Úgy terveztem, hogy a téli évszakhoz illően majd egy nagyon hideg téli estét választok. Amikor az észlelőhelyre csak hólapátolással lehet kijutni. Amikor olyan nagy a hideg, hogy a lehelet a távcsövekre és a bajuszomra fagy. Csakhogy a mostani év első hónapjai csak tavaszias időt hoztak és így volt ez 2007. február 14-én délután is. A kertben, a zöld fűben hóvirág és ibolya nyílt, az aranyeső és a szomszéd mandulafájának teteje is virágozott, a környéken madarak csiviteltek. A hőmérő +8 fok C-t mutatott, amikor napnyugta után, UT 16:55-kor a lakásból a kert végébe hordtam ki műszereimet. A 10x50-es kisebb binokulárt, a 20x80-as nagyobb binoklit és főműszeremet: a SkyWatcher 102/500 mm-es refraktort.
A távcsövek kicsit hűltek, én meg a sötétség beállta után, 17:40-kor mentem ki észlelni. Hidegfront utáni, de szélcsendes idő volt, az ég felhőtlennek, tisztának, jó átlátszóságúnak tűnt. A tavaszias időjárási körülmények ellenére az égbolt állása pontosan megfelelt a télen szokásosnak: éppen a 3 óra rektaszcenziós Bika delelt, és balra az Ikrek, az Orion, a Kis Kutya és a Nagy Kutya csillagai ragyogtak. Ez a téli égrész órákkal később is ott lesz! Inkább az ellentétes oldalon kezdtem nézelődni, hiszen a nyugaton és északnyugaton látszó változók tűnnek majd el hamarabb. Sokat fordult az ég ősz óta, hiába kerestem a CrB, a Her, az Oph, az Aql, a Sct, az Aqr, a Peg, de még a Cyg csillagait, azok már föld alatt voltak.
A Cep volt az első, amiben nézhettem valamit 17:48-kor. Egy halványodóban lévő mira-változó, a 2108+68 T Cep egy W-alakzat szélén látszik 20x80-as binokulárral. A 8,2 és 8,8 közé helyezem fényét: 8,4-t írtam le. A következő, a 2353+50 R Cas mira is szebb napokat látott: nyár végén szabadszemes volt. Mindig a tau Cas, rho Cas, szigma Cas hármasa vezet lefelé, az R Cas felé. Most már halványan látszik a kézben tartott 20x80 B-ban, halványabb a 8,8-as összehasonlítónál. Ám, hátha nem is a változót, hanem a közeli 9,4-es csillagot látom? Beállítom az állványos 102/500 mm-es refraktorral is, így már szépen szétválasztódnak: a 8,8 alatt ott a 9,4 és a 9,9 is és elkülönül a sorban az R Cas. Erre 9,2-t jegyzek fel 18:07-kor.
Ami most a sorban jön, annak látásához nem kell távcső! A Cet mirája, azaz csodája! A 0214-03 omikron Cet úgy kifényesedett, hogy puszta szemmel is jól látszik Pécs belvárosának egén. A 2,5-es alfa Cet-nél, a legfényesebb összehasonlítójánál is fényesebb, így át kell rándulni a szomszédos Kosba, és ott az alfa Ari 2,0-es fénye segít: bizony ma 2,4 magnitúdós a Mira Cet! Feleségemet is kihívom a kertbe, ő is megszemléli, ő is ugyanennyinek látja. Ha már kinn van: megnézzük a távcsővel a Szaturnuszt bolygót, gyűrűjével és Titán holdjával együtt. Egy gyors 2-es fényrendű hullócsillagot is látunk a Pollux és a Betelgeuse között 18:11-kor.
Ismét egyedül maradok a csillagos ég alatt, a változóimmal. A 0231+33 R Tri jön a sorban, ám valahogyan nem tudom egyeztetni a térképen és a binokliban látható képet. Többször nekifutok a gamma és a béta Triangulum felöl, de sehogy se igazodok ki! Fényesebben ment ez, most elhalványultan nem találom. Röstellem magam, de egy értelmesebb térképet kell szereznem erről a tájról.
A gyönyörű Orion alatt szerénykedik a jellegtelen Lepus csillagkép, de kedvelem a benne látcsővel előbukkanó érdekes négyszög- és háromszög-alakzatokat. Mindig a Rigeltől indulok ezeken lefelé az 5,9 és 7,5 melletti 0455-14 R Lep-ig. Most 20x80 binoklival nem látom. A 102/500 SkyWatcher segítségével pillantom meg a mira változót. Szép vöröses színű! Fénye a 9,1 és 9,5 közé esik félúton, ennyit írok a papíromra 18:28-kor. Ott a közelben a 0506-11 RX Lep is, egy fényesebb SRb. Egy füst alatt ezt is nézem, de a 10x50-es kukker 18:30-kor elég hozzá: 6,1. Pár éve nézem, de kevés változást látok rajta, viszont furcsa és gyors fényhullámzásokat mutat a közzétett fénygörbéin.
Éppen delel alul a Columba, azaz a Galamb csillagkép, látom is pár csillagát. Így megkísérlem megkeresni a lencsés távcsővel a T Col-t. Harvard-száma: 0515-33 azaz deklinációja -33 fok. Csillagról csillagra haladok és eljutok a változó helyére. Sajnos éppen minimumban van ez a mira. Jó lenne megpillantani, mert még sosem észleltem. Most sem!
A nálam lévő mobiltelefon 18:36-ot mutat, de nemcsak az idő leolvasására jó. Egy telefonálás a lakásba: nejemet újra kihívom, mert most a 0549+07 alfa Ori jön. A szuperóriás, a legfényesebb SRc, sőt az ég legfényesebb változója! A 0,1-es Capellánál halványabb, viszont a 0,3-as Rigellel és a 0,4-as Procyonnal jól egyezik fénye, így egyikünk az egyik, másikunk a másik magnitúdót írja be. Én a Rigel pártjára állok. A Betelgeuse felett van a 0549+20a U Ori mira. Könnyű megtalálni a 4,4 - 5,9 - 6,0 - 6,7 csillagok alkotta trapézt. A 10x50 binokulárral látom is keletre a fényes változót, de a trapéz csillagainál halványabban. Jobbra ott egy 7,1, és így 18:38-kor 7,0-et beírok neki.
Az Ikrek közepén (ahol a Castor és a Pollux ikergyermek egymás kezét fogja) van egy mira: a 0701+22a R Gem, amelyet még sosem észleltem. Csak nemrég vettem programomba. Érdekesnek véltem, mivel életútjának felét 10 felett tölti, 7 magnitúdó körüli maximumokkal. Egy AAVSO b-térképpel könnyen odatalálok és már 20x80-nal is sejtem. Inkább a 102/500 mm-essel is beállítom és nyugodtan azonosítom az összehasonlítókat: 7,9, 8,3, 8,9, 9,3 és még a 10,8-at is látom. Az R Gem fényességét 8,5-re becsülöm 18:45-kor.
Most a Canis Maior jönne, de az még alacsonyan van, így 18:50-kor bemegyek melegedni. Hagyom 20:08-ig, hogy forduljon az égbolt, akkor újra felöltözöm és kimegyek változózni. Régi kedvencem a VY CMa: a Vicma. Még az 1970-es évek elején a John E. Bortle által szerkesztett és küldött AAVSO Circularban láttam erről egy térképet. Ez a havilap közölte is az eruptív változók között adatait és ott a rejtélyes „unique” típusba sorolta. Ez az unikum megjelölés csigázta mindig az érdeklődésem és ha észlelni tudtam: meg is tettem. A Harvard-száma 0718-25, azaz -25 a deklinációja, így csak jó égen és delelés körül látható. Most a 20:13-kori időpont alkalmas erre. A 102/500 refraktorral nézem, a tau CMa alatt. 7,1 és 8,4 között, inkább az utóbbi: 7,9-et írok le. Pontosan annyit, amennyit a legelső VY CMa észlelésem alkalmával: 1973. dec. 10-én!
A Procyon és a Sziriusz között van a Monoceros 3,9-es alfája és attól nyugatra húzva a 10x50 B-t: ott van a 0726-09 U Mon. Ez a téli ég legfényesebb RV Tauri típusú változócsillaga, egy RVb. Most éppen fényes állapotában van: 5,7, 5,8, 5,9 csillagok közé könnyű besorolni 20:16-kor 5,8 magnitúdónak. A Kis Kutya nyakánál és könnyen megtalálhatóan van a 0727+08 S CMi mira. Jól látom 20x80-ban is. Kicsit furcsállom a fényességét, ezért megnézem a nagyobb csővel is. Így még szebb a vörös csillagszín. Mindenhogyan 8,3, mivel a 8,1 és 8,5 közé esik.
A Rákban egy újabb mira jönne: az R Cnc (0811+12). Ám, sem a binoklikkal, sem a 102 mm-es lencsés távcsővel nem látom, pedig utóbbinál megkétszerezem az eddigi nagyítást. 10,2 és 10,8 jól, azután 11,0 és 11,4 halványan van, de a változó nincs. Még mindig a Rákban, az M44 nyílthalmaztól indulva keresem fel 20x80-nal a 0816+17 V Cnc-t. Ez is egy mira, de ez látható is. Van egy csomó összehasonlításra alkalmas csillag: 8,2, 8,6, 8,7, 8,8 ezért a becslése könnyű: 8,7. Mellé az időpont: 20:34.
A Hydra feje alatt van a 0624-05 RT Hya. Ez egy SRb, azaz „csak” félszabályos típusú. Három fényes csillag sora alatt egy nagy háromszög és egy kis ötszög adja a változót. Nem nézem gyakran, ezért most néhányszor eltévedek, még a 20x80 binokli nagy látómezejében is. Végül 20:40-re megvan: 7,9 (mivel a 7,4 és a 8,6 közé teszem be gondolatban). Ez majdnem maximális fényt jelent. A 0942+11 R Leo a legkönnyebben megtalálható mira: az Oroszlán mellső lábainál hever. Egy 5,6-os és egy 6,5-ös csillag szomszédságában van. Maximum előtt áll. Tényleg fényes is, a kettő közötti. A 10x50 B is elég hozzá, így felül a 4 fokra járó Szaturnusz is befénylik a látómezőbe. Az R Leonis 5,9-es fényességet kap 20:43-kor.
Egyre keletebbre tartok, sőt északkeletebbre. Az Ursa Maior hét legfényesebb csillaga ott van már. Először is a 1037+69 R UMa mira lenne a célpont, de hiába állítom be a 102/500-ba és hiába adok nagyobb nagyítást: a változó nincs. Habár a 10,5, a 11,0 és a 11,5 fényrendű csillagok látszanak a közelében. Kárpótlásul, 20:53-kor gyorsan a Göncöl szekerébe, a 1151+58 Z UMa csillagra fordítom a 20x80-as binoklit. Ez fényes állapotában van, mert a 7,2 és 7,6 közé esik. Legyen 7,5. Ez is egy nem-előrejelezhető szélsőértékű SRb. A Göncöl rúdja felett még a 1231+60 T UMa mira is sikerül 21:00-kor. Pedig a 20x80-ban nem látom. 102/500 L-ben is halvány, de az AAVSO térkép csillagai jól azonosíthatóak. 7,9 és 8,3 és 8,8 és 9,2 és 9,8 és 10,4. Utóbbi kettő közé esik: 10,3. Ez éppen maximuma és minimuma közötti felezőfényesség és a lemenő ágban van most.
Az időjárás tavaszias, viszont az éjszaka még téli. Egész éjjel lehetne észlelni. Hold sincs. Keleten már a Virgo felső csillagai látszódnak. Csakhogy 21:04-kor ezt keletre tartó változós menetelést be kellett fejezni az ég párásodása, csekély fátyolosodása miatt. A távcsövek is lehűlhettek, mert a pára csapódott ki rajtuk. Habár még csak a 16-dik pozitív változóbecslésnél tartok ma este, mégis behurcolom eszközeimet. A teljesség kedvért megjegyzem, hogy ennek a napnak a hajnalán, 04:18 és 04:35 között már változóztam egyet. Az R CrB, az R Ser, az R Hya és az AC Her mellé még a -32 fok deklinációjú Nova Sco 2007-et (V1280 Sco) is megpillantottam. Utóbbit 6 magnitúdós fényében, még a kitörésének felmenő ágában.
Észlelő: Keszthelyi Sándor (Pécs).
