2000. szeptember 27-én hajnalban nem sikerült látni a 15 órás holdsarlót

KSZ és SRA álmosan jelenti Pécsről: Természetesen szeptember 27-én szerda hajnalban 5.30-kor csörgött a vekker. Kinn még csillagos az ég. Gyors öltözés, pakolás, binoklik (7x35, 10x50, 20x80 !) hónunk alá kapása, indulás 05.45-kor, be a kocsiba, ki a városból.

05.55-re már Pécstől 8 km-re délre Pécsudvard és Pogány között vagyunk egy dombháton futó földúton. A cél a 16 óra alatti holdsarló, azzal a fogadalommal: ha ezt most meglátjuk, egy évig nem kelünk ilyen hajnalok hajnalán!

Az ég felhőtlen, csupán a keleti ég alján vannak friss és régi kondenzcsíkok. Már elég világos van és egyre jobban nő a fény, de keressük a sarlóját a Holdnak. Binoklizunk, pásztázunk - de hiába, mert ezek a kondenzcsíkok szinte felhősávokat alkotnak.

Nálunk van egy számítógépes ábra, hogy hol van a Naphoz (ezt egy gyenge naposzlop jelzi) képest a Hold, de nincs ott. Még a 20x80 B-vel se! Nézzük a pirosló csíkozást, de hiába. 06.25-kor adjuk fel, már nagyon világos van (bár a Jupiter, Szaturnusz és a Sirius akkor is látszik).

Ha ezek a csúnya felhőcsíkok (talán kondenzcsík okozta?) nem lettek volna, talán ment volna.

Keszthelyi Sándor és Sragner Márta.

Korábbi közlés: Csilla levelezőlista 1961/4. 2000. 09. 27.

2006. augusztus 23-án hajnalban nem sikerült látni a 15 órás holdsarlót

Este még zivatar volt Pécsett, éjjel is a felhők vonultak. Hajnali 3-kor csillagos ég volt, de a csapadék miatt alul párásan. 4 óra előtt erős szél támadt, az alsó égrészek kitisztultak, noha szakadozott felhők mozogtak.

2006. augusztus 23-án NYISZ 04:35-kor keltünk fel, 4:45-kor már a kocsiban ültünk, kihajtottunk az ébredező városból. 04:56-kor Pécstől 7 km-re délre egy dombtetőn álltunk le, a kocsi orrával északkelet felé fordulva.

Akkor már újra szélcsend volt, az ég nagy részét szinte álló felhőzet takarta, de az északkeleti ég irányában egy 80-90 fok széles és 20-25 fok magas terület felhőmentes volt.

A Vénusz nagyon erősen fénylett 5-6 fok magasan. Jobbra a magasabban a Procyon, még odébb, csupán 3-4 fokkal a horizont felett a Sziriusz látszott jól.

Erre a hajnalra szép együttállás volt jelezve. Sorban felülről lefelé: Vénusz, Szaturnusz, Merkúr, Hold. És valóban, ahogy 04:59-kor a Vénusztól lefelé irányoztuk a 10x50 binokulárt: egy fénypont látszott 3-4 fok magasan: a Szaturnusz. 05:02-től már szabad szemmel is elő-előjön a Szaturnusz. Valóban az, mert 20x80 B-vel korongként, kicsi ellipszisként látni.

Ahogy világosodik az ég, látni az alsó 1-2 fokos részben barnás-narancsos koszcsíkokat. Távoli kondenzcsíkok maradványai lehetnek, mert néha a látcsövekben a repülők kis pöttyei, vagy friss csíkjai is látszanak. Ennek ellenére 05:08-kor észrevesszük a Merkúrt, 1 fokkal a horizont felett, fényes csillagként. 05:09-től szabad szemmel is bevillan, majd pár percig így is jól látszik.

Az ég alja egyre világosabb, pedig még csak 05:13 van, az elméleti holdkelte ideje. Folyamatosan nézzük a megtámasztott 10x50 és 20x80 binokulárokkal a kérdéses égrészt. Éppen egy antenna irányába nézve, ott ahol a Szaturnusz, majd a Merkúr kelt fel - de nem tudjuk a leghalványabb foszlányát sem megpillantani a 15 és fél órás holdsarlónak. 05:40-ig próbálkozunk, de a vörösödő ég már nagyon világos. Sejtjük, hogy Holdunk szabad szemes látványa ma nem lesz, de még bizakodunk a távcsöves látvány ajándékában. Hiába.

Keszthelyi Sándor és Sragner Márta.

2006. december 22-én este a Discovery űrsikló látása

"A Discovery űrrepülőgép a leszállás előtti utolsó köröket rója. 1 óra múlva éppen Magyarország felett fog elrepülni DNy-ÉK irányban, így derült idő esetén az egész ország területéről jól látható egy (a heavens-above szerint) feltűnő, -1,6 magnitúdós objektumként. Szinte egy vertikális körön halad majd tőlünk nézve, Budapestről pl. 87 fokos horizont feletti magasságot ér el!"

A fentieket Szabadi Péter írta a listára 2006. dec. 22-én délután (melyet pár perce olvastam csak el), viszont 2006. dec. 22-én péntek délután éppen azon az útvonalon, azaz a 6-os, M6-os, M0-as, M1-es útvonalon haladtunk kocsival. Dunaújváros után ment le a Nap, hamar besötétedett, így amikor Tatabánya környékén jártunk már koromsötét volt a felhőtlen és tiszta ég. Az autópályán robogó kocsiból kitekintve igen szép, csillagos, Tejútas ég volt, mondtam is Sragner Mártának, hogy figyelje az Ursida meteorokat.

Azt nem láttunk, viszont Tatabánya és Tata között egyszercsak nyugaton megjelent egy fényes, nyugodtan haladó, műholdszerű valami és a kiváló égen lassan fölénk kúszott. Fénye jóval a Vega felettinek tűnt, biztosan mínusz -1 sőt -2-es lehetett, maximális fényében talán -3 magnitúdós volt. Annyira feljött a zenitbe, hogy én a kormánykeréknél ülve és 120-130 km/órával haladva nem is láttam tovább, de Márta jobbra kidugva fejét folyamatosan látta, és végül hirtelen tűnt el északkeleten félmagasan.

Biztosak voltunk benn, hogy a Nemzetközi Űrállomást látjuk, de eszerint a Discovery űrsikló volt.

Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2007. 01. 02.

2004. augusztus 20-án este egy háromszögben alkotó műhold-kötelék

Sokan láttuk a 3 műholdas köteléket a Bükk tetejéről, Szentlélekről, 2004. augusztus 20-án 22:10 NYISZ-kor. A háromszögben haladó műholdakra Mizser Attila az amatőrcsillagászati mozgalomban végzett munkássága, ismeretterjesztő és publikációs tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozata) kitüntetéssel ezen a napon kitüntetett Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára hívta fel a figyelmet.

Éppen mellette álltam, így láttam a köteléket én is, és sikoltozásomra: még vagy ötven amatőrtársunk. A három műhold egy V-alakot formázó egyenlőszárú háromszögben haladt a Del és az Aql között felülről lefelé, úgy, hogy a köztük lévő 0,5 foknyi távolságuk vagy alakzatuk nem változott. A műholdak elég halványak, olyan 4,5 vagy inkább 5,0 magnitúdósak lehettek, az alsó talán 5,5-ös. Az itteni elég fénymentes helyen sem voltak feltűnőek, és nyilván városi égen nem is láthatók. A jelenlévők eszmét cseréltek és közülük többen emlékeztek rá, hogy már a korábbi években is látták innen a csoportot, és volt, aki azóta állandó lakhelyén is látta a triót.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2004. 08. 23.

Ugyanezt a csapatot én is láttam már, de szabadszemmel: egy szabályos háromszöget alkotó műhold-kötelék haladt egyébként teljesen átlagos műhold-sebességgel. Két vagy három évvel ezelőtt, a Bükkben, Szentléleken mentek kelet, délkelet felé félmagasan. Inkább halványak, 4,5 magnis pontok voltak, egymástól 1-1,5 fokra. Az alatt a pár perc alatt, amíg látszottak: tartották egymáshoz képest a helyzetüket. Többen láttuk, még töprengtünk is rajta, hogy hogy lehet így egybetartani a hármat (drótkötelekkel?, alulról vezérléssel?, ők egymást pozícionálják?) és vajon mi célt szolgálnak így.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2004. 08. 18.

2004. augusztus 11/12, 12/13, 13/14, 14/15 éjjeleken Perseida meteorraj észlelés

Négy éjszakát tartalmazott a MCSE Kiskun Csoport észlelőtábora, amely jó körülmények között, jó társaságban és hangulatban zajlott, érdekes csillagászati előadásokkal, 15-20 távcsővel és 60-70 fős létszámmal. Solt déli részén, a várostól 5 km-re délre, a Duna keleti partjához közel táboroztunk. Mind a négy éjjel lehetett észlelni.

11/12-én éjjel 5,9-6,0 magnitúdós ég lehetett, szép tejúttal, talán csak alul volt közepes ég, de egyetlen felhő sem volt egész éjjel. Természetesen ilyen jó égen a mélyegekben gyönyörködtünk, de egy 40 fő körüli gyermekcsoport (és laikus felnőttek) 22---01 NYISZ között hangosan számlálta a látott meteorokat: 351 darab meteort láttak. A nagyobbak a távcsövek között várakozva is sok szép meteort (90 %-ban Perseidát) láttak, bár sok volt a +4 vagy +5-ös halványságú is. Érezhetően 23 óra után volt a legerősebb a hullás, aztán gyengült. A meteor-nézőknek nagy élmény volt ez is: volt olyan 70 éves nyugdíjasunk, aki azt mondta: egész életében nem látott ennyi hullócsillagot! Hevesi Zoli észlelt egyedül "szabályos" módon, szerinte is 23:00-23:30 NYISZ volt a legerősebb, aztán gyengült, de mivel utána 03:00-ig meteorozott, újra erősödött, és hajnalra majdnem elérte a 23 óra körüli potyogást (nyilván a radiánspont feljebb mászása miatt). Ő egymaga több mint 200 meteort jegyzett fel.

12/13-án éjjel 6,1-6,2-es ég volt, teljesen felhőtlen végig. A kiskorúak (40-50 fő) megint kifeküdtek meteorozni, és 22---01 NYISZ között most már "csak" 172 meteort számláltak, de ez is nagy élmény volt nekik. Ők is megjegyezték, hogy úgy látszik tegnap este lehullott a csillagok nagy része... A nagyobbacskák rengeteg mélyeget néztek. Egy 250 mm-es Meade automata-távcsővel messiereztek, és ugyanakkor, ugyanazt az objektumot a többi 10 távcsőbe is beállították és nézték. Éjfél körül jött Tepi telefonja a Polarisból, hogy mintha sarki fény lenne....ellenőrzésként kicsődültünk vagy hatvanan a Duna-partra, de nem volt semmi észak felé csak Dunaföldvár és Solt gyenge és mozdulatlan fénykupolái.

13/14-én éjjel felhők vonultak, így az égnek mindig nagyobb része volt fedett. A lyukakban véletlenül láttak a gyermekek 30 meteort, de már inkább viccmeséléssel szórakoztatták egymást.

14/15-én éjjel a nagy szél hatására igen jó átlátszóságú, olyan 6,3-6,4 magnitúdós ég lett, alul is igen jó. A táborból kitelepültünk távcsövekkel a mezőre, és zavaró fényektől teljesen mentesen mélyegeztünk. A tejút igen szélesen a Nyilas csillagkép aljáig húzódott, alul is igen jó ég volt. A meteorok száma észrevehetően kisebb volt, és már csak 50%-ik volt a perseida. A jó ég megmaradt hajnalig, bár éjfél körül több felhőátvonulás is zajlott. Este a Neptunuszt, az Uránuszt, hajnali 4-től a Vénuszt és a Szaturnuszt távcsöveztük meg. A legnagyobb észlelést 15-én hajnalban tettük, amikor 05:18-ig néztük szabad szemmel a legvégén már 22 óra 06 perces holdsarlót.

Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2004. 08. 16.