2006. január 25-i esti csillagfedés a Szaturnusz által

A Szaturnusz bolygó és gyűrűrendszere 2006. január 25-én este fedett egy 7,9 magnitúdós csillagot (elnevezései: BD +19 2084, HIP 42705, BY Cnc a Praesepe nyílhalmazban).

A jelenség megfigyelését Pécsett végeztük öten. Házigazdáink (Dr. Pál Károly és felesége Dr. Pál Károlyné Gabi) lakásukon fogadtak hármunkat (Keszthelyi Sándor, Keszthelyiné Sragner Márta, Varga Attila) 17: 45 UT-kor. A teraszon már hűlt a főműszer: egy 280/2800 mm-es Celestron 11-es. Az égbolt teljesen felhőtlen, pára nélküli, szélcsendes, a hőmérséklet mínusz 10 fok volt.

A Szaturnuszt 300-szoros nagyítással figyeltük hárman (Keszthelyi Sándor, Dr. Pál Károly, Varga Attila). Jól látszottak a szaturnuszholdak. Egyéb csillagok is voltak: a DNy-i részen két ennél fényesebb és egy nagyon halvány a bolygó északi sarkához 5-6 ívmásodpercre (talán a Tethys ?). A levegő mégsem volt teljesen nyugodt, mert a bolygó látványa a távcsőben kicsit hullámzó, néha elmosódott volt. A Cassini rés csak az anzákban (sarkokban) látszott, ott sem élesen.

A csillagfedés kezdetét megfigyelhettük. 18:05-kor a fedés előtt álló csillag a gyűrű nyugati ívének végéhez közel, de még 10 ívmásodpercre: jól látszott. Nagyon lassan közeledett.

18:20-től figyelmesen és folyamatosan figyeltük hárman felváltva: egyikünk az okulárba nézett, a másik a DCF-órán olvasta le az időt, a harmadik a jegyzetfüzetbe írta az adatokat. Ezt váltottuk folyamatosan, mivel a csillag és a gyűrű közötti távolság nagyon lassan csökkent.

18:37 és 18:39 között még nyilvánvaló hézag volt a csillag és a gyűrűszél között.

18:40:20-kor nagyon szoros, már hozzátapadva a gyűrűhöz, utóbbi erős fényéhez képest a csillag gyengébb.

18:41:28-kor már nagyon gyenge a csillag, alig látszik, vagy csak dudorként.

És végül:

18:41:57 UT-kor mindhárman úgy éreztük, hogy a csillag nincs többé, a gyűrű széle látszik csak. A gyűrű és a csillag összetapadása, fényüknek összefolyása nem pillanatnyi, hanem 2-3 másodperces folyamat volt. A belépés csaknem pontosan a gyűrű csücskén (az ellipszis hossztengelyének nyugati végén) történt, vagy attól 1-2 ívmásodperccel északra.

Kijöttek a teraszra a hölgyek is: a csillag eltűnését ők is ellenőrizték, és gyönyörködtek a szép Szaturnuszban, majd friss pogácsával és forralt borral kedveskedtek.

Ezután újra folyamatosan figyeltük 18:50 és 19:10 között a gyűrűrendszer nyugati részét, hátha megpillantjuk a csillagot a Cassini résben, de az már nem sikerült. Tekintve, a fényes gyűrűhöz viszonyítva halvány csillagot és a kissé hullámzó képet: ezen nem is csodálkoztunk. A csillagot többé már nem láttuk. A kilépést elmulasztottuk.  

Még megtekintettük az Orionban a trapézt és körülötte a ködöt. Varga Attila az eget fotózta és csoportképeket készített.

Szöllősi Attila számítása szerint az, hogy a Szaturnusz 9 magnitúdósnál fényesebb csillagot fedjen: igen ritka. Magyarországról 1960. máj-1-én (8,8 mg) volt, 2006. jan. 25-én (7,9 mg) zajlott ez most és majd 2035. jan. 10-én (8,8 mg) látszik ilyen.

Korábbi közlés: Okkult és Leonidák levelezőlista 2006. 01. 26.

2004. január 14-én este megfigyelt csillagfedés a Mars által

A Mars általi 8,7 magnitúdós csillagfedés figyelése.

Arról, hogy „a Mars bolygó 2004. jan. 14-én kb. 17:08:03 UT és 17:12:57 UT között elfedi a TYC 0025-00636-1 jelű 8,7 magnitúdós csillagot. A Mars bolygó 84 fokos elongácíóban lesz 84%-os fázissal, átmérője 7,59", fényessége 0,5 mag, a fedés időtartama 293 másodperc lesz. A csillag a Mars bolygó fázisa miatt a sötét oldalon lép be és a világos oldalon lép ki” aznap 08:17-kor adott hírt az okkult-levelezőlistán Szöllősi Attila.

15:00 UT-ra eléggé kiderült Pécs felett az ég. A sikeres észleléshez még egy nagy távcső is kellett, így felhívtam Dr. Pál Károlyt.

16:20-kor kivitte a szobából a teraszára a Celestron 11-est, így 16:40-kori érkezésemre már kicsit hűlt is a 280/2800-as Makszutov-Cassegrain távcső. A +5 fok C külső levegő-hőmérsékletet még nem kellően átvett cső lehetett az egyik baj. A másik bajunk a háborgó légkör: legfelül délnyugati áramlású fátyolok, egészen alacsonyan délről rohanó határozott felhő-gomolyokkal. Így elsőre csak 70x nagyítást alkalmaztunk.

16:48-kor ezzel megnézve a Marsot, megpillantottuk keletre egy kicsi csillagocskát kb. 2,5 marsátmérőnyire. Örömünkben felhívtuk Kocsis Antalt, aki távcső nélkül is lelkendezett velünk….

Közberaktunk egy fókuszkétszerezőt: 16:54-kor: ezzel a 140 x-es nagyítással jobban látszott a csillag, máris közelebb jött a bolygóhoz kb. 2 átmérőnyire. A Mars kis méretű, fázisos, részlet nélküli volt. Amit beraktunk, azt kiszedtük és egy 170 x nagyítással próbálkoztunk 16:58-kor. Ezzel nagyon rossz lett a kép, így visszaállítottuk a 140 x nagyítást és 17:02-től már csak ezzel néztük.

17:03-kor csillag már nagyon közel volt: 1/3 marsátmérőnyire. Hamarosan megtörtént a belépés. Én távolabb jegyzeteltem és a DCF órát néztem. Károly az okulárnál nézte éppen a Marstól még kis távolságra lévő csillagot: egyszer mondja: nem látja! 17:04:20 UT volt, odarohantam: tényleg eltűnt a csillag, hiszen a fázisos oldal fedte el.

Mivel éppen telibe (egy árnyalatnyit északra) találta a Marsot a csillag, az előrejelzésnek megfelelően vártunk pár percet, aztán én mentem az okulárhoz, hogy a kibukkanást a túlsó, fényes, nyugati oldalon figyeljem. Mivel 4 perccel előbb ment be, már 17:08-tól figyeltem, de a csillag csak nem jött elő. Közben néztem a Marsot, de a felületén jóformán semmi részlet nem volt, talán némi sötét alakzat csupán. A látvány a légkörünk miatt nagyon háborgott, mozgott, állandóan élesíteni kellett a képet, de mindig homályos maradt a Mars. A szabadszemes határmagnitúdó 4,5 lehetett, de néha egy-egy felhő rohant át ezen a területen, bár távcsővel ilyenkor is megmaradt a Mars halvány képe.

A csillag nem jött elő 17:17-ig sem. Aztán egyszercsak halványan észrevettem 17:18:30 UT körül, de már 0,5 marsátmérőnyire volt. Egyre távolodott. 17:21-kor 1, 17:23-kor 1,5 marsátmérőre ment már. Ahogy távolodott, egyre jobban látszott.

A rossz körülményekhez képest is: különlegesen ritka és érdekes jelenség volt.

Keszthelyi Sándor és Dr. Pál Károly.

Korábbi közlés: Planets és Okkult levelezőlista 2004. 01. 15.

 

2010. április 30-án este látott fényes meteor

2010. április 30-án este felhőtlen, tiszta, nyugodt, csendes, holdtalan este volt. Pécs belvárosának északi részén kitelepültem a kertbe és változócsillagokat észleltem 21:10 és 22:40 NYISZ között.

Dél felé fordulva éppen az SS Vir fénybecslésével foglalkoztam, cserélve a 10x50-es binokulárt a 20x80-asra. Éppen puszta szemmel néztem a Vir közepére, amikor 21:56-kor megjelent egy fényes meteor a gamma Vir és az éta Vir között.

Az elején csak -1 magnitúdó fényű volt, de gyorsan fényesedett -3-ra, aztán két-három gyors felvillanása volt -4 magnitúdóra. Végül kis darabokra osztódva kihunyt. Alapjában fehéres sárgán izzott, a fellobbanásokkor kékesfehérnek tűnt. Mindez nagyon gyorsan történt, az egész jelenség 1,5-2,0 másodpercnyi ideig látszott.

A dél-délkeleti égen alulról felfelé jött. Elhaladt a Szaturnusz mellett. Iránya az alfa Vir - gamma Leo volt, de nem tette meg ezt a teljes utat: a gamma Vir-től 1-2 fokkal nyugatra kezdődött és a gamma Leo-tól 2-3 fokkal keletre ért véget. Ezt az égen 20 fokosnak becsültem.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2010. 04. 30.

1999. október 29-én este látott fényes meteor

Fényes meteor, 1999. október 29-én este.

Hely: Pécs főtere (Széchenyi-tér)

Felhőtlen, nagyon tiszta ég. A főtéri közvilágítás ellenére jól látható, sőt feltűnő volt a fényes meteor.

-2 magnitúdós fénye volt, csaknem akkora mint a Jupiter. 20 fok hosszú, közepes sebességű, 2 sec időtartamú volt.

A zenit felöl, mondjuk a gamma CYG irányából jött, persze lejjebb tűnt fel. Kis kiterjedésű feje volt. Útja végén kicsit sziporkázva hunyt ki, pontosan a béta PER (Algol) csillagnál aludt ki.

Észlelő: Keszthelyi Sándor.