2013. január 14.

2013. január 12-én este a 20 óra 25 perces holdsarló észlelése

Holdsarló észlelés 2013. január 12-én este

Hidegfrontot követő, szeles, végig felhőtlen, igen tiszta és kiváló átlátszóságú éjszaka volt a január 11/12-iki. Koromsötét éjszakát jelentett, telve sziporkázó csillagokkal. Január 12-én pedig egész nap erős napsütés és mélykék égbolt volt. A felhőtlen égre naplemente előtt csekély határozott felhődarab úszott be északnyugat felől. A földön már lecsendesedett a szél, az égen levő néhány felhő még gyorsan haladt.

Mivel igen kiváló (ebben az évben a legkedvezőbb) alkalom adódott az újholdat követő Hold sarlójának megpillantására a környékünk legmagasabb pontjára terveztük észlelőhelyünket. A Mecsek hegység közepére, a Pécs feletti Misina-tetőre és annak tévétornyába indultunk el KözEI 15:55-kor. -2 fok C volt. A Nap még erősen sütött. Gépkocsival 16:17-re értünk fel a torony lábához. Megvettük a belépőjegyet és a lift felröpített a 75 méter magasságba. A kilátóterasz övének körében szép panoráma fogadott: a Mecsek hegyei, Pécs látnivalói, a Villányi-hegység közelebb és a Dráva és a Száva közötti Papuk-hegység távolabb igen tisztán látszottak. Jól látható volt, hogy a látóhatár mely pontján kíván lenyugodni a Nap. Még a horizont feletti felhőrésekben bujkált, néha bántóan erős napfényt okozott.

A kis széltől és a hidegtől védelmet keresve bementünk a torony körkilátó alatti szintén kör alakú presszójába. Olyan asztalt választottunk, hogy a panorámaablakokon át a Nap irányába nézhessünk. Letettük kabátjainkat. A pincértől cappuccinót rendeltünk, majd időmérő eszközeinket, írószereinket és látcsöveinket kipakoltuk. Néztük a 16:24-re jelzett napnyugtát. A Nap utolsó sugarai 16:28-kor tűntek el. Jól megjegyeztük a helyét: a szentlőrinci vasútállomástól balra látszó új királyegyházai cementgyár tornya felett történt. Szép, színes, változatos naplemente volt, 16:30-kor pár percre még egy pár fokos naposzlop darabka is előjött a Nap felett 5-6 foknyira.

Habár az ég 90 százaléka felhőtlen volt, éppen a délnyugati-nyugati ég csaknem felhős volt. A felhőzet vízszintes csíkokra darabolódott. A legalsó 0,5 fok átengedte a napfényt, felette egy 1,5 fokos erős fekete felhőcsík húzódott. Az felett egy 1,5 fokos narancsosan világító, nem is felhős, nem is tiszta, inkább fátyolos mező. Felettük egy tiszta 1-2 fokos halványzöld sáv, amelyben sötétbarna határozott peremű, lassan jobbról balra mozgó kis felhődarabkák vízszintes csíkjai vonultak. E felett pedig összezárt sötét fellegek vagy 20 fokos magasságig.

16:44-től 17:00-ig folyamatosan figyeltük a délnyugati égaljat, a felhőzet nagyon lassú vízszintes mozgását. Lassan besötétedett, kigyúltak a város és a távoli települések kis fényei. Tudva, hogy a Hold éppen függőlegesen helyezkedik el a Naphoz képest, próbáltuk a naplemente fényeiből és a napnyugta helyzetéből becélozni a holdsarló helyét. Még teát illetve tonikot rendeltünk a pincéről. A presszó asztalánál ülve, az üvegkalitka ablakán át nemcsak puszta szemünket meresztettük, hanem Márta 7x50-es, én 7x35-ös binokulárral kerestük a Holdat a felhőrések, felhőlyukak között. Eredménytelenül.

Mivel a nyugati égen jobbról egyre fenyegetőbben csúszott balra a teljes beborulást jelentő sötét felhőzet - ezek bizony hófelhők! mondta a jól értesült pincér - ezért 17:03 körül feladtuk észlelési kísérletünket! Semmit sem láttunk még, a remény is meghalt már, ha igyekszünk a havazás előtt még leérhetünk a városba.

Pakoljunk és menjünk! Még megiszom a tonikomat - mondtam.

Jó, addig én még binoklizok kicsit - így Márta.

Majd felkiáltott: ott van! Látom! Ott a holdsarló!

Rögtön az órára néztem: 17:04 volt! Gyorsan kivettem a táskámból a már elcsomagolt binoklimat, odafordítottam én is. A 7x35-ös jókora látómezejében megláttam vonalszerű sárgás darabkáját a Holdnak! Éppen a cementgyár tornya felett látszott. Jó magasan, talán 3-4 fokkal a horizont felett volt még! [20 óra 20 perces holdsarló!] Egyelőre mindketten csak binokulárokban láttuk, de ott kiválóan, határozottan, élesen bujkált a felhődarabkák mögött. Egyrészt a felhőzet lassú mozgása, másrészt a holdsarló lassú süllyedése okozta a jelenség láthatóságának változékonyságát.

Amikor a holdsarló viszonylag felhőmentes területre ért, akkor láttuk meg szabad szemmel is! Az első észrevételünk 17:09-kor volt [azaz a Hold 20 óra 25 perces korában!] és 1-2 percig szemlélhettük, mert 17:11-kor elnyelte egy felhőcsík. 17:13-kor ismét előjött szemmel fél percre. Utána eltűnt, habár a látcsövekben hol a sarló egyik, hol a másik csücske kikandikált. 17:15-kor egy viszonylag nagyobb felhőlyuk megint szabadszemessé tette. Ekkor binoklikkal is alaposan megszemléltük. Nagyon vékony 90-100 fokos ívdarab volt. A fekvő sarló jobb vége feljebb, a bal vége lejjebb állt. Az ívben krátereket nem ismertünk fel, habár recézettnek tűnt. Két fényesebb csomó is volt benne.

A holdsarló szabadszemes látását a felhőzet 17:16-ra végleg lehetetlenné tette. Binoklikban még láthattuk bujkálását. Egyre lejjebb süllyedt és jobbra csúszott a Hold. A felhők is összezáródtak. 17:19-tól a távcsövek sem mutatták többé. 17:20-kor boldogan elindultunk haza, ünnepelni!

Mivel az újhold 2013. január 11-én 20:44-kor következett be és az első szabadszemes hold-észlelésünk 2013. január 12-én 17:09-kor megtörtént: ez 20 óra 25 perces holdsarlót jelentett!

Ez mindkettőnknek egyéni csúcs! Ráadásul jócskán javítottunk! Márta eddigi legjobbja egy 22 óra 06 perces volt, amelyet 2004. augusztus 15-e hajnalán, az alföldi rónaságon, a Solt és Harta közötti Kali-majorban látott. Jómagam eddig a 21 óra 46 perces holdsarlót őrizgettem fakuló emlékezetben, amelyet Gyöngyöstarján határában láttam 1977. december 11-e fagyos téli estéjén, és amelyet az elmúlt 35 év minden keserves próbálkozása óta csak most sikerült felülírni!

Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta (Pécs)