Előző este esett, de éjjel hirtelen viharos hideg szél fújt, így 2006. november 10-én naplemente után tiszta ég fogadott. Már hetek óta hiányzott egy kiadós változózás, péntek este lévén: ráértem. A sötétség 17:35-kor áll majd be, és a holdkelte csak 20:18-kor lesz, így két és fél óra alatt nézhetem kedvenc változócsillagaimat!
A meleg lakásban tárolt távcsöveket már 16:50-kor kihordtam a kert végébe, hogy ott felvegyék a környezet (akkor +6 fokC-os) hőmérsékletét. Egy 10x50-es kisebb binokulár, egy 20x80-as nagyobb binokli mellé a főműszeremet: egy SkyWatcher 102/500 mm-es refraktort is kipakoltam.
Már vége a rövidgatyás nyári estéknek! Jól felöltöztem, hogy ne fázzak: meleg ruha, cipő, vastag zokni, jégeralsó, vattakabát. Kivittem az elemlámpát, a tollat, a változócsillagok térképeit és a mobiltelefont. Utóbbi kijelzőjén a pontos idő sötétben is jól olvasható. A sötétség beálltakor, 17:40-kor költöztem ki az ég alá. Az égbolt felhőtlen és az időjárás szélcsendes volt.
Hol kezdjem? 45 változócsillag (köztük 30 mira) van programomban. Ezek térképei növekvő Harvard-szám szerint sorakoznak, azaz növekvő rektaszcenzió szerint, nyugatról keletre. Most éppen a 22 órás rekta delel, ezért a 10 órás csillagok vannak a leglehetetlenebb helyzetben. Ám a 103769 R UMa mégis látható 17:48-kor alacsonyan a tetők felett. 10x50-el is látni, de 20x80-al végzem a fénybecslést: a 7,7-nél halványabb, a 8,2-nél is kicsit: 8,4 lesz.
Elsőként a nyugati éget kell nézni, mert az ottani változók nyugodhatnak le leghamarabb! Az első ami az égen lehet: a Corona Borealis. Félig még látható, de arra lévő épületek vagy fák beletakarnak. Hézagosan látszik a 151731 S CrB mira környezete, ez nem megy már. Viszont a 154428A R CrB még észlelhető 10x50-el: 5,8 és 6,5 közötti: 6,1. Ebben sok öröm még nincs: már harmadik éve ennyi, maximumban van, nem akar lehalványulni.
A 162119 U Her is faágak közötti már, de megkeresem 20x80-ban a területét, de csak a 9,4-es csillagszomszédja látszik, a változó nem, utóbbinak már 3-4 hónapja volt a maximuma. Csak a pozitív észleléseket szoktam felírni: nem tartom lényegesnek a negatív (kisebb mint) feljegyzéseket, pláne ilyen kis műszerekkel. Továbbhaladva: a Herkules trapéza mellett a 162542 g Her jön 17:54-kor. A félszabályos szabad szemmel is látszik Pécs belvárosának egén, de biztosabb látványú 10x50-nel. 4,2 és g és 5,5, akkor legyen 5,1. A még fényesebb 171014 Alfa Her természetesen puszta szemmel becsülendő: egyenlő a 3,1-essel. Végül a gyorsan változó RV Tauri típusúak fényesség szerinti bronzérmesét: a 182621 AC Her-t keresem. Az Aquila északi szárnyából indulva el egy nagy lapos trapéz tetején van három másik összehasonlítója társaságában. Látni mindkét binoklival, de a biztosabb észlelése a 20x80-nal: 7,4 és 8,3 közötti, azaz 7,9. Az időpont 17:58, éppen ekkor fogy ki a golyóstollam, muszáj bemenni a házba egy újabbért.
Helyileg is könnyű a 183308 X Oph mira, sosem halványul 9 magnitúdó alá, így most, minimuma körül is jól látható a 20x80-ban. Csaknem azonos a 8,8-cal, vagy árnyalatnyival, egy tizeddel fényesebb. A sorban a legfényesebb RV Tauri jön: a 1842-05 R Sct. Az M11 nyílthalmaz mellett. Szokott szabadszemes is lenni, meg halovány is lenni. Most 18:03-kor közepesnek látom: a 4,8 és 6,1 között valahol, úgy 5,6 lehet. A Scutum olyan kicsi, hogy nem nagy fáradtság még két félszabályos változót is nézni itt. Kissé délre a 1844-08 S Sct-t figyelmesebben kell azonosítani: ez 7,5. Kissé keletre a 1859-05 V Aql-t könnyű helyen, az 7,3-nak látszik. És, ha már az Aquilába tévedtem, ott van az 190108 R Aql mira is. Bár elmúlt már maximuma, éppen észrevehető 10x50-ben 18:12-kor, de a sok apró csillag miatt jobb a 20x80-ban: 7,5 és 8,5 között félúton, legyen akkor 8,1.
Az észlelések így gyűlnek sorban egymás után. Az egyre növekvő átmérőjű csövek valamelyikében észlelek és megbecsülök egy fényesség-értékét egy tizedre. Akkor elemlámpát gyújtok és egy kockás papírra le is írok mindent: a változó Harvard-számot, a nevét, leolvasom a mobilról az időt, beírom a fényességet és a használt műszert. Utána lapozok a következő változó lapjára, tanulmányozom, majd leoltom az elemlámpát.
Akkor veszem észre, hogy a 102/500 mm-es állványos távcsövet ma még nem is használtam. Mivel délnyugatra a Sagittarius felső része szabad szemmel is látszik, abban most egy újabb mirát, a 1910-19 R Sgr-t próbálom. Éppen ebben az irányban összegződik a vidéki Magyarország legnagyobb panel-negyedének (Pécs-Kertváros) és a négytornyú pécsi székesegyház éjszakai díszkivilágításának fényszennyezése. Bár nincs magasan, de az érdekes csillagalakzatok között nem lehet eltévedni. Viszont a változó nem látszik, 9,0 alatt van még. Előrejelzett maximuma Szilveszter napjára esik, persze akkor meg már tőlünk nem látszhat a Sgr.
A 102/500 mm-es lencsés távcsövet tavaly nyáron vásároltam és eddig is sok örömet okozott. A binokulárokban éppen nem látszó változócsillagok figyelésére használtam főként. Nagy látómezeje és fényerőssége hasznos. Összecsukott háromlábát egy kerek kerti asztal lapjára helyezem, és azimutális tengelykereszttel állok az objektumra, melyet finommozgatókkal pontosítok vagy követek. Egyszerű nézőkéjébe bekapcsolhatok egy kis vörös pöttyöt, mellyel szabad szemmel ráállva a keresett rész a látómező közepébe kerül. Teljesen irányhelyes képet kapok, az északon lévő felül, a keletre lévő balra látszik, éppen úgy mint szabadszemmel vagy a binoklikban.
Most a csaknem zeniben álló Cygnus következik! Az Albireo-t állítom be, és a szép kettőscsillagtól "jobbra fel" haladok az 5,7-esig. Ez mellett van a szimbiotikus 192029 BF Cyg. Illetve általában nincs, mert 12,0-12,5 a fénye. Idén nyártól hirtelen 2 magnitúdóval fényesebb lett, így most elérhető. Látni is, csak sok a térképeken és az égen látható összehasonlító csillag: 10,0, 10,1, 10,3, 10,6, utóbbival csaknem egyenlő. 10,7-et körmölök le 18:27-kor. A Hattyú északi szárnyvégén a csillaghármasban már véletlenül meglátom az R Cyg-et, de előbb a 192150 CH Cyg-et nézem meg. Ez a valamikor szabad szemmel látható eruptív változó mostanában nagyon halvány, a binokulárok kis nagyítása kevés hozzá. A 102/500 L távcsővel lehet csak nyugodtan azonosítani azokat az összehasonítókat, amelyekre eddig nem volt szükség: 9,2, 10,1, 10,8. Így lett a CH Cyg 9,5. Visszatérve a 193449 R Cyg-hez: az a változó is észlelésre vár. Nyári maximuma óta sokat halványult, de távcsővel még szépen piroslik. A 9,1, 9,6, 9,9 csillagokkal vetem össze: 9,7-et írok be neki 18:35-kor. Aztán kissé kell a finommozgató kart odébb tekerni, és elidőzöm a másik miránál, az RT Cyg-nél. Már megjárhatta minimumát, talán észreveszem a 102/500 L-el. Ott járok, de nem látom.
A nyáron feltűnően fényes, még városi égen is szabadszemes mira következik: a 194632 Khi Cyg. Most már 10x50-ben nem is észlelhető, annyira elhalványult. De 20x80-ban jól látni: csaknem azonos a 8,1-essel. Bizony majdnem 5 magnitúdót halványult augusztusi fénykorához képest. Még a 213843 SS Cyg-el akarom nézni a Hattyúban. Ám annyira magasan, annyira a zenitben van, hogy az azimutális állványzat nem teszi lehetővé ilyen magas helyzetre állni. Fél órán belül kétszer próbálom még, de a zenit lassan mozdul tovább.
Délre tartok. Az AAVSO mira-kalendáriuma szerint éppen most van maximális fényében a 2044-05 T Aqr, egy mira az Aquarius bétájától jobbra. A 10x50 B-vel alig látom a változót, 20x80-al is bizonytalankodom. Ráállok a távcsővel, így kényelmesesen látom: 7,9. Ez átlagos maximumának csaknem megfelelő érték.
A Cepheusban két könnyű észlelés következik. A félszabályos 214058 Mü Cep szabadszemmel észlelendő. Általában a 3,6 és a 4,2 közötti, most is ott van: 3,8. A másik egy mira, a 210868 T Cep, mely szinte mindig binokuláris változó. A 10x50-nel a mellette lévő 6,7-esnél fényesebb, így további összehasonlítókat keresek az Alfa és Béta Cep között: 5,2, 5,4, 6,0 - ezeknél viszont halványabb. Legyen 18:45-kor: 6,1.
Gyorsabban haladok kelet felé, mint az ég forog nyugat felé. Vissza, lejjebb megyek: a 203718 HR Del-hez. Ez a híres Nova Del 1967 mai neve. A nóva szokatlanul sokáig szabadszemmel látszott 1967 nyarán és őszén, amikor én még kis srác voltam. Mindig elérhetetlen volt nekem, mert éppen olyan ütemben halványodott az évek során, amilyen mértékben kezdtem el magamat kisebb, majd nagyobb távcsövekkel felszerelni. A régi időkre emlékezve, kényelmesen csillagról csillagra lépve a helyére megyek, és felkeresem a körülötte lévő csillagokat. Ezen az este 10,5 felett nincs a fénye, ennyi bizonyos.
A 230110 R Peg a Halak sokszöge felett egy fényes csillagok alkotta trapéz közelében van. Állítólag felmenő ágában van ez a mira. Binoklikkal semmi. Távcsővel kényelmesen nézhető: látszik, hogy halványabb a 9,3, 9,6, 9,8, de fényesebb a 10,1, 10,5 csillagoknál, szóval 9,9. Még keletebbre és még délebbre kell menni a 2338-15 R Aqr miráért. Ez éppen most van maximumában. Valóban, már a 10x50-nel látható, és ezzel a binokulárral megnyugtatóan észlelhető is: pontosan 7,0, mivel fénye a 6,7 és a 7,6 közé sorolható be 19:29-kor.
Kezdek fázni, mint később kiderült a hőmérséklet lement +1 fokra! A csupasz kézbe fogott távcsövek is kellemetlenek már, mivel teljesen lehűltek. Most felfelé fordulok: a Cassiopeia-ban szabad szemmel látható a 234956 Rho Cas, és a két 4,9-es társa. A változót inkább 10x50 binokliban észlelem le 19:30-kor és írom be 4,7 magnitúdóra. Innen kis távolságra van a 235350 R Cas mira, amely nyár végén 5 és fél magnitúdós volt. Azóta sokat halványult, és mivel ezt előre sejtem: eleve a 20x80-ban keresem fel. Ott van a 7,2 és a 8,8 csillagok között. Más összehasonlító nem lévén, ezt a két csillagot használva fel: bizonytalanul, de 7,5-re saccolom a változót.
19:37-kor a 24 órás rektaszcenzió végére érve a 0016-20 T Cet következik. Egy fényes félszabályos a béta Cet-nél is délebbre és nyugatabbra. Az ég alja itt lenn enyhén párás, de azért 10x50-nel azonosítható a 6,4, 6,5, 6,7, 6,8 csillagalakzat közepén a változó. 6,3-nak jegyzem.
Időközben a Cetus feje is látszik, jöhet már az Omikron (azaz a Mira) Cet 0214-03 jelöléssel. Tudom, hogy éppen 9-10 magnitúdós minimumában van, így rögtön a SkyWatcher refraktor látómezejébe teszem be. A helyén két csillagot található, a nyugati kicsit fényesebb. Egy pillantás a térképre: balra a 9,2-es, jobbra a változó a Mira Cet. Alul a 8,0, balra a 8,8. Végülis 8,6 lesz mira típusú Mira Cet fénye.
Még keletebbre is mehetek. Ott van már magasan a Triangulum csillagkép háromszöge. A 023133 R Tri már maximuma után van, de még jól látható a fénye. 10x50-el is 20x80-ban is jó, hiszen 7,3 a fénye 19:50-kor.
Tovább menni nem lehet, nincs több változócsillag a keleti horizontom felett. Kezdek kihűlni, és azt képzelem a keleti égen valami derengés látszik. Talán a kelő Hold első fényei. Ma ennyi volt! Szépen behordom az összes műszert, segédeszközt és a ma este két órája alatt feljegyzett 24 változóészlelésemet.
Keszthelyi Sándor.
