amikor azonban kiszállt, és tekintetét a fodrozódó Tejútra emelte, már egyértelmű volt, hogy – különösen a zenit tájékán – apró tűk villognak odafent, ahogy a halvány, az észlelhetőség határán lévő draconidák belehasítanak a légkörbe. Másik észlelőnk Bakos Liza, aki augusztus óta nagy lendülettel fotózza a meteorokat Székesfehérvárról, a hatodik emeleti panellakásuk ablakából. Egy Canon 1100D géppel helyi időben 19:31 és 20:32 között hat halvány rajtagot sikerült megörökítenie, ami nagyszerű eredmény.

A kitörés tényét videokameráink is megerősítették, az agostyáni berendezés öt rajtagot rögzített, köztük egy meglepően fényes, –0,8 magnitúdós meteort is. Az International Meteor Organization honlapja szerint egy ukrán és cseh észlelő is látta a kitörést, de a rossz ég miatt a ZHR számítások nagyon bizonytalan eredményt adtak. Annyi sejthető, hogy a kitörés nagysága biztosan elérte, és nagy valószínűséggel meg is haladta a 2011-es aktivitás mértékét, akár 500–600 körüli ZHR is elképzelhető."

Fentiek forrása: Meteor 2013. 2. szám. p. 36. Sárneczky Krisztián cikke.

Ehhez a következő kiegészítést fűzzük:

"Ezen este Keszthelyi Sándor és Sragner Márta Bucsu községben (Szombathelytől 10 km-re nyugatra) volt. Vendégségből tértek haza a falu csekély közvilágítású főutcájáról. Ahogy 19:10-19:15 NYISZ ( = 17:10-17:15 UT) körül beértek a kertes udvarba ott sötét, tiszta, felhőtlen ég fogadta őket. A szép tejútas és csillagos ég alatt megállva gyönyörködtek a csillaképekben. Ennek a tartama alig haladta meg az egy percet, ám ezalatt egyikük is, másikuk is látott egy halvány, talán 4-5 magnitúdós meteort. Sőt ezen két meteor mellé még mindegyikük mintha még egyet sejtett volna, de ezek már olyan halványak voltak, hogy nem tűntek biztos jelenségnek. Ez a 2-4 (a Draco fejétől irányuló) meteor ilyen rövid idő alatt csak érdekesnek tűnt. Nem voltak internetközelben, nem tudtak semmiről. Gyanút nem fogtak, tovább nem nézelődtek, csak napokkal utána olvastak arról, hogy milyen különleges időszakban voltak a jó ég alatt."



A meteorraj aktivítása 2012. okt. 8-án késődélután-koraeste



2013. április 19-i hajnali változózás

A pár napja teljesen felhőtlen eget és kellemesen enyhe időjárást kihasználva az R CrB nyomába eredtem. 2013. április 19-én hajnalban a holdnyugta után jóval, 03:40 NYISZ-kor: még a város közepén is jó ég volt. A horizonthoz közel is, egészen le a Sco és Sgr csillagaiig. A Tejút magasabb részei is derengtek.

Nemcsak az R Sct volt szabadszemes, hanem - meglepetésemre - a khí Cyg is. Bizony a hajnali égen lopakodva, felfényesedett 4,5-5,0 magnitúdó közé.

A 102/500 mm refraktort már este kitelepítettem a kertbe, így környezete +13 fokC hőmérsékletét átvehette. A szemem szoktatása érdekében a Cyg-ben kerestem meg a SS Cyg-et. A helyén, a jellegzetes háromszöget (8,5 9,6 9,8) kiegészítve valóban jól látható. Már (vagy még) maximális fényében van: 9,0-9,5 közé becsültem.

És ezután irányoztam be a CrB félkörének közepét. A két fényesebb csillag a 7,4 és a 8,1 mellett, alatt már elsőre megpillantottam a változócsillagot. Megvan hát - a jópár éve nem látott - R CrB! Nem nagyon fényes, de azért látható! Viszonylagos halványsága miatt muszáj a papírt elővenni és a kis elemlámpát meggyújtani és keresőtérképen azonosítani az összehasonlító csillagokat. A 10,0 és 10,2 és 10,6 jól látható. A 11,1-es alig sejthető. Az R CrB utóbbinál fényesebb, előbbieknél nem. Percekig becsülgetem a fényüket, élvezgetem a látványukat, mert látom végre az R CrB típusúak névadóját: az R Crb-t! Nem szabad szemes (mint jó vidéki égen szokott), nem is binoklis (mint általában városi égen szokott volt) de azért nem is láthatatlan (hűtlen elhalványulása okán) már. Távcsővel látszik, bizonyosan ott van. 10,5-11,0 közé írom be a magnitúdóját. Innen már csak felfelé jöhet!

Mikor is láttam utolszor? Benn, már a papírjaimban kutatkodva találom meg, hogy 2007. aug. 1-én NYISZ 22:45-kor 9,4 és 2007. aug. 2-án 22:02-kor 9,7 magnitúdónak becsültem a lemenő ágában legutoljára a fényét ugyanezzel a műszerrel. Utóbbi 2454315-ös JD-je és a mai 2456402-es JD-je között 2087 nap telt el. Ez 5,7 év. Csaknem 6 év az, sőt lesz az annyi, hiszen még mindig nincs a szokásos maximális fénye közelében sem.

Keszthelyi Sándor

Korábbi közlés: Mira levelezőlista 2013.04.19. 5:10.

Az R Crb fénygörbéje az AAVSO vizuális fénybecslései alapján.

A vízszintes tengelyen a 2007. jan. 1. és a 2013. dec. 31. közötti 7 év van.

Az R Crb fénygörbéje az AAVSO vizuális fénybecslései alapján.

A vízszintes tengelyen a 1913. ápr. 19. és a 2013. ápr. 19. közötti 100 év van.

2013. január 12-én este a 20 óra 25 perces holdsarló észlelése

Holdsarló észlelés 2013. január 12-én este

Hidegfrontot követő, szeles, végig felhőtlen, igen tiszta és kiváló átlátszóságú éjszaka volt a január 11/12-iki. Koromsötét éjszakát jelentett, telve sziporkázó csillagokkal. Január 12-én pedig egész nap erős napsütés és mélykék égbolt volt. A felhőtlen égre naplemente előtt csekély határozott felhődarab úszott be északnyugat felől. A földön már lecsendesedett a szél, az égen levő néhány felhő még gyorsan haladt.

Mivel igen kiváló (ebben az évben a legkedvezőbb) alkalom adódott az újholdat követő Hold sarlójának megpillantására a környékünk legmagasabb pontjára terveztük észlelőhelyünket. A Mecsek hegység közepére, a Pécs feletti Misina-tetőre és annak tévétornyába indultunk el KözEI 15:55-kor. -2 fok C volt. A Nap még erősen sütött. Gépkocsival 16:17-re értünk fel a torony lábához. Megvettük a belépőjegyet és a lift felröpített a 75 méter magasságba. A kilátóterasz övének körében szép panoráma fogadott: a Mecsek hegyei, Pécs látnivalói, a Villányi-hegység közelebb és a Dráva és a Száva közötti Papuk-hegység távolabb igen tisztán látszottak. Jól látható volt, hogy a látóhatár mely pontján kíván lenyugodni a Nap. Még a horizont feletti felhőrésekben bujkált, néha bántóan erős napfényt okozott.

A kis széltől és a hidegtől védelmet keresve bementünk a torony körkilátó alatti szintén kör alakú presszójába. Olyan asztalt választottunk, hogy a panorámaablakokon át a Nap irányába nézhessünk. Letettük kabátjainkat. A pincértől cappuccinót rendeltünk, majd időmérő eszközeinket, írószereinket és látcsöveinket kipakoltuk. Néztük a 16:24-re jelzett napnyugtát. A Nap utolsó sugarai 16:28-kor tűntek el. Jól megjegyeztük a helyét: a szentlőrinci vasútállomástól balra látszó új királyegyházai cementgyár tornya felett történt. Szép, színes, változatos naplemente volt, 16:30-kor pár percre még egy pár fokos naposzlop darabka is előjött a Nap felett 5-6 foknyira.

Habár az ég 90 százaléka felhőtlen volt, éppen a délnyugati-nyugati ég csaknem felhős volt. A felhőzet vízszintes csíkokra darabolódott. A legalsó 0,5 fok átengedte a napfényt, felette egy 1,5 fokos erős fekete felhőcsík húzódott. Az felett egy 1,5 fokos narancsosan világító, nem is felhős, nem is tiszta, inkább fátyolos mező. Felettük egy tiszta 1-2 fokos halványzöld sáv, amelyben sötétbarna határozott peremű, lassan jobbról balra mozgó kis felhődarabkák vízszintes csíkjai vonultak. E felett pedig összezárt sötét fellegek vagy 20 fokos magasságig.

16:44-től 17:00-ig folyamatosan figyeltük a délnyugati égaljat, a felhőzet nagyon lassú vízszintes mozgását. Lassan besötétedett, kigyúltak a város és a távoli települések kis fényei. Tudva, hogy a Hold éppen függőlegesen helyezkedik el a Naphoz képest, próbáltuk a naplemente fényeiből és a napnyugta helyzetéből becélozni a holdsarló helyét. Még teát illetve tonikot rendeltünk a pincéről. A presszó asztalánál ülve, az üvegkalitka ablakán át nemcsak puszta szemünket meresztettük, hanem Márta 7x50-es, én 7x35-ös binokulárral kerestük a Holdat a felhőrések, felhőlyukak között. Eredménytelenül.

Mivel a nyugati égen jobbról egyre fenyegetőbben csúszott balra a teljes beborulást jelentő sötét felhőzet - ezek bizony hófelhők! mondta a jól értesült pincér - ezért 17:03 körül feladtuk észlelési kísérletünket! Semmit sem láttunk még, a remény is meghalt már, ha igyekszünk a havazás előtt még leérhetünk a városba.

Pakoljunk és menjünk! Még megiszom a tonikomat - mondtam.

Jó, addig én még binoklizok kicsit - így Márta.

Majd felkiáltott: ott van! Látom! Ott a holdsarló!

Rögtön az órára néztem: 17:04 volt! Gyorsan kivettem a táskámból a már elcsomagolt binoklimat, odafordítottam én is. A 7x35-ös jókora látómezejében megláttam vonalszerű sárgás darabkáját a Holdnak! Éppen a cementgyár tornya felett látszott. Jó magasan, talán 3-4 fokkal a horizont felett volt még! [20 óra 20 perces holdsarló!] Egyelőre mindketten csak binokulárokban láttuk, de ott kiválóan, határozottan, élesen bujkált a felhődarabkák mögött. Egyrészt a felhőzet lassú mozgása, másrészt a holdsarló lassú süllyedése okozta a jelenség láthatóságának változékonyságát.

Amikor a holdsarló viszonylag felhőmentes területre ért, akkor láttuk meg szabad szemmel is! Az első észrevételünk 17:09-kor volt [azaz a Hold 20 óra 25 perces korában!] és 1-2 percig szemlélhettük, mert 17:11-kor elnyelte egy felhőcsík. 17:13-kor ismét előjött szemmel fél percre. Utána eltűnt, habár a látcsövekben hol a sarló egyik, hol a másik csücske kikandikált. 17:15-kor egy viszonylag nagyobb felhőlyuk megint szabadszemessé tette. Ekkor binoklikkal is alaposan megszemléltük. Nagyon vékony 90-100 fokos ívdarab volt. A fekvő sarló jobb vége feljebb, a bal vége lejjebb állt. Az ívben krátereket nem ismertünk fel, habár recézettnek tűnt. Két fényesebb csomó is volt benne.

A holdsarló szabadszemes látását a felhőzet 17:16-ra végleg lehetetlenné tette. Binoklikban még láthattuk bujkálását. Egyre lejjebb süllyedt és jobbra csúszott a Hold. A felhők is összezáródtak. 17:19-tól a távcsövek sem mutatták többé. 17:20-kor boldogan elindultunk haza, ünnepelni!

Mivel az újhold 2013. január 11-én 20:44-kor következett be és az első szabadszemes hold-észlelésünk 2013. január 12-én 17:09-kor megtörtént: ez 20 óra 25 perces holdsarlót jelentett!

Ez mindkettőnknek egyéni csúcs! Ráadásul jócskán javítottunk! Márta eddigi legjobbja egy 22 óra 06 perces volt, amelyet 2004. augusztus 15-e hajnalán, az alföldi rónaságon, a Solt és Harta közötti Kali-majorban látott. Jómagam eddig a 21 óra 46 perces holdsarlót őrizgettem fakuló emlékezetben, amelyet Gyöngyöstarján határában láttam 1977. december 11-e fagyos téli estéjén, és amelyet az elmúlt 35 év minden keserves próbálkozása óta csak most sikerült felülírni!

Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta (Pécs)

2012. december 31-i esti Nemzetközi Űrállomás figyelés

2012. december 31-én a Nemzetközi Űrállomás ez esti egyetlen átvonulását terveztük megfigyelni Pécsről. A heavens-above.com honlap előrejelzése szerint erre 17:55:14 és 17:57:43 KözEI között került sor 0 magnitúdós maximális fénnyel. Az útja a délnyugati égen várhatóan nagyon alacsony helyzetben húzódott. Így beöltöztünk, és kimentünk az utcára az Aradi vártanúk szoborsorának kilátóteraszára. Az ég felhőtlen volt, de alul gyengén ködös. Így az utcai közvilágításnak és a pécsi székesegyház díszkivilágításának fényei szóródtak a párán. A zenitben sem volt 4 magnitúdósnál jobb a határ.

17:55-kor az Altair alatt és már jobbra vettük észre a 3 magnitúdós, csillagszerű, de mozgó Nemzetközi Űrállomást. Jobbról balra haladt lassan, a horizonttal párhuzamosan. Éppen elérte a négytornyú templom északnyugati tornyának csücskét. Ide-oda lépkedtünk, hogy a fényszennyezett délnyugati ég alján a közvilágítás lámpái és a tornyok között bujkáló ISS-t követhessük. 17:57-kor az űrállomás egy csillaghoz közeledett, ami (az addig észre sem vehető) a Fomalhaut lehetett csak. Éppen eltalálta, illetve a csillagot felülről szinte érintette a Nemzetközi Űrállomás. Fényük is szinte azonos volt (azaz +1,2). Aztán továbbhaladt és még 17:58-ig közben tudtuk követni, ahogy egyre lassulva, egyre alacsonyabbra kerülve, egyre halványulva déli irányban belesimult a látóhatár közeli ködös égaljba.

Közben egy meglepetés-látványban volt részünk. Mivel az ISS fénye sehogyan sem hasonlított a 0 magnitúdóhoz: 17:56-kor a zenitre pillantottunk, hogy a Vega vagy a Deneb fényével hasonlítsuk össze. Ám a Deneb mellett egy fényes, szinte vakító és nyugatról kelet felé nyugodt fénnyel haladó csillagot pillantottunk meg! Az tényleg 0 magnitúdós volt és a párátlanabb, sötétebb, csillagosabb égen inkább tűnt az ISS-nek! Ám a délnyugati égen ott haladt (az előrejelzett útvonalon) az "igazi" ISS. Kapkodtuk a fejünket ide-oda. Aztán a zenitbeli csillag a Denebtől a Cepheusba 10 fokos úton 0-as fénnyel haladva lassan halványult 1-esre. Utóbb csak 2 magnitúdós lett. Fénye, felvillanása Iridium-szerű volt, de útja hosszabb volt. Nem tudjuk mi volt, mert sem Iridiumot, sem más műholdat nem jeleztek erre a részre. Repülő sem lehetett, mert csillagszerű volt, és a halványulása sem utalt légi járműre. Igaz nem követtük sokáig, mert visszatértünk a déli égen látható Nemzetközi Űrállomáshoz, amely a székesegyház esti harangzúgása közepette fejezte be idei utolsó átvonulását. Közben petárdák robbanási hangjai, a környékbeli házakból kilőtt rakéták robbanási fényei, végül 18.00-kor a felettünk lévő házból eszközölt tűzijáték fokozta a szilveszteri hangulatot.

Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta.



Landy-Gyebnár Mónika veszprémi fényképe az ISS átvonulásáról



Az ISS ezen átvonulását Veszprémből Landy-Gyebnár Mónika is látta és lefényképezte. Fényképén alul vízszintesen halad a Nemzetközi Űrállomás. A képén felül is van két függőleges nyom. A jobb felső sarokban egy repülőgép nyoma lóg be. A középső felső nyomot pedig egy műhold fénye húzta. Ez a műhold a NOSS 2-2 E jelű kémműhold volt, amely a Cygnus - Cepheus - Ursa Minor csillagképeken át haladt és éppen 17:55-17:57-kor volt a Deneb és az alfa Cep vidékén. A műhold időpontja, haladási útvonala stimmel. A fényességét igen változónak jelezték. A maximumát ugyan 17:56-kor csak 4 magnitúdósra írták, de megcsillanhatott valami szerkezetén a napfény az általunk látott időben. (Mónika fényképén is fényesebb.)