2003. november 20-i esti 2P/Encke-üstökös nézés (sarki fényben)

Az Encke-üstököst (azt hiszem) még soha életemben nem láttam. A mostani visszatérése nagyon kedvező helyzetben történik, így csak arra vártam, hogy az üstökös kellően fényesedjen, elmenjen a Hold az esti égről, és hogy jó legyen az ég.

November 20-a csütörtök úgy nézett ki egy ilyen este lesz. Semmi kedvem nem volt ezen az estére másra, mint az Encke-üstökös megnézését megcsinálni és aztán jót pihenni. Kellően kifáradtam a teljes holdfogyatkozás egész éjjeles észlelésén, azután a Leonida meteorraj sok kis maximumának hírei is sok álmatlan hajnalt okoztak, gondoltam erre az évre elég a látványosságokból, bezárjuk a boltot...

16:15-kor, még világos volt, amikor a telefonomra egy szöveges üzenet érkezett a Tepliczkytől, hogy "Sarki fény riadó, óriási a geomágneses aktivitás, nagy napkitörés szele fenyeget....." Abszolút nem vettem komolyan, és senkinek sem küldtem tovább. Hiszen az elmúlt hetekben hányszor és hányszor volt ilyen riadó: teljesen meddő eredménnyel. Gondoltam: hiszem, ha látom!

Az ég teljesen felhőtlen és tiszta volt délutántól. Na, mondom megnézhetem az üstököst. Még meg is néztem egy grafikonon, mikor áll be a sötétség Pécsett, azt hiszem úgy 17:30-kor. De még világos volt. Olvasgattam, talán szunyókáltam is, unalmamban már a tévéműsort nézegettem... Szalma voltam (feleségem reggel elutazott három napra Grácba).

17:40-kor kimentem a kertbe és 10x50-es binoklival elkezdtem változózni. Még nem volt teljesen sötét, de azért nézelődtem. Északnyugaton kezdtem: a Herculesben, a Cygnusban. Mindig megnéztem 1-2 változócsillagot, aztán bementem a benti térképekhez és aztán egy papírra felírtam a fénybecsléseket. 17:50-17:55 körül újra és újra kimentem, de még mindig nem volt sötét: néztem nyugatabbra, az Ophiuchus, Aquila, Scutum felé. 18:00 óra volt, harangoztak a városban ezen a szép, enyhe, "tavaszias" és nyugodt este. Hadd teljen az idő, mindjárt megláthatom az üstököst. 18:05-kor kivittem a 20x80-as binokulárt is , de amikor ránéztem az Encke-üstökös helyére, még nem láttam meg. Még mindig nincs sötét? Nézelődtem ide-oda. 18:10-kor megnéztem a CH Cyg-et, de az is olyan bizonytalanul, gyengén látszott. Hogy felírjam ezt az észlelést: befelé indultam és a lakásajtóból visszanézve északnyugat felé: az ég alja picit még mindig világos volt. De gyanút nem fogtam. Bementem és akkor a lakástelefon megcsörrent.

18:14 volt.

Tuboly Vince hívott. Szépen nyugodtan érdeklődött: hogyan vagyok, milyen az ég, miket csinálok?... Kezdtem volna neki mesélni, hogy éppen változóztam, de most lepihenni akarok......de erre leteremtett: Miért vagyok a lakásban? Ki az ég alá! Nézzek észak felé! Persze, csak ha akarom a SARKI FÉNYT látni!!

....

Mint az őrült: egy perc alatt összepakoltam, hogy kocsival elmenjek Pécstől kicsit messzebbre. Nem nagyon bíztam, hogy olyan hosszú lesz a jelenség, hogy mire kiérek megmarad. Így magammal vittem a 20x80-as binokulárt, hogy legalább jó falusi ég alatt megnézhetem az üstököst.

....

....

Aztán több óra múlva, a sarkifény tombolásának egyik szünetét kihasználva, a mindenhova magammal hurcolt binoklival néztem meg az Encke-üstököst, úgy 22 óra után. Jó ég volt, a hegytetőn, 600 m felett voltunk. Az üstökös a Súlyzó-köd (M27) és az Albireo között volt félúton. Nem volt valami feltűnő látvány: az M27-nél 1,5x nagyobb méretű, de annál halványabb, fehéres színű, homályos peremű, nagyjából kerek folt volt: Sem csóvája sem magja nem volt. Láttam, bár szörnyű zavaró fények voltak: az újra és újra feltámadó sarki fény nyúlványai, sávjai a Cygnusban, a Sagittában nyaldosták ezt az égterületet: többször előfordult, hogy az M27 vagy az Encke-üstökösre is rámentek, a binokli 3 fokos látomezejében is megjelentek! Határozottan zavaróak voltak az üstökös nyugodt megnézésében....

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2003. 11. 28.

2003. november 20-i esti látványos sarki fény

Nemzedékünk Nagy Égi Élménye!

Nekünk is megadatott a nagy égi élmény! 2003. november 20-án! Hát ennek a nemzedéknek tényleg minden megadatik? Egy évtized alatt láthatott mindent? A Perseidák legnagyobb hullását? A Jupiterbe üstökös-töredékek becsapódásait? A Hyakutake és Hale-Bopp szabadszemes üstökeit? A magyarországi teljes napfogyatkozást? A Leonidák hullásait? Egy csomó teljes holdfogyatkozást? Aztán idén májusban is! A Merkúr bolygót a Nap előtt, a sarlóként felkelő Napot, újabb holdfogyatkozást? Nyáron a nagy Marsot? Ősszel újabb brutális napfoltok és napkitörések, a teljes holdfogyatkozás, a Leonidák búcsúfellépése? Az ég ennyire kedvelné ezt a múlt évezredben született generációt?

És akkor eljött még a 2003. november 20-a is! Ez a kellemes tavasziasan meleg nap. Amúgy egy sima csütörtöki hétköznap. Amelyet sosem fogunk elfelejteni! Amikor jött és jött, izzott és lángolt és derengett és vibrált és mozgott minden az északi égbolton! A Nagy Északi Fény! A Mi Sarki Fényünk!

Azt, hogy ki hogyan is látta meg a sarki fény első sugarait: nyilván most is mindenki tudja. Ha kell, el is tudja mesélni. Társaságban poharazgatva is, tábortűz mellett heverészve is. Öregkorában is fel tudja majd idézni. Munkából ment hazafelé? Leküldték a boltba valamiért? Állt a buszmegállóban a kisváros közepén? A házastársa mondta: valaki őrült csak annyit ordított a telefonba: sarki féééény! Felhívta egy csillagász barátja? Bemondta a televízió? Mesélj! Te éppen hol voltál november huszadikán este? Miként láttad meg?

Mert jókor jött a Fény! Az este csendes, enyhe, országszerte felhőtlen volt. Koraeste már megjelent, talán éppen akkor, amikor besötétedett. KözEI-ben 17:45-kor, utcán járó emberek, kisgyermekek felfigyeltek rá. 18:00 körül már nem lehetett nem látni: ez az északi ég, nem olyan, mint máskor. 18:10 körül beindultak a telefonriasztások: mindenki ki az ég alá! A hazai amatőrcsillagászok megbolydult hangyabolyként beindultak, a legszükségesebb holmikat összekapták, beöltöztek és elindultak észlelőhelyükre, barátaikhoz, vidéki ég alá, gyorsan ki a városok fénybúrái alól, jó északi horizontra vágyva. Mindenki izgult, kapkodott, mert tudta: az ilyen váratlan jelenség: amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik!

Csak egyedül a Fény nem volt ideges! Szépen lassan, nyugodtan, komótosan bemutatta a Tisztelt Nagyérdemű közönségének: mi is az az északi fény, miket tud a sarki fény. Nyolc-kilenc órán keresztül!

Egyrészt ugye volt a teljes északi horizont folyamatos és egyenletes világítása. A horizonthoz tapadó 5-10 fokos sáv szépen zöldesfehér vagy kékesfehér színnel neonosan állandóan fénylett. Néha gyengébben, néha erősebben, néha olyan erősen hogy már a napkelte előtti időszakokkal vetekedett. Néha zöldesebb, néha fehérebb lett. Néha összehúzta magát, néha szélesen kiterjedt: a Lanttól az Ikrekig, vagy 100-120 fokos sávban. Ez, az alsó alapfénylés szakadatlan és folyamatos volt egész estétől hajnalig.

Másrészt voltak ezek a különös gombócok . A horizont felett 15 foknyira alakultak ki, hol itt, hol ott. 1-2 fok magas, 3-5 fok széles ellipszisek voltak, jó maszatosak, csaknem mindig fehérek. Rövid ideig látszottak, ritkán maradtak egy percnél hosszabb ideig meg. A semmiből alakultak ki, aztán elhalványultak, de rögvest kicsit odébb ismét kialakultak. Egy idő után rájöttünk: az ilyen gombócok jelzik a sugarakat, a sugárnyalábok rövid idő múlva ezekből irányulnak majd felfelé.

Nos igen: a csúcsot a függőlegesen felnyomuló sugársávok, sugárnyalábok, sugárkötegek jelentették. Ezek nem mindig látszottak, de ha igen: akkor a legszebb, legizgalmasabb látványt jelentették. Nagyrészt vörös színűek voltak, ez csak kissé változott a narancsvöröstől a bíbor-liláig. Elvétve volt fehér színben is. Vékonyak, talán egynegyed vagy fél fok széles sávot mutattak. Hosszuk esetenként és időben is változott. Általában a gombócokból vagy a 15 fok magas részből irányultak felfelé reflektor fénynyalábként. Végük 40-50 fokig nyúlt fel, de néha hosszabbak voltak: a Denebig, a Cepheusig, a Cassiopeiaig, a Perseus-ikerhalmazig, a Castor és Polluxig, a Capelláig feljöttek, csaknem zenitig. Ritkán váltak szélesebbekké, egy-két alkalommal lett belőlük összefüggő vörös lepel vagy mező.

És a változékonyságuk: mintha óránként egy-egy erősebb, 15-20 perces nagyon aktív időszak lett volna: ilyenkor erős, fényes, széles, soknyalábos, izzó színű sávok látszottak, sokszor az ég egymástól távol eső helyén: a Lant, a Hattyú, a Nyíl, a Sas csillagképekben ÉNy-on, vagy a Göncölszekértől jobbra a Kocsis, Bika, Ikrek égterületeken ÉK-en. Szép volt az eleje is 18 óra után. Talán a legszebb 20:45 körül a legyezőszerű, 8-10 sávos kompozíció volt ÉNy-on. Aztán 22:10 körül is beindult ÉK-en egy többsávos csapat. Átvándorolt északra, majd valahol a Vega és az Albireo közé beszorulva: a legerősebb, széles, határozott, narancssárga 3-4 fok széles sáv lett belőle, mint a kelő Napot jelző naposzlop, a sötét éjszaka közepén világított 22:20-ig, vagy még tovább is. Elhalványította a Lant csillagait, eltüntette a Tejút fényét!

Ki tudta megjegyezni, feljegyezni, rögzíteni: mik voltak ezen az éjjelen, az ég északi felén? Milyen hallatlan változatosságok történtek alakzatokban, színekben, fényerősségekben, égi pozíciókban? Élményei milyen kiáltásokra ragadtatták el? Kikkel beszélte meg, kiket hívott telefonon, miket mondott nekik, kik hívták őt, milyen hamar merült le a készüléke, milyen hamar fogytak ki filmjei?

Aztán mindenki elfáradt, hiszen a jelenség már folyamatosan hatodik órája tartott. Gyengült a nézőközönség figyelme, fáradtan, éhesen, fázva próbálta követni az égi eseményeket. De gyengült a sarki fény ereje is: egyre ritkábban fénylett fel az alsó fénytenger, egyre ritkábban jöttek fel a sugarak, és ha jöttek is: gyengébbek, rövidebbek voltak. Aztán meg-meg jelentek a gombócok fehéres foltjai, de már többé nem jött sugár ki belőlük. 23:30 körül már csak az a kevés amatőrtársunk lelkendezett, aki valamilyen okból: akkor kezdte a megfigyelést. Nekik még ez is sarki fény volt!

A többiek már sejtették a dolog végét. Lassan így is lett: 01:00 után már nagyon összehúzódott az alsó derengés, és a kis foltok már ritkán parázslottak fel. Utoljára 01:55-kor jöttek a gombócok, és talán 02:05-kor kihunyt az utolsó északi fény-sugár is. A tünemény kezdete után jó nyolc órával!

Ezek a sorok még azon az éjjelen, frissen íródtak. Egy élménybeszámoló csak, remélhető sok ilyen lesz még. Négyen voltunk abban a 612 m magasan álló kilátótoronyban a Mecseken, körpanorámánk, és jó egünk is volt. Az hogy egyik legdélebbi helyszínen voltunk: nem érdem, hanem hátrány, hiszen az északabbra lévők fényesebb és színesebb fényhatást láthattak. Mi csak ennyire tudtunk lelkesedni. Csak ennyire.

Köszönjük mindenkinek ezt a nagy égi élményt! Itt lent és ott fent!

Kelt Pécsett, 2003. nov. 20/21. 02:40-04:40 között.

Áts Gellért, Áts György, Gyenizse Péter, Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2003. 11. 21.

 

2003. november 19-i hajnali Leonida meteorok

2003. november 19-én 04:00 KözEI-kor csörgött a vekker Pécsett. Az égbolt 40 %-ban tiszta, éspedig elég jó +4,5 hmg. A fogyó Hold süt csak, árnyékot vetve, de nem zavaró. Az ég többi része felhős, de nem összefüggő, szakadozott. Határozott ÉÉNy-i áramlásuk van. Enyhe az idő: +7 fok C.

04:03-kor kezdtem az égfigyelést. Mindig az éppen felhőmentes mezőket néztem DK és DNy között a Virgotól az Orionig. Folyamatosan írtam az ég állapotát. 04:16-kor csak 10 %, 04:25-kor 50 % tiszta, 04:40-kor újra 10 %. 04:48-kor 25 %. 04:55-kor szinte teljes a borultság, csak a Jupiter és a Hold látszik át, utóbbi körül pár fokos színes udvar alakul ki. Változik percenként a tiszta égrész aránya. 05.16-kor 20 %, majd 05:27-től csak 5 %, és végül 05:35-kor teljesen beborul.

A felhőmentes részeket folyamatosan nézve nem tapasztaltam különösebb meteoraktivitást:

1./ 04:23-kor egy +4 mg gyors Leonida a Mon-ban, 6 fok hosszú volt.

2./ 04:29-kor egy +1 mg közepes sebességű fehér sporadikus a HYA közepétől az ORI-ig ment vízszintesen 20-25 fok hosszan, semmiképpen nem volt rajtag.

3./ 05:19-kor egy +2 mg Leonida ment az ORI keleti részébe, 10 fok hosszú fehér volt, bár a felhőzet szakozott részén át látszott.

4./ 05:21-kor egy +1 mg-os Leonida jött lefelé függőlegesen a Hya-ban, gyors, kékesfehér, 8 fok hosszú volt.

04:03-05:35 között azaz 1 óra 32 perc alatt 4 meteort láttam, ebből 3 Leonida-rajmeteor. Ha erősebb hullás lett volna, észrevettem volna. De nem volt.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2003. 11. 19.

2002. november 18/19-i éjjel Leonida-meteorraj zápor

1. A kudarc.

2002. nov. 18/19-én 20.00-kor (minden időadat KözEI-ben) gyülekeztünk Pécsett. A városban +17 fok C, az emberek a teraszokon ücsörögtek, mi sállal a nyakunkban, nagykabátban utaztunk ki Pécstől 10 km-re délre: Pogány falu szőlőhegyére, egy üdülőépületbe leonidázni. 21.00-tól itt voltunk, név szerint: Áts György, Keszthelyi Sándor. Dr. Pál Károly, Sragner Márta, Vida Tibor.

Az ég 95 %-ban borult, de a felhőzet határozottan és gyorsan vonul DDNy-ről ÉÉK felé. Kellemes meleg szél van ugyanilyen irányban. Legtöbben kabát nélkül, csak ingben vagyunk.

Mobiltelefonok szerte az országba, minket is hívnak, mi is felhívjuk ismerőseinket. 22.00-tól csillagok DK felé: Ori, Gem, CMi. Jó falusi ég alatt vagyunk, tisztán fénylenek a csillagok. Távcsövezünk: Hold, Szaturnusz, Orion-köd. A telihold körül csaknem körben hold-haló. 22.40-től a keleti és a délkeleti ég elég tiszta.

22.45-től kiülünk meteorozni, bár az ég 90 %-ban borult (néha 85, néha 95 % takartság), de a felhőzet még mindig nagy sebességgel vonul ÉK felé. 23.30-tól jobb az ég, 23.38-kor már csak 60 %-a felhős, a 5,0 a határmagnitúdó. A DK-i ég a legjobb, fel csaknem zenitig. 23.45 az első leonida DK felé 10 fok magasan vízszintesen, -1 mg-val! 23.47 a második leonida a Jupiter felett 1 fokkal, ez +2 mg-os. Aztán egyre nagyobb a borultság, percek alatt minden eltűnik. 23.55-kor befejezzük az észlelési próbálkozást.

Innentől kezdve az ég teljesen borult, a Hold sem látszik többé. Bizakodva pihenünk, némelyikünk alszik, rendszeresen ki-ki-megyünk a szabadba: lessük: jön-e derült égrész? Nem jön! Dél és délnyugat felöl egyre lassulva, a felhőzet újabb hullámai jönnek csak. 04.00 körül mintha délnyugat felé valami derengene, de csalóka fények játszanak velünk csupán. 04.35-kor teljesen váratlanul potyogni kezd az eső! Kis nyári zápor, majd csendes szemerkélés. Rohanunk a kinti holmikat, távcsöveket összeszedni. Mindennek vége hát!

04.40-kor csomagolni kezdünk. 04.45-kor elindulunk haza kocsikkal. 04.57-kor már benn a városban vagyunk. A város már éledezik, járművek, emberek az utcán, nekünk is dolgoznunk kell kedd reggel. Társainktól csalódottan búcsút veszünk. 05.00 körül lehet az idő. Ám ekkor nem haza megyünk! Befelé jövet, mintha a nyugvó Holdat láttuk volna egy-egy pillanatra? Mi lenne ha mégegyszer megpróbálnánk a nyugati eget!? Robogunk kifelé Pécsről nyugati irányba............

2. A nagy élmény

2002. nov. 19. hajnal. Továbbra is minden időadat KÖZEI-ben. Innentől kezdve csak 2 résztvevő: Sragner Márta, Keszthelyi Sándor ........... Társainktól csalódottan búcsút veszünk. 05.00 körül lehet az idő. Ám ekkor nem haza megyünk! Befelé jövet, mintha a nyugvó Holdat láttuk volna egy-egy pillanatra? Mi lenne ha még egyszer megpróbálnánk a nyugati eget!? Robogunk kifelé Pécsről nyugati irányba.......

05.04-kor Pécset éppen elhagyjuk 90 km/h-val nyugati irányban a 6-os főúton, amikor megpillantjuk a rég-nem-látott teliholdat a nyugati ég alján! Van remény, még jobban száguldunk!

05.05-05.06-kor a délnyugati égen legalul és félmagasan (bár egyenetlenül felhős az ég) határozott, gyors felvillanásokat látunk a mozgó gépkocsiból. Villámlások? 3-4 szinte egyszerre, kis szünet, egy fél perc múlva ismét 2-3 helyen kis égrészek villannak! Ezek tűzgömbök!!!

Gyorsan félreállunk, kiugrunk a kocsiból és nézzük az eget (Pécstől 10 km-re nyugatra vagyunk, Bicsérd előtt, a "golfpálya" mellett). 05.07- 05.08 lehet: az égen pár felhőlyukban áramlanak a meteorok! Pár mozgó, 5-10 foknyi lyukban szinte 5 vagy 10 másodpercenként nagyon gyors 2-3 magnitudós rajmeteorok jönnek. Alig lehet számolni! Egy-két alkalommal a felhők mögötti tűzgömbök kivilágítják a felhő és a felhőtlen rész peremét. Ordítozunk! Gyorsan felhívom Gyöngyöstarjánt: leányom közli, már a 240-edik meteornál tart: éppen most van a legnagyobb hullás! Ám, itt csak 5, néha 10 % ég látszik, a zenit és a Leo környéke főleg. Márta számolja a meteorokat: 05:15-ig 30-at lát, én 15-20-at a felhőrésekben.

Az ég újra bezárul felettünk, gyorsan indulunk tovább nyugat felé! Az eső szemerkél. 05.25-kor 15 km-re Pécstől, Szentlőrinc után látjuk a Holdat, a nyugati ég szakadozott, a délnyugati ég legalja teljesen tiszta, csillagos, a CMa csillagait látjuk. Tovább nyugatra!

05.30-kor csaknem Szigetvárra érünk. Azon túl tiszta égrész van, de már nem merünk a városon átrobogni. Már 34 km-re vagyunk Pécstől. Egy Becefa nevű falu felé a 6-os útról jobbra lefordulunk és 500 m-re megállunk. Kiszállunk. A DNy-i ég kristálytiszta, a tiszta ég egyre feljebb kúszik. Egy-egy gyors és rövid leonida jelzi, hogy még lehet a rajt figyelni.

Megnézzük a pontos időt: 05.48 van. Ebben a pillanatban egy jó nagy villanás van felettünk. Nem látjuk a tűzgömböt, a felhőzet miatt csak a visszfényét. A kristálytiszta égrész egyre feljebb jön délnyugatról. 05.48-kor 10, 05.55-kor 25, 06.15-kor már 90 %-os a felhőtlen, tiszta, jó átlátszóságú ég. Szépen lehet meteorozni.

Hullanak is a leonidák 05:48 és 05:55 között! Amit csináltunk, az inkább gyönyörködés, mint tudományos megfigyelés. A meteorok zápora minden eddigi élményünket felülmúlta. Hol itt, hol ott cikáztak a leonidák, mire a jelenségre ránéztünk, már jött is máshol a másik!

A meteorok feltűnően gyorsak, szinte villanásszerűek, csupán 0,1-0,2 sec időtartamúak voltak.

Nagyon rövid utat futottak be, 3---5 fokos volt többségük. Még a radiánstól távol (Ori, CMa, Tau) sem voltak sokkal hosszabbak.

Fényességük változatos volt: -1, 0, +1, +2 volt a leggyakoribb. Becsült átlagfényük +1,0 magnitúdó lehetett. Nyilván +4,0-es határmagnitúdónál halványabb nem lehetett látni, de mintha nem is lett volna nagyon halvány. Feltűnő volt (ebben a 05.50-06.20 közötti időszakban) a nagyon fényes meteorok vagy tűzgömbök hiánya. A legfényesebb egy -3,5 mg-os (Jupiternél fényesebb, Vénusznál kisebb) meteor volt, az is csak egy.

Színük fehér, kékesfehér, neonfehér. Márta látott két narancsvörös színű rajmeteort is.

Nyomot nem nagyon hagytak, illetve csak maga a meteorjelenség önmagában egy nyomjelenségnek tűnt. De elvétve maradt 0,5-1,0 sec időre nyomuk, talán 10 %-uknak.

Elég csomagszerűen érkeznek a leonidák. Néha alig lehetett számolni a hullást, mert egyszerre 2, sőt egy alkalommal 4 meteor is jött egyszerre a Leo, Hya, Ori csillagképek területén, aztán fél vagy egy percig semmi. Átlagosan 3-4-et látunk percenként. Összesen a Márta 78, én 59 meteort számolt meg (újra telefonáltam, jegyzeteltem, egy arra járó vadőrt felvilágosítottam, hogy éppen mi a csudát is csinálunk mi itt ezen a kies hajnalon...), mindegyik rajmeteor volt.

Közben lement nyugaton a Hold, a keleti égen még alig pirkadt, csak a Vénusz ragyog. Az ég csaknem teljesen felhőtlenné vált 06.20-kor már világos az ég: abbahagyjuk a meteorozást. 06:25-kor indulunk vissza, mire 07.00-ra Pécsre érünk, ott is szép tiszta az idő és verőfényes reggel kezdődik.

Nagyon nagy esemény volt mindkettőnknek ez a 05.05-06.20 közötti 1 és 1/4 óra! "Csak" 100 illetve 70 meteor lehetett az, amit egyenként láthattunk, ami nem nagy szám. Ám a meteorok gyors-egymás-utánisága, gyorsasága, a közbeni nagy izgalmak életünk nagy élményéve tették ezt az Erzsébet napi hajnalt!

Köszönjük az égieknek!

Lejegyezte: Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2002. 11. 21.

2000. november 17/18-i éjjel Leonida-meteorraj észlelés

Nov. 17/18-án éjjelt a Villányi hegység déli lejtőjén Siklós határában töltöttük hatan (Áts Gellért, Gyenizse Péter, Keszthelyi Sándor, Ropoli László, Sanócki József, Sragner Márta).

KözEI-ben: 22.10-kor érkeztünk, a felhőzetben egy-egy tenyérnyi lyuk van, ott +5,5 a hmg. Déli az áramlás, reménykedünk, távcsövezünk, kellemesen enyhe az idő: +11 fok C.

23.00 Hol felhős, hol elég jó az ég, a Hold szépen süt, ki-ki nézünk. Pára nincs, csak a határozottan délről északra vonuló felhőzet, benne lyukakkal.

00.00-kor az ég 1/3-a nyitott, a lyukban +5,1 a hmg (Fiastyúk és környéke). Köszö kiül meteorozni.

00.04 és 00.05-kor egy percen belül két Leonida húz el dél felé félmagasan (+2 és 0 mg), jó hosszúak, olyan 50-60 fokosak és gyorsak. Óriási hangjelenség: Emberek! Itt vannak! Gyerünk észlelni!

00.05-kor kitelepül a csapat, kiül mindenki a mezőre. Innentől éppen nem esik meteor. 00.23-kor a felhőzet kezdi betakarni az eget. 00.30-ra teljesen befelhősödik, csupán a Hold sejthető, látszik, hogy délről északra mennek a felhők. Még várakozunk.

00.53-kor csepegni kezd az eső. Bemenekülünk. 01.10-re jól beindul az eső. A Hold is eltűnik.

05.30-ig esik, esik, esik! Őrködünk, ki-ki nézünk a búbos-kemence mögül. Eszünk, iszunk, dumálunk. Köszö a kocsiban szunyókál, de csak az eső hullik. Telefonálni sincs kedvünk, mi vagyunk legdélebbre, nálunk borult be legelsőként, de talán hajnalra változik a helyzet. Nem változik!

05.45-kor indulunk haza az esőben. Az eső vége csak valamikor 10.00 körül volt Pécsett.

Gratulálunk azoknak a szerencséseknek, akik sikeresen észlelték a Leonida meteorhullást!

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2000. 11. 20.

2000. november 16/17-i éjjelen Leonida-meteorraj észlelési kísérlet

2000. nov.16-án este nagyon készülődtünk Pécsett. 21.30-kor mentünk fel a pécsi Planetáriumba. Az ég nem volt reménytelen. Félig felhőtlen, bár bágyadt, félig fátyolfelhős, a kelő negyedhold fénye jól mutatta a lassan csúszó felhős területeket. A felhőzet áramlása DNy-i.

A határmagnitudó 3,5 mg körüli, néha 4,0 mg. Nagyon kellemesen enyhe, tavaszias idő volt, friss szél, széllökések (É-ÉNY felöl!), a hőmérő 14-15 fokot mutatott. Távcsővel néztük a Holdat, Jupitert, Szaturnuszt, Fiastyúkot. Közben felhívtuk telefonon a Hevesi Zolit, Kocsis Antit, Hegyhátsáli Horváth Tibit, Teplectort, a Bükk tetejét hogy másutt mi a helyzet (kb. ugyanez vagy még rosszabb).

A nagy teraszra ültünk ki székekre öten (Áts Gellért, Ignátkó Imre, Keszthelyi Sándor, Ropoli László, Sragner Márta) meteorozni 23.00-tól. Egyetlen meteort sem láttunk, de nagyon bizakodtunk. 23.50-kor elkezdett határozottan borulni DNY felöl. 23.55-re teljesen beállt a felhőzet. Éjfélkor felfüggesztettük az észlelést, ettünk, teáztunk, kávéztunk de ki-ki néztünk az ég alá: a felhőzet összefüggő volt, többé még a Hold sem látszott. A szél is teljesen elállt a +15 fokos kellemes éjszakában néztük a borult eget, vártuk a derülést.

02.00-kor Gellért és Laci hazament kocsival, megnézni a friss műholdképeket. Én lefeküdtem hálózsákba a betonra és jóízűen álomba merültem. Arra ébredek, hogy megjöttek a kinyomtatott műholdképpel: totális, összefüggő felhőzet jött Olaszország felöl, úgy betakart bennünket, hogy ebből reggelig nem szabadulunk ki. 02.30-kor összeszedtük a holmikat, elindultunk haza.

02.55-kor a néptelen városban rendőrségi URH-kocsi, leállítanak a rend őrei: Honnan? Hova? A kocsi hátsó ülése és csomagtartója tele csövekkel, állványokkal, hősugárzóval. Elég nehéz lesz, most a holdtalan, borult égen megmagyarázni, hogy hullócsillagokat néztünk --- szerencsére meglátnak valami gyanús alakot, beugranak a kocsiba és csikorgó gumikkal eltűznek más irányba. 03.00-ra otthon vagyunk, még 3 órát alhatunk.

Végeredmény: 0 meteor (0 leonida+ 0 spora). Egyetlen reményünk: ugye nem volt maximum ma éjjel. Visszavágó: péntek/szombat.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2000. 11. 17.