2011. október 28.

2008. augusztus 11-12-én éjjel Perseida-meteorraj figyelése

2008. aug. 11-én este felhőtlen, nagyon tiszta, szélcsendes időjárás volt. 21:30-kor indultunk el kocsival Pécsről és 22:30-kor érkeztünk a Baranya megyei Palé település szőlődombjára. Az éppen zajló országos meteorészlelő tábor 20-25 tagját találtuk itt. A résztvevők nagy része éppen aludt, hogy majd 1 órakor ébredve észlelhesse a Perseida meteorraj hajnali maximumát.

Ketten (Keszthelyi Sándor és Sragner Márta) NyISz 22:55-kor csendben elkezdtük az ég figyelését és az általunk látott meteorok adatait jegyeztük is. Csak a feltűnés időpontját, a meteor fényességét és rajtagságát írtuk fel és azt, hogy melyik meteort ki látta. Az erősen világító, de alacsony járó Hold 23:05-kor már az erdő fái takarásába került, így közvetlenül nem zavart. Egy órát gondoltunk csak meteorozni, de az hamar eltelt a jó ég alatt, így még egy órát vállaltunk. Az elméleti holdnyugta 00:42-kor megtörtént és 00:55-kor olyan sötét, csodás Tejútas ég lett, hogy még egy harmadik órát is bevállaltunk. 01:55-kor is azért hagytuk abba, mert másnap (vagyis már aznap) reggel dolgozni kellett mennünk.

A meteorok közül 74-et csak Sragner látott, 55-öt csak Keszthelyi (ő volt az írnok) és 21 meteort mindketten észleltek. Ketten összesen 108 meteort jegyeztünk fel 3 óra alatt. A táborlakók 00:30 után kezdtek ébredezni és 01:00-kor egy 8-10 fős csoportot alkotva intenzíven észlelni is kezdtek.

Nagyobb létszámuk (és, hogy köztük több igen neves meteorészlelő és aktív amatőrcsillagász személyiség is akadt) miatt azonos időszak alatt rögvest kétszer annyi meteort diktáltak be írnokuknak, mint mi. Így nem forszíroztuk sokáig a párhuzamos észlelést és a stafétabotot átadtuk nekik, hogy hajnalig nyugodtan észlelhessenek.

A felhőtlen, tiszta, sötét égen az Ikerhalmaz, az Andromeda köd, a Tejútfelhők szabad szemes látványa és a csaknem percenként felvillanó meteorok jelensége kellemes volt. A zenitben a szabad szemes határmagnitúdó 22:55-től 6,0, majd 00:25-től 6,2, végül 00:55-től 6,4 volt.

23:21-kor döbbenetes volt egy nem-perseida tűzgömb! Csak -2 vagy -3 magnitúdósként haladt 20 fokot függőlegesen lefelé északnyugati irányban, ám útja legvégén, egy 4-5 fokos hosszban még fellobbant -5 magnitúdóra! A béta UMi és alfa UMa vonalában, de attól 5 fokkal jobbra haladt. Mi a földön hálózsákokban fekve nem, de az észlelőréten haladó pár fős csoport egyik tagja (Békési Zsombor) látta, hogy társai hirtelen árnyékot vetnek a tűzgömbbel szemközti, déli irányba!

Pontosan éjfélkor egy hosszú, 60 fokos égi utat befutó, fényváltoztató, átlagosan -2 magnitúdós meteor haladt a Del és az UMa között. Ez sem volt Perseida.

A 108 meteorból 92 volt Perseida-rajtag és 16 nem az, azaz szórvány vagy sproradikus meteor. A Perseidák megoszlása: 2 db -1-es, 12 db 0-as, 12 db 1-es, 12 db 2-es, 38 db 3-as, 16 db 4-es fényrendű. Átlagfényesség: 2,3.

A Perseida rajmeteorok közül 64-et csak Sragner látott, 46-ot csak Keszthelyi (ő volt az írnok) és 18 meteort mindketten észleltek. Ketten összesen 92 rajmeteort jegyeztünk fel 3 óra alatt. A nem-írnok 64 rajmeteora 3 óra alatt: 21,3 db/óra, ami a radiáns alacsony (30 fokos) horizont feletti magassága miatt minimum 45 ZHR.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2008. 08. 12.

2009. március 27-én este a csóvát húzó Discovery űrsikló

2009. márc. 27-én este mi is ismertük az űrsikló (STS-119 = Discovery) és a Nemzetközi Űrállomás (ISS) másodpercre pontosan előjelzett (Heavens-above: 19:54:55-19:57:40 illetve 19:56:02-19:58:46 KÖZEI) megjelenését, így 19:54-kor kiálltunk Pécs belvárosában a kertünkbe. Az ég felhőtlen és tiszta volt és már sötét, a Fiastyúk és a Perseus csillagai szépen látszódtak.

Alacsonyan, a gamma And közelében jelent meg egy fénypont, amely egyenletesen halad felfelé. Áhá, az űrsikló mondtuk. Ahogy feljebb jött, fényesedett, +1 vagy 0 magnitúdós lett: mögötte egy kis csóva is jött. Ez csak egy repülő gondoltam, bár egyébként nem villogva, nyugodtan, a szokásos ISS sebességgel haladt. Jó, akkor az űrsikló, de biztosan fátyolos ott az ég: halója van neki, gondoltam. Ám, a csóva előre vagy oldalt nem volt, csak lefelé, a haladás irányával ellentétesen. Fél fokos volt a fényes része, de elfordított látással 1, sőt néha 1,5 fok hosszan is követte a csillagszerű dolgot.

Máris megjelent ugyanott egy másik fénypont és ugyanazon az égi úton, ugyanolyan sebességgel, ugyanilyen fényesedést mutatva ment az előző után. Az előrejelzés szerint az űrsiklót 66-67 másodperccel követte volna az ISS, de a valóságban nem volt ennyi közöttük: 20-30 sec csak. Szép látvány volt a két, egymás nyomában haladó, negatív fényrendű fénylés! Előre jelezve -1,3 és -2,2 magnitúdók voltak, ez stimmelt.

Tudtuk, hogy bele fognak merülni a földárnyékba és ez valóban be is következett a fejünk felett, a zenitünktől kissé északra. Előbb az űrsikló halványult bele, aztán a fénylő űrállomás is.

Azt a bizonyos csóvát az ISS-nél nem láttuk (tehát nem légköri fénytörés okozta), csak az űrsiklónál, de annál is csak útja felénél, a legfényesebb állapotában nem.

Keszthelyi Sándor és Sragner Márta.

2009. augusztus 13-án hajnali Perseida-meteorraj nézés

2009. aug. 13-án hajnalban 1 órára kiültem meteorokat figyelni a kert végébe Pécsett. NYISZ 03:19 - 04:19-ig. Az égbolt csaknem teljesen felhőtlen volt, kicsi és áttetsző felhődarabkák úsztak néha. +18 fok C. Úgy helyezkedtem el délkelet felé nézve, hogy jobbra a Cap-tól balra az Aur-ig lássak, azaz a Jupiter-Hold-Mars-Vénusz a látómezőmben volt. Mobiltelefon, toll, papír volt a kezemben. Amikor egy meteor feltűnt, akkor megnyomtam a mobiltelefonomat, leolvastam az időpontot, a fényénél  leírtam a meteor adatait. Utána, amikor nem jött hullócsillag, mivel a Hold vakítóan sütött az Ari-ban: közben a kezemben tartott kartonpapír sarkával kitakartam a Hold közvetlen fényét. Ezzel a módszerrel jó volt az átlátszóság, zenitben +4,9-es csillagokat is láttam, néha az Andromeda-ködöt is sejtettem.

A következőket láttam:
03:22 Per +2 mg
03:27-kor láttam egy nagyon fényes, -4 mg-ra kifénylő, majd lassan +3-mal jobbról balra vízszintesen 10 fokot továbbhaladó objektumot az Aldebaran és a Hold között (és alatt). 6-7 sec-ig látszott. Teljesen Iridium kinézetű volt, de utólag nézem, hogy ilyet erre a hajnalra nem jeleztek. Akkor valami más műhold fénye volt, semmiképpen nem meteor.
03:34 Per 0
03.34 Per +4
03:41 Spo +2
03:42 Per +3
03:45 Per +3
03:52 Per +2
04:10 Per +4
04:14 Per -1 Ez a gamma Per és a Hold között húzott el. Nagyon szép meteor volt! Utána 3-4 sec-re ott maradt az erős, fényes nyoma, amely szakadozott és fodros, kacskaringós lett.
04:17 Per 0
04:18 Per 3.

Összesen: 11 meteort, ebből 10 Perseida-rajtagot láttam.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2009. 08. 13.

2011. október 16-én este változócsillag figyelés

Július 30-tól október 10-ig nélkülöznöm kellett a 20x80-as binokuláromat, ugyanis szervizben volt, nagyjavításon. Már elvonási tüneteim voltak, mert a 10x50 binokulár kicsi a városi égen, a 102/500 mm-es refrektorom meg túlzás 7 magnitúdós változókra. A kézben tartott és gyorsan használható 20x80-as B nagyon hiányzott.

Végre Budapestre mehettem és a Városmajor utcai asztropincében átvehettem Csukovics úrtól kedvenc társamat.  Alig ismertem rá, úgy megtisztították. Mivel korábban leejtettem a párkányról a parkettára  90 cm magasról: kancsalsága (kettőzése) is volt – ám ezt is megszüntették. Az igazi próba otthon volt tegnap este: a kiváló égen végre csillagokra is rászegezhettem. Pontszerű csillagok, a Jupiter korongja élesre állítható, szellemkép nélkül. Szóval jól sikerült a javítás munkája. Áldassék érte Szuhács Attila neve!

Tegnap este: R Ser, AC Her, T Cep, CH Cyg, R Sct, R Aql, X Oph, T Aqr fényességbecslése könnyen, gyorsan ment és a szép látvány örömöt adott.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Mira levelezőlista 2011. 10. 17.

2011. szeptember 30-án hajnalban a 45P/Honda-Mrkos-Pajdusakova- üstökös észlelése

2011. szept. 30-án hajnalra teljesen felhőtlen volt az ég Pécsett és a légkör nagyon tiszta volt. Déli irányban, ahol alacsonyra lelátok: számtalan halvány csillag mutatta a tiszta eget alul is (Eridanus, Lepus, Columba, Canis Maior alsó csillagképek alsó csillagai).

A 45P/Honda-Mrkos-Pajdusakova-üstökös nézésére kitelepültem a kertbe 05:00 NYISZ-kor. A 102/500 mm-es refraktorral egyből megtaláltam (a Regulustól 4 fokkal volt függőlegesen lefele) az üstököst. A nagyon pici kómaátmérőhöz kis csóvát is sejtettem (KL-al 5, EL-al 10 ívpercig). Szóval az ég még sötét volt, keleten is.

Ahogy 05:05 és 05:20 között az üstököst nézegettem, rajzolgattam, írogattam: láttam meg az állatövi fény derengését a keleti égen!

A fény a Mars (amely most az M44-nél van) és a Regulus között sejlett. A csaknem függőleges (kissé jobbra dőlő) folt 8-10 fok széles volt. Az ég alapfényessége (alapsötétsége) ettől balra és jobbra, valamint a Regulus alatt és a Mars felett normális volt, de középen ez a fény csak ott volt, akárhányszor rásandítottam (EL-al jobban látszott). A téli Tejút derengéséhez képest nem is volt halványabb az állatövi fény.

Mindez történt: Pécs belvárosából, a főtéri dzsámitól és a négytornyú székesegyháztól egyaránt 300-300 méterre!

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2011. 09. 30.

2009. július 18-i hajnali csillagfedések: a Fiastyúk fedése a Hold által

Keszthelyi Sándor és Sragner Márta beszámolója a 2009. július 18-án hajnali Fiastyúk fedésről. Minden alábbi idő: NYári IdőSZámítás szerinti.

Pécsi kertünk végébe már este kivittük a 102/500 mm-es Sky-Watcher lencsés távcsövet. Az MCSE okkultációs rovatvezetőjének időrendi táblázata 22 órakor jutott nyilvánosságra. Szabó Sándor részletes listájából csak a 7 magnitúdónál fényesebb csillagokat vettük tervbe. A Pécsre számított időkből a másodperceket lehagytuk, hogy az észlelésünket előrevárás ne terhelje. Kivittük az okulárokat, elemlámpát, papírt, írószert, DCF órát. Az ébresztőórát 02:45-re húztuk fel.

02:50-kor már a távcső végénél voltunk. Az ég teljesen felhőtlen, szélcsendes volt. A kerti hőmérő 23 fokot mutatott. A csillagos égen a Hold sarlója és hamuszürke fénye szépen világított. A Fiastyúk puszta szemmel nem látszott, hiszen a Hold már csaknem takarta. A távcső 25 x nagyításával szép látványt mutatott a Hold: nyugatra a földfény sejtelmes fénye, keletre a fényes holdsarló kráterekkel telehintett felülete és még keletebbre a Fiastyúk fényes csillagainak jellegzetes szekér alakzata.

A kényelmesebb észleléshez 50 x nagyítást alkalmaztunk. Azt rögtön láttuk, hogy a 3,7 magnitúdós Electra fedésére nem kerül sor, a csillag a Hold északi peremét csak 1,5-2 ívpercre közelítette meg 03:03-körül. Közben a fényes sarló közepén a 4,1 magnitúdós Merope belépése megtörtént, amikor odapillantottunk (03:04:35-kor) az addig fényes csillag már eltűnt!

Jó ideig semmi esemény nem volt. Hacsak az nem, hogy 03:25-től gyengén, de pirkadni kezdett. Azután a Fiastyúk legfényesebb csillaga, a 2,9 magnitúdós Alcyone következett. Ez folyamatosan nézve 03:37:39-kori jó időadatot adva tűnt el hírtelen. Megint várni kellett, arra, hogy a 4,1 magnitúdós Merope kilépjen. Az égbolt sötétjénél kissé világosabb hamuszürke fény peremén egyszer csak megjelent a fényes csillag: 03:59:17-kor.

Közben néztük a Hold felszínét. Érdekes volt a terminátoron a Gassendi-kráter. Alja árnyékban volt, de eleinte (02:55-kor) a központi csúcsa világított. Később (03:45-kor) a központi csúcs alig sejthető fényponttá vált, legvégül (04:00-kor) az is eltűnt és csak a kráterperem félkaréja maradt. Néztük a Jupitert és négy holdját. A Hold alatt a Mars szemmel átlagos csillagként, távcsővel szinte csillagszerű pici korongként látszott. Még lejjebb a fénylő Vénusz fehér korongja határozott fázist mutatott.

A Plejádok közül még két fényes csillag várt arra, hogy beléphessen a Hold mögé. Először a 3,6 magnitúdós Atlas ment be (szerintünk) 04:11:28-kor. Mire ezt feljegyeztük, már az 5,1 magnitúdós (változócsillag) Pleione is közel volt és 04:14:41-kor őt is elnyelte a fényes holdperem.

Több belépés nem lévén: következtek ugyanezen csillagok kilépései. Itt azt a taktikát választottuk, hogy az előre jelzett idő előtti perc elején ráálltunk és folyamatosan néztük a Holdnak azt a részét, ahol a fázisszög (PA) jelezte a helyet. A hamuszürke fény pereme ilyenkor egyenletes és nyugodt volt, ám egyszer csak előtűnt a csillag: hirtelen és teljes fényében! Egyikünk nézte a látványt, a másikunk leolvasta a DCF órán az időpontot. Egy 7,3 magnitúdós 551-es számú csillag 04:23:57-kor jelent meg. A 6,3 magnitúdós 24 Tau 04:25:59-kor jelent meg. A legfényesebb, 2,9 magnitúdós Alcyone látványosan jött elő: 04:29:20-kor. A bajt az okozta, hogy a pirkadat egyre jobban kivilágosította az eget. Eltüntette 04:45 és 04:48 között a hamuszürke fényt még a távcsőben is, sőt láthatatlanná tette a halványabb csillagokat (például a 04:48-ra várt 6,5-ös 26 Tau, a 05:09-ra várt 6,6-os 562. számú csillagot). A 102 mm-es távcsővel csak a Hold fényes sarlója és felette a Fiastyúk 6 legfényesebb csillaga látszott, semmi több.

Pécsen ezen a napon 05:13-kor kelt a Nap. Így már az is meglepő volt, hogy a 3,6 magnitúdós Atlas kilépését, ha halványan is, de észre tudtuk venni, 05:12:18-kor. Akkor már csupán az Alcyone látszott a holdsarlótól távol, nyugatra és ehhez csatlakozva: gyenge kis fehér pontként jött elő az Atlas. Ugyanezt már az 5,1 magnitúdós Pleione nem tudta megtenni 05:15:49-kor. Hiába néztük 05:17-ig, a nagyon világos égen már ilyen kis fényességű csillag nem látszhatott. Ezzel fejeztük be két és fél órás csillagfedés-észleléssorozatunkat.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2009. 07. 18.

2007. december 14-én este a Geminida meteorraj észlelése

2007. dec. 14-én pénteken este 21:20-22:20 UT között Pécsett kiálltam a kert végébe, hogy a Geminida meteorrajból észlelhessek valamennyit. Szó szerint álltam, mert 10-15 cm-es hó borított mindent, a kerti székeket és asztalt is, így végig állva észleltem.

Igyekeztem minél nagyobb égterületet belátni. Ha jött egy meteor, a mobiltelefont megnyomtam és az időpontot leolvastam. A készülék fényénél felírtam a kezemben tartott spirálfüzetbe a látottakat egy golyóstollal.

Igen élveztem a téli meteorozást! Ám, mivel láttam, hogy ez nem meteorzápor, 1 órás észlelési idővel be is értem.

Az ég felhőtlen volt, szélcsendes, -3 fok C-s, nem volt kiváló, a szabadszemes határmagnitúdó 4,9 lehetett, a Holmes-üstökös végig szabadszemes volt.

1. 21:22 +3 GEM
2. 21:23 +1 GEM
3. 21:31 +1 GEM
4. 21:39 +1 sporadikus.
5. 21:42 +1 GEM
6. 21:49   0 GEM
7. 21:51 -1 GEM
8. 21:55 +3 GEM
9. 21:55 +1 GEM
10. 21:57 +3 GEM
11. 22:01 +1 GEM
12. 22:07 +1 GEM
13. 22:14 +3 GEM

A 60 perc alatt 13 meteort láttam. 1 szórványmeteor jött. Az összes többi Geminida volt, szám szerint 12 darab.

A rajmeteorok a Castor közeléből, afelöl jöttek, a közelebbiek igen rövidek, a távolabbiak hosszabban voltak így kirajzolták a radiánst és a raj perspektívikus látványát.
A Geminidák gyorsak, nem színesek (fehérek) voltak és nyomot nem hagytak.
Magnitúdó: -1 0 +1 +2 +3 +4
Darabszám: 3  1   4   0   4    0.
Azaz +3-nál halványabbat nem láttam.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2007. 12. 17.

2011. október 28-i esti 44 óra 13 perc korú holdsarló észlelése

2011. október 28-án este, napnyugta után csaknem felhőtlen ég volt Pécsett. A városfal északi részén lévő alagút feletti részre NYISZ 18:06-kor értem ki. Az égen még semmi sem látszott, csak délnyugat felé vonultak jobbról balra lassan felhőcsíkok.

Egyszer csak a székesegyház négy tornyától balra észrevettem a Holdat! 18:09 volt. Csak 4-5 fokkal volt a horizont felett a sárgásvörös holdsarló. A vörös színű és szmogos sávon keresztül meglepően erősen átfénylett. A Hold fényes sarlójának 90-100 fokos ívén kívül más nem láttam, a hamuszürke fény nem tűnt elő. 18:12-kor a sarlóra lassan rácsúszott egy felhőmező. Kicsit még bujkált a csíkok között, majd 18:13-kor végleg eltűnt. Ekkorra már nyugat felé feljebb az Arcturus is láthatóvá vált.

A Hold első észrevétele (28-án 18:09) és az újhold időpontja (26-án 21:56) között 44 óra 13 perc telt el, ennyi volt a korai holdsarló kora.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2011. 10. 28.

1997. december 30-i esti 22 óra 46 perces korú holdsarló észlelése

14:30-kor (minden időadat UT-ben) indultunk a városból, 14:40-kor értünk a Hotel Kikelet elé. (Észlelés helye: Pécstől északra eső hegyoldalon a Hotel Kikelet előtti tér +330 m magasságban.) A kocsival DNy felé fordulva kényelmesen ülve nézhettük a napnyugtát.

Pécs városa ködfoszlányokban, szmogosan szürkült, de felette a Nap tisztán és erősen süt, csak 15:00-tól lehetett belenézni. Szabadszemmel egy (jobbra fel félúton), 7x35-ös binoklival három napfolt volt rajta. A Nap egyre lapultabb és a horizontig lehet látni nyugvását, 15:12-kor látjuk utolsó sugarait. Az ég nagyjából felhőtlen volt, bár pár kis foszlány volt éppen a DNy-i horizont felett. De a lényeg, hogy az ég nagyon jó átlátszóságúnak tűnt.

15:23-kor vesszük észre a Vénuszt. 15:25-kor a Jupitert. 15:27---15:32 között egyre sötétedik, szerencsére  az alsó kis felhők nem zavarnak. A kocsiban ülve mindketten pásztázzuk a horizont feletti részt. Már kellően besötétedett, de nem látunk semmit. Aztán végre 15:35-kor a Márta megpillantja a Holdat a binokliban. Csak egy pillanatra, majd egy perc múlva ismét. Most már mindketten látjuk, 6 fok magasan van, kis foszlányok között bujkál. De csak binokliban látjuk, szabadszemmel nem.

Aztán az ég még kissé sötétedik, az érintett égrészről elhúznak a foszlányok balra és megpillantjuk a holdsarlót 15:43-kor szabad szemmel is! Nagyon gyenge, vékonyka, nyeszlett ívdarab. Pontosan a Nap lenyugvási helye felett van, csak 5---6 fokkal feljebb. Eleinte hajszál vékony, 90 fokos ív, nagyon gyengén. De percről percre jobban látszik. 15:51-kor már biztosabban látszik, akkor 120 fokos az ív, de már csak 4 fokkal van a horizont felett.

16:00-kor nagyon tiszta részre ér, ekkor a legjobb, de hamuszürke fényről szó sincsen. Közeledik már az alatta lévő sötétvörös színű szmogszerű ködréteghez, de még látszik. Aztán 16:02-kor eléri ezt a maszatos sávot és 16:04-kor végleg eltűnik.  Azaz binoklival 29 percen, szabad szemmel 21 percen át láthattuk. Ámbár  egy egyszerű járókelőként aligha  vettünk volna ebből észre valamit, olyan gyenge volt. Nagyon kellett koncentrálni a látványra!

Az első szabadszemes észrevétel: 1997.dec.30. 15:43 UT. Az újhold ideje: 1997.dec.29.16:57 UT. Azaz a Hold kora: 22 óra 46 perces!

Észlelők: Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta.

Korábbi közlés: Csilla levelezőlista 339/5. 1998. 01. 07.

1969. január 1-i éjfél utáni (első) változócsillag-észlelésem

Napokig kutattam emlékezetemben és egyéb helyeken, hogy mikor is és milyen objektum által kezdtem meg változóészleléseimet, de az idő vasfoga megrágicsált itt mindent. Az MCSE VCSSZ adatbankjában 1969. ápr. 8/9-iki 3,2-es alfa Her észlelésem az első, de annyi bizonyos, hogy nem akkor, hanem egyik év legelső napján végeztem első észleléseimet. De melyiken?

Sajnos a kezdő időszakom, az első egy-két év változós anyagai nem maradtak meg nekem. Amit láttam azt felírtam, aztán a következő hó elején elküldtem (már akkor is volt hova: az adatgyűjtő Nagy Sándor volt, címe: Baja, Tóth Kálmán utcai Csillagvizsgáló, ő aztán a pár hazai amatőr változócsillagos adatait egy kockás füzetbe beírta és időszakosan az AAVSO-nak is elküldte), de magamnál nem tartottam adataimat.

Annyi bizonyos, hogy 1967 nyarán kezdtem felfelé nézelődni és 1967. aug. 31-én láttam meg a Hold néhány kráterét egy csővé hengergetett fekete fotókartonba illesztett 50 mm-es vékony domború üvegtálka objektív és egy pár forintos okulár üvegdarab (forrás: Budapest, Lenin körút 96.) segítségével. De csak 1968 szeptemberében kaptam egy kiváló minőségű 45 / 300 mm-es akromát lencsét, azzal terresztikus okulárral 150 x nagyítást használva inkább a bolygók világával ismerkedtem.

A pécsi Kossuth-téri újságospavilonban megvásárolt legelső csillagászati folyóirat a Föld és Ég 1967-es 3-as száma volt. Ebben a számban volt: A Betelgeuse (alfa Orionis) minimuma című cikk. Aztán az 1967-es 4. számban volt a Cepheida változók amatőr észlelése cikk, amelyben egy pici gamma Cas észlelőtérkép is lapult. Majd az 1968-as 4-es számban a Gamma Cassiopeiae - fellángolás előtt? című cikk borzolta fantáziámat. Tehát: alfa Ori és gamma Cas!

A legelsőként megvett csillagászati évkönyv az 1968-as évre szóló, az csak 1968 tavaszán került könyvesbolti forgalomba. Csillagtérképem nem volt, viszont volt ebben az évkönyvben egy: A fényesebb csillagok katalógusa (m>3,55) című táblázat. Vettem négy jókora DIPA (Diósgyőri Papírgyár) rajzlapot, összeragasztottam és egy 1 méter átmérőjű körbe egyenként elkezdtem felvinni ezen csillagkatalógust. Körzővel, vonalzóval, szögmérővel, ceruzával, csőtollal lassan kialakult az első csillagos egem. Itt minden csillaghoz magnitúdó érték is járult és néhánynál kis v-betű jelezte esetleges változó voltát. Hohó, hiszen én most már akármelyik csillag fényét tudom ellenőrizni, változását figyelni, hiszen a teljes égről van térképem és fényességértékem.

Így 1968 végére a kellő érdeklődésem megvolt a változócsillag megfigyelésre. Precízen, újévi fogadalomként (az új évben változókat fogok figyelni!), megvárva az új év beköszöntét: mentem ki az ég alá.

Vasason laktunk, ebben a Pécstől keletre eső, és a városhoz csatolt faluban. Az újév hajnalán beöltöztem (bélelt cipő, nagykabát, sál, kesztyű) és kimentem az udvarra. Felhőtlen, tiszta, hideg idő volt, szerintem mínusz 5-10 fok lehetett, havas volt a táj és iszonyúan világos volt, Hiszen az égen ott sütött a telihold!

Erre nem számítottam és így csupán az alfa Ori-t figyelhettem meg. Még ma is borzong a hátam, ahogy a http://www.heavens-above.com/ honlapon beállítom 1969. 01. 01. 01-dik óráját. Látom a Taurusban a Holdat, szemben a téli csillagképek csillagait, keleten a kelő Jupitert és látom a vacogó 16 éves kamaszfiút, amint a holdfény és a hómező vakításában nézi az alfa Aur-t, béta Ori-t, alfa és béta Gem-et és végre kimondja első fénybecslését: az alfa Ori 0,3 mg!

Többre itt nem is került sor, majd a következő este (már a holdkelte előtti égen) került szabadszem-végre a gamma Cas: 2,4. Ezeket később százszámra észleltem.

Aztán később a magyar amatőrténelem viharaiban az alfa Ori és gamma Cas elsüllyedt, azaz észlelésre nem ajánlottá váltak. Megható viszont, hogy az AAVSO  Light Curve Generator http://www.aavso.org/data/lcg/ oldalon ma is megtalálható ez a két megfigyelési adatom (KSZ Keszthelyi, Sándor Hungary) 1969 januárjának legelső napjairól.

Keszthelyi Sándor.

2007. június 14-én változócsillagok között egy tavaszi estén

Az idén tavasszal alig tudtam változózni. Csak kis időkre és felhőrésekben kukkanthattam az égre. Ha ráértem volna: csak felhős, borult, párás idők váltakoztak és a jobb egek a teliholdas estékre estek. Egyrészt a nyári időszámítás (amatőrcsillagászokra káros hatása), másrészt a természetes napjárás miatt vészesen egyre későbbre tolódott az alkonyat és a sötétség beállta. Ezzel teltek a tavasz napjai. Június 1-én beállt a meteorológiai nyár, és lassan a csillagászati tavasz vége közeledett. Már azt hittem, hogy egyetlen kiadós, hosszas változóészlelésre sem lesz módom ebben a szép évszakban.

Már nyári kánikulai meleg volt, délben +32 C fokkal, fülledt, párás, kialakuló esőfelhőkkel 2007. június 14-én csütörtökön.  Akkor, naplemente körül varázsütésre váratlanul eltűntek a felhők és a derült ég kellemesen tiszta lett! Az ég jó, újhold van, csillagászatilag még tavasz van, így lehet a tavaszi változóészleléseket végezni! Igaz, már csaknem beállt az év legrövidebb éjszakája. Még nincsenek csillagok, amikor 19:00-kor kihordom a kert végébe a műszereimet: egy 7x35-ös apró binokulárt, egy 10x50-es kisebb binokulárt, egy 20x80-as nagyobb binoklit, és a főműszeremet: egy SkyWatcher 102/500 mm-es refraktort.

A kellemetlenül meleg lakásból 20:00 UT-kor megyek ki. Az idő kellemes: a kerti hőmérő +23 C fokot mutat. Nyugodtság, szélcsend van, a jó átlátszóságú ég már kellően csillagos. Éppen a 14 órás rektaszcenzió delel. Gyorsan a nyugatra lévő csillagképek felé fordulok. A Leo még látható, de a 0941+11 R Leo már nem: falombok takarják. A 1151+58 Z UMa magasan van. Ám, 7x35 B-ben, sőt 10x50 B-ben sem látom ezt az SRb-t. Még nincs teljesen sötét? Avagy halvány a változócsillag? A 20x80 B-ben látni, hogy jóval halványabb a 7,2 és 7,6-nél. Inkább a 8,6, a 8,7, a 8,8 csillagokkal vethető össze: 8,5 magnitúdó. 20:15 lesz, mire megvan az első fényességbecslésem!

A Szűz alatt a Hollóban: a 1214-18 R Crv jelzésű mira változó nem lehet halvány, de mivel a legfényszennyezettebb délnyugati ég alján van: egyből a 102/500 mm-es refraktorral nézem 25x nagyítással. Egy pici csillagháromszögben találom meg 20:22-kor: 8,7 és 8,3 és kicsit fényesebb az R, így utóbbit 8,2-nek észlelem. Az AAVSO által évente összeállított, a mirákra és egyéb hosszúperiódusú csillagok előzetes fénymenetét bemutató táblázatból én is évente egyszer készítek kockás papírra egy kivonatot. Ebben az általam programba vett csillagok vannak: a maximum és a minimum idejével, illetve a 11 magnitúdó alatti vagy feletti állapot bemutatásával. Persze ezek akár egy hónapot is eltérhetnek a valóságtól. Inkább csak arra jók, hogy látszhatnak-e éppen a változók, és ha igen, milyen műszerrel? A most megnézett R Crv egy jó hónappal van maximuma után, így a lemenő ág elején tartózkodik.

Feljebb, az éta Virginis közelében van a 1220+01 SS Vir. Egy 6,0 és 9,6 között hullámzó SRa, nem mira, mégis az előre jelzettek között van: a következő hónapban lesz a maximuma. 20:30-kor fényes állapotában találom meg a 20x80-ban. Annyira fényes, hogy még az AAVSO b-térképen is a legfényesebb: a 7,7-es csillagánál is fényesebb! Még megbecsülhető: 4 tizeddel fényesebb a 7,7-nél, azaz 7,3. Ide majd feltétlenül kell további összehasonlítókat szerezni, arra az időre, ha még tovább nő a fénye!

Kicsivel még feljebb van a 1233+07 R Vir. Ez egy nagyon gyors és éppen halvány mira. Rögtön a 102/500 mm-es refraktorral keresem meg és a 9,3, a 9,6, a 9,9 és a 10,2 csillagok mellett látom is a változót halványan. Bizonytalan lenne így becsülni. A 20 mm-es okulárt 10 mm-esre cserélem és a dupla nagyítással rögtön jobb lesz a kép: sötétebbé válik a látómező és halványabb csillagok is előtűnnek. Így a 10,6 és a 11,0 mg közé tudom gondolatban tenni a fényét. Erre 10,8 magnitúdót írok, 20:54-kor. Ennél a csillagnál ez szinte már minimum-állapot.

A térképeim növekvő Harvard-szám szerint sorakoznak, azaz növekvő rektaszcenzió szerint, nyugatról keletre, de a 1324-22 R Hya változót korábban kellett volna néznem! Csak most veszem észre, hogy az égterülete vészesen alacsonyra került! Pár fok magasan van egy háztető felett, ezt a székesegyház fénybúrájában jól látom. Így szégyenszemre a 102 mm-es lencsés távcsővel állok neki. Középen a 3,3, jobbra az 5,1, és balra az R Hya ott van. A 7,1, a 7,3, a 7,6, a 8,0 sorában kissé bizonytalanul 7,2 mg-nak nézem 21:00-kor a változót. Amely azt jelenti, hogy hosszú minimuma után végre felmenő ágában van ez a fényes mira.

A 1327-06 S Vir mira következik a Spica felett. Halványulóban van, sőt két hónap múlva már 13 magnitúdós minimumában is lesz, de hátha meglátható még! A 102/500-as távcsővel az összehasonlítókat 10,9-ig azonosítom, de a változót nem tudom megpillantani. A 1336-33 T Cen is lenyugodott már. A 1344+40 R CVn és a 1517+31 S CrB mirák nagyon halványak lennének, nem is próbálkozom.

A kimenőre távozott feleségem hazaérkezik a "Kistehén Tánczenekar" koncertjéről. Erdélyi kürtös kalácsot hoz vacsora gyanánt. Nyugodtan majszolgathatom, mert a meridiántól nyugatra eső változókkal már végeztem. 21:22-kor újra az ég alá megyek. Az Északi Korona közepén lévő (évek óta maximumban lévő) változócsillagra kerül sor. Szabad szemmel nem megy innen, Pécs belvárosából. Viszont a 7x35 binokulárban szép nézni, összevetni az 5,8, a 6,2 és a 6,5 csillagokkal. A 1544+28a R CrB-re 21:25-kor 6,1-et jegyzek. (Öt nappal ezelőtt a Vértes hegységben táboroztam és a nem is túl jó, de falusi égen nemcsak az R, de a 6,5-ös csillag is szabadszemesként látszott.)

A gamma Herculis mellett a 1621+19 U Her egy mira, mely felmenő ágában lehet. A 102-es refraktorban látni is a 9,4-es csillaggal párban, de annál jóval halványabb. Az AAVSO b-térképről a c-térképre váltok. Ott a 10,3 és a 10,9 csillagocskák közé látom a fényességét, így 10,7-re becsülöm 21:33-kor.

A félszabályos 1625+42 g Her jön és a jó városi égen nemcsak (jól) a 4,2-es és (halványan) a 4,9-es csillagot, de magát a változót is látom! Biztosabb az észlelése a 7x35 B-ben: ezzel 4,6 magnitúdósnak látszik 21:35-kor. A másik félszabályos persze szabad szemmel jól becsülhető: pedig a 1710+17 alfa Her most - önmagához képest - szokatlanul halvány. 21:45-kor 3,5-et jegyzek fel, mivel a 3,2 és a 3,7 közé esik. Közben távcsővel megnézem a Jupitert és a négy holdját. Alul mégsem tökéletes az ég, így a 1650-30 RR Sco megtekintésének ötletéről lemondok.

Már sötét az ég, keleten a Cepheus, a Cygnus és az Aquila csillagképekben a Tejút is dereng. A toronyórák 12 óraütéssel jelzik, hogy NYISZ szerint már éjfél van. A kerti hőmérőre nézek: +22 C fokot mutat! A Kígyótartó csillagkép szépen látható. Elkezdem kényelmesen keresni az 1744-06 RS Oph-ot. Ez egy néha-néha visszatérő nóva: 1898-ban, 1933-ban, 1958-ban, 1967-ben, 1985-ben, 2006-ben volt kitörésben ez a csillag. Tavaly február 18-án én magam 6,6-nak láttam! Hajnalonként követtem halványulását: a végén, április 1-én már 10,0 mg volt. Most is halvány lehet. A 102 mm-es lencsés távcső finommozgatóját tekerem egyre délebbre, amíg odaérek. Látom a visszatérő nóvát, a 10,5 és a 10,9 összehasonlító csillagokkal összevethető fénye. 11,0 mg-t írok le UT 22:27-kor. A kitörések közötti időszakokban ez még nem is olyan halvány, de azért minimumfényességnek számító.

A zéta és az epszilon Aquilae két fényes csillagtól indulok sorban az AC Her, az X Oph és az R Aql felé. A 1826+21 AC Her egyike a legfényesebb RV Tauri változóknak. Ezt 22:30-kor nézem a 10x50 B-ben. A 7,0, a 7,4 és a 8,3 csillagok közöttinek vélem a változó fényét: 7,7 mg. A 1833+08 X Oph egy olyan fényes mira, hogy most éppen minimuma felé ballagva is látható binokulárral. 20x80-ban nézve a 7,3 és a 8,2 csillagok közé sorolható: 7,9 lesz ez. A 1901+08 R Aql mira éppen maximumában jelzett. Tényleg nagyon fényes, mert 10x50-binoklival is jól észlelhető. Sok összehasonlítója van: a 6,6, a 6,7 és a 7,0, a 7,4 magnitúdós csillagok. Így 6,8-at észlelek a változóra 22:35-kor.

Továbbra is binokulárokkal észlelhetek. A 1842-05 R Sct 7x35 B-vel jól látszik az M11 mellett. 5,2 és 6,1 közé esik: 5,5 magnitúdós 22:41-kor. Mindig is kiszámíthatatlan ez az RV Tauri változó. Lentebb az 1844-08 S Sct 20x80 B-vel jön. Ez a 7,6 és a 8,2 közé saccolható: 7,7-re. Azután a 1859-05 V Aql a 20x80-ban a 7,7 és a 8,3 összehasonlítók között van: 7,8 mg, 22:45-kor.

Lassan 23:00 UT, azaz hajnali 1 óra. Ismét az Aql-ba értem, ami már inkább a nyári csillagos ég területe. Le kellene pihenni, mert hamarosan csörög a vekker. Ideje, hogy erre az éjszakára befejezzem a változók figyelését. A 3 óra alatti 16 pozitív észlelés nem sok, de azért egy kellemes időtöltés volt.

Keszthelyi Sándor


2006. november 10-én változócsillagok között egy őszi estén

Előző este esett, de éjjel hirtelen viharos hideg szél fújt, így 2006. november 10-én naplemente után tiszta ég fogadott. Már hetek óta hiányzott egy kiadós változózás, péntek este lévén: ráértem. A sötétség 17:35-kor áll majd be, és a holdkelte csak 20:18-kor lesz, így két és fél óra alatt nézhetem kedvenc változócsillagaimat!

A meleg lakásban tárolt távcsöveket már 16:50-kor kihordtam a kert végébe, hogy ott felvegyék a környezet (akkor +6 fokC-os) hőmérsékletét. Egy 10x50-es kisebb binokulár, egy 20x80-as nagyobb binokli mellé a főműszeremet: egy SkyWatcher 102/500 mm-es refraktort is kipakoltam.

Már vége a rövidgatyás nyári estéknek! Jól felöltöztem, hogy ne fázzak: meleg ruha, cipő, vastag zokni, jégeralsó, vattakabát. Kivittem az elemlámpát, a tollat, a változócsillagok térképeit és a mobiltelefont. Utóbbi kijelzőjén a pontos idő sötétben is jól olvasható. A sötétség beálltakor, 17:40-kor költöztem ki az ég alá. Az égbolt felhőtlen és az időjárás szélcsendes volt.

Hol kezdjem? 45 változócsillag (köztük 30 mira) van programomban. Ezek térképei növekvő Harvard-szám szerint sorakoznak, azaz növekvő rektaszcenzió szerint, nyugatról keletre. Most éppen a 22 órás rekta delel, ezért a 10 órás csillagok vannak a leglehetetlenebb helyzetben. Ám a 103769 R UMa mégis látható 17:48-kor alacsonyan a tetők felett. 10x50-el is látni, de 20x80-al végzem a fénybecslést: a 7,7-nél halványabb, a 8,2-nél is kicsit: 8,4 lesz.

Elsőként a nyugati éget kell nézni, mert az ottani változók nyugodhatnak le leghamarabb! Az első ami az égen lehet: a Corona Borealis. Félig még látható, de arra lévő épületek vagy fák beletakarnak. Hézagosan látszik a 151731 S CrB mira környezete, ez nem megy már. Viszont a 154428A R CrB még észlelhető 10x50-el: 5,8 és 6,5 közötti: 6,1. Ebben sok öröm még nincs: már harmadik éve ennyi, maximumban van, nem akar lehalványulni.

A 162119 U Her is faágak közötti már, de megkeresem 20x80-ban a területét, de csak a 9,4-es csillagszomszédja látszik, a változó nem, utóbbinak már 3-4 hónapja volt a maximuma. Csak a pozitív észleléseket szoktam felírni: nem tartom lényegesnek a negatív (kisebb mint) feljegyzéseket, pláne ilyen kis műszerekkel. Továbbhaladva: a Herkules trapéza mellett a 162542 g Her jön 17:54-kor. A félszabályos szabad szemmel is látszik Pécs belvárosának egén, de biztosabb látványú 10x50-nel. 4,2 és g és 5,5, akkor legyen 5,1. A még fényesebb 171014 Alfa Her természetesen puszta szemmel becsülendő: egyenlő a 3,1-essel. Végül a gyorsan változó RV Tauri típusúak fényesség szerinti bronzérmesét: a 182621 AC Her-t keresem. Az Aquila északi szárnyából indulva el egy nagy lapos trapéz tetején van három másik összehasonlítója társaságában. Látni mindkét binoklival, de a biztosabb észlelése a 20x80-nal: 7,4 és 8,3 közötti, azaz 7,9. Az időpont 17:58, éppen ekkor fogy ki a golyóstollam, muszáj bemenni a házba egy újabbért.

Helyileg is könnyű a 183308 X Oph mira, sosem halványul 9 magnitúdó alá, így most, minimuma körül is jól látható a 20x80-ban. Csaknem azonos a 8,8-cal, vagy árnyalatnyival, egy tizeddel fényesebb. A sorban a legfényesebb RV Tauri jön: a 1842-05 R Sct. Az M11 nyílthalmaz mellett. Szokott szabadszemes is lenni, meg halovány is lenni. Most 18:03-kor közepesnek látom: a 4,8 és 6,1 között valahol, úgy 5,6 lehet. A Scutum olyan kicsi, hogy nem nagy fáradtság még két félszabályos változót is nézni itt. Kissé délre a 1844-08 S Sct-t figyelmesebben kell azonosítani: ez 7,5. Kissé keletre a 1859-05 V Aql-t könnyű helyen, az 7,3-nak látszik. És, ha már az Aquilába tévedtem, ott van az 190108 R Aql mira is. Bár elmúlt már maximuma, éppen észrevehető 10x50-ben 18:12-kor, de a sok apró csillag miatt jobb a 20x80-ban: 7,5 és 8,5 között félúton, legyen akkor 8,1.

Az észlelések így gyűlnek sorban egymás után. Az egyre növekvő átmérőjű csövek valamelyikében észlelek és megbecsülök egy fényesség-értékét egy tizedre. Akkor elemlámpát gyújtok és egy kockás papírra le is írok mindent: a változó Harvard-számot, a nevét, leolvasom a mobilról az időt, beírom a fényességet és a használt műszert. Utána lapozok a következő változó lapjára, tanulmányozom, majd leoltom az elemlámpát.

Akkor veszem észre, hogy a 102/500 mm-es állványos távcsövet ma még nem is használtam. Mivel délnyugatra a Sagittarius felső része szabad szemmel is látszik, abban most egy újabb mirát, a 1910-19 R Sgr-t próbálom. Éppen ebben az irányban összegződik a vidéki Magyarország legnagyobb panel-negyedének (Pécs-Kertváros) és a négytornyú pécsi székesegyház éjszakai díszkivilágításának fényszennyezése. Bár nincs magasan, de az érdekes csillagalakzatok között nem lehet eltévedni. Viszont a változó nem látszik, 9,0 alatt van még. Előrejelzett maximuma Szilveszter napjára esik, persze akkor meg már tőlünk nem látszhat a Sgr.

A 102/500 mm-es lencsés távcsövet tavaly nyáron vásároltam és eddig is sok örömet okozott. A binokulárokban éppen nem látszó változócsillagok figyelésére használtam főként. Nagy látómezeje és fényerőssége hasznos. Összecsukott háromlábát egy kerek kerti asztal lapjára helyezem, és azimutális tengelykereszttel állok az objektumra, melyet finommozgatókkal pontosítok vagy követek. Egyszerű nézőkéjébe bekapcsolhatok egy kis vörös pöttyöt, mellyel szabad szemmel ráállva a keresett rész a látómező közepébe kerül. Teljesen irányhelyes képet kapok, az északon lévő felül, a keletre lévő balra látszik, éppen úgy mint szabadszemmel vagy a binoklikban.

Most a csaknem zeniben álló Cygnus következik! Az Albireo-t állítom be, és a szép kettőscsillagtól "jobbra fel" haladok az 5,7-esig. Ez mellett van a szimbiotikus 192029 BF Cyg. Illetve általában nincs, mert 12,0-12,5 a fénye. Idén nyártól hirtelen 2 magnitúdóval fényesebb lett, így most elérhető. Látni is, csak sok a térképeken és az égen látható összehasonlító csillag: 10,0, 10,1, 10,3, 10,6, utóbbival csaknem egyenlő. 10,7-et körmölök le 18:27-kor. A Hattyú északi szárnyvégén a csillaghármasban már véletlenül meglátom az R Cyg-et, de előbb a 192150 CH Cyg-et nézem meg. Ez a valamikor szabad szemmel látható eruptív változó mostanában nagyon halvány, a binokulárok kis nagyítása kevés hozzá. A 102/500 L távcsővel lehet csak nyugodtan azonosítani azokat az összehasonítókat, amelyekre eddig nem volt szükség: 9,2, 10,1, 10,8. Így lett a CH Cyg 9,5. Visszatérve a 193449 R Cyg-hez: az a változó is észlelésre vár. Nyári maximuma óta sokat halványult, de távcsővel még szépen piroslik. A 9,1, 9,6, 9,9 csillagokkal vetem össze: 9,7-et írok be neki 18:35-kor. Aztán kissé kell a finommozgató kart odébb tekerni, és elidőzöm a másik miránál, az RT Cyg-nél. Már megjárhatta minimumát, talán észreveszem a 102/500 L-el. Ott járok, de nem látom.

A nyáron feltűnően fényes, még városi égen is szabadszemes mira következik: a 194632 Khi Cyg. Most már 10x50-ben nem is észlelhető, annyira elhalványult. De 20x80-ban jól látni: csaknem azonos a 8,1-essel. Bizony majdnem 5 magnitúdót halványult augusztusi fénykorához képest. Még a 213843 SS Cyg-el akarom nézni a Hattyúban. Ám annyira magasan, annyira a zenitben van, hogy az azimutális állványzat nem teszi lehetővé ilyen magas helyzetre állni. Fél órán belül kétszer próbálom még, de a zenit lassan mozdul tovább.

Délre tartok. Az AAVSO mira-kalendáriuma szerint éppen most van maximális fényében a 2044-05 T Aqr, egy mira az Aquarius bétájától jobbra. A 10x50 B-vel alig látom a változót, 20x80-al is bizonytalankodom. Ráállok a távcsővel, így kényelmesesen látom: 7,9. Ez átlagos maximumának csaknem megfelelő érték.

A Cepheusban két könnyű észlelés következik. A félszabályos 214058 Mü Cep szabadszemmel észlelendő. Általában a 3,6 és a 4,2 közötti, most is ott van: 3,8. A másik egy mira, a 210868 T Cep, mely szinte mindig binokuláris változó. A 10x50-nel a mellette lévő 6,7-esnél fényesebb, így további összehasonlítókat keresek az Alfa és Béta Cep között: 5,2, 5,4, 6,0 - ezeknél viszont halványabb. Legyen 18:45-kor: 6,1.

Gyorsabban haladok kelet felé, mint az ég forog nyugat felé. Vissza, lejjebb megyek: a 203718 HR Del-hez. Ez a híres Nova Del 1967 mai neve. A nóva szokatlanul sokáig szabadszemmel látszott 1967 nyarán és őszén, amikor én még kis srác voltam. Mindig elérhetetlen volt nekem, mert éppen olyan ütemben halványodott az évek során, amilyen mértékben kezdtem el magamat kisebb, majd nagyobb távcsövekkel felszerelni. A régi időkre emlékezve, kényelmesen csillagról csillagra lépve a helyére megyek, és felkeresem a körülötte lévő csillagokat. Ezen az este 10,5 felett nincs a fénye, ennyi bizonyos.

A 230110 R Peg a Halak sokszöge felett egy fényes csillagok alkotta trapéz közelében van. Állítólag felmenő ágában van ez a mira. Binoklikkal semmi. Távcsővel kényelmesen nézhető: látszik, hogy halványabb a 9,3, 9,6, 9,8, de fényesebb a 10,1, 10,5 csillagoknál, szóval 9,9. Még keletebbre és még délebbre kell menni a 2338-15 R Aqr miráért. Ez éppen most van maximumában. Valóban, már a 10x50-nel látható, és ezzel a binokulárral megnyugtatóan észlelhető is: pontosan 7,0, mivel fénye a 6,7 és a 7,6 közé sorolható be 19:29-kor.

Kezdek fázni, mint később kiderült a hőmérséklet lement +1 fokra! A csupasz kézbe fogott távcsövek is kellemetlenek már, mivel teljesen lehűltek. Most felfelé fordulok: a Cassiopeia-ban szabad szemmel látható a 234956 Rho Cas, és a két 4,9-es társa. A változót inkább 10x50 binokliban észlelem le 19:30-kor és írom be 4,7 magnitúdóra. Innen kis távolságra van a 235350 R Cas mira, amely nyár végén 5 és fél magnitúdós volt. Azóta sokat halványult, és mivel ezt előre sejtem: eleve a 20x80-ban keresem fel. Ott van a 7,2 és a 8,8 csillagok között. Más összehasonlító nem lévén, ezt a két csillagot használva fel: bizonytalanul, de 7,5-re saccolom a változót.

19:37-kor a 24 órás rektaszcenzió végére érve a 0016-20 T Cet következik. Egy fényes félszabályos a béta Cet-nél is délebbre és nyugatabbra. Az ég alja itt lenn enyhén párás, de azért 10x50-nel azonosítható a 6,4, 6,5, 6,7, 6,8 csillagalakzat közepén a változó. 6,3-nak jegyzem.

Időközben a Cetus feje is látszik, jöhet már az Omikron (azaz a Mira) Cet 0214-03 jelöléssel. Tudom, hogy éppen 9-10 magnitúdós minimumában van, így rögtön a SkyWatcher refraktor látómezejébe teszem be. A helyén két csillagot található, a nyugati kicsit fényesebb. Egy pillantás a térképre: balra a 9,2-es, jobbra a változó a Mira Cet. Alul a 8,0, balra a 8,8. Végülis 8,6 lesz mira típusú Mira Cet fénye.

Még keletebbre is mehetek. Ott van már magasan a Triangulum csillagkép háromszöge. A 023133 R Tri már maximuma után van, de még jól látható a fénye. 10x50-el is 20x80-ban is jó, hiszen 7,3 a fénye 19:50-kor.

Tovább menni nem lehet, nincs több változócsillag a keleti horizontom felett. Kezdek kihűlni, és azt képzelem a keleti égen valami derengés látszik. Talán a kelő Hold első fényei. Ma ennyi volt! Szépen behordom az összes műszert, segédeszközt és a ma este két órája alatt feljegyzett 24 változóészlelésemet.

Keszthelyi Sándor.

2011. augusztus 13-án hajnalban a Perseida meteorraj észlelése

Szigligeten kiültem a kertbe ezen a felhőtlen, szélcsendes, enyhe éjszakán. A telihold a délnyugati ég alján volt, de alacsonyan és már a közeli erdő által takartan. A zenitben 5,2 magnitúdó volt a szabadszemes határ. Egymagam néztem az eget és felírtam a megjelenő meteorok idejét, fényességét és rajtagságát.

NYISZ 00:58-től 02:22-ig azaz 1,4 óráig észleltem.

01:06 +1 Per
01:06 +2 Per
01:21 +4 Per
01:24 +2 Spo
01:26 +3 Per
01:30 +1 Per
01:32 0 Spo
01:34 0 Per
01:41 +1 Per
01:45 +4 Per
01:54 +3 Per
01:57 +2 Per
02:02 +1 Per
02:16 +4 Per
02:12 +3 Per
02:16 +3 Per

Bár az első órában (00:58-01:58-ig) 10 Perseidát láttam, észlelni akartam még egy órát.  Csakhogy 02:10-től északnyugat felöl szakadozott felhőzet jött, amely a holdfényben fénylett. Egy ideig még maradt akkora égrész, amin észlelhettem. 02:22-re ez annyira lecsökkent, hogy abba kellett hagyni a meteorészlelést.

A Perseidák fényességének megoszlása:
1 db 0-ás.
4 db 1-es
2 db 2-es
4 db 3-as
3 db 4-es.
Az átlagfényesség: +2,3 magnitúdó.

Keszthelyi Sándor.


Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2011. 08. 15.

2011. szeptember 25-én hajnali 45P/Honda-Mrkos-Pajdusakova üstökös észlelése

2011. szeptember 25-én hajnalban NYISZ 05:10-kor települtem ki a 102/500 mm-es SW refraktorral. Az ég felhőtlen, tiszta volt és alul még egy kicsit tisztább volt, mint az előző hajnalon. 05.15-05:18-ig és 05:22-05:30-ig 25 x nagyítással többször is rátaláltam valamire: egy kicsi, csaknem csillagszerű, de a többi csillagnál bolyhosabb, kiterjedtebb, ködösebb foltra. Jól ki kellett élesíteni az okulárt sima csillagokra és akkor ez az objektum kissé kiterjedtebbnek tűnt.

A keresőtérképet benn felejtettem, de a távcső látómezejének rajzolása után utólag a térképen azonosítottam: azon az útvonalon és a ma hajnali helyen jelölték. Így csak utólag lehettem biztos, hogy a 45P/Honda-Mrkos-Pajdusakova-üstököst láttam. Az alfa Leo - 31 Leo vonaltól délebbre haladva két 7-es csillagtől jobbra, két 8-as csillag között volt.

Összfényessége: 7,5 magnitúdó,
Mérete KL-al 0,8 és EL-al 1,2 ívperc. A Jupiter méretével vethető össze.
Csekély megnyúltsága van K-Ny-i irányban.

Az alfa Leo-tól 3 fokkal délebbre állt a Hold. Az üstökös az alfa Leo és a Hold között látszott, közelebb a Holdhoz, attól csak 2 fokra volt. A Hold már annyira elfogyott, hogy semmit sem zavart. A pirkadat volt az ami miatt 05:30 után gyengült az üstökös, amúgy is gyenge látványa,

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2011. 09. 25.

2011. március 17-én este látott holdhaló

KözEI 20:45-kor Pécsett kitekintve dél felé: a Hold körül egy pompás halót pillantottunk meg! Fényesen, 22 fokos sugarú teljes kört alkotva látszik! Az eget fátyolok tarkítják nem egyenletesen, hanem csíkozottan főleg kelet-nyugati irányban, de szabálytalanul - viszont a holdhaló szabályos és folyamatos. A haló szélessége 1 fok körüli lehet, a belső pereme éles, kifelé elmosódott. A halón belül csillagot nem látni, csak a körön kívül van Szirius, Procyon, Betelgeuse, Aldebaran, Castor, Pollux, ennyi.
21:06 van, és még szép a látvány! 21:20-kor az ég kitisztult és az egész jelenség hirtelen eltűnt. A csaknem felhőmentessé vált égen a haló nélküli fényes Hold maradt. Közvetlenül felette a Regulus és a Leo feje most már látható lett.
Keszthelyiné Sragner Márta és Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2011. 03. 17.