2006. február 18-án hajnalban az RS Oph visszatérő nóva észlelése

Az RS Oph 1985-ben és 2006-ban.

Az RS Oph visszatérő nóvát nem nagyon volt érkezésem sokszor látni, mivel kitörései (1898, 1933, 1958, 1967, 1985, 2006) ritkák, átlagosan 22 évente következnek be. Még, ha, beszámítjuk az 1945-ös kétes esetleges eseményt: akkor is 18 év a kifényléseinek átlagos periódusa. Ez igen ritkán bekövetkező esemény egy ember aktív (15 és 65 éves közötti) kora alatt.

Én pedig csupán jó 38 éve kezdtem el az amatőrcsillagászat rögös útját járni, ami az 1967 őszi első holdranézésemet és 1969 elejei első szabadszemes változócsillag észleléseimet jelentette középiskolás gyerekként. Így nemcsak az évszázad legfényesebb üstököséről, az 1965-ös Ikeya-Seki-ről, hanem a szabadszemes, Alcock által felfedezett Nova Delphini 1967-ről is jól lemaradtam.

Ahogy élettani okokból (még nem létezvén) nem láthattam az 1898-as, 1933-as, 1945-ös kitörését az RS Oph-nak úgy: 1958-ban és 1967-ben sem volt semmi esélyem a látására.

1985-ben végre megláttam, de különös módon semmi emlékképem nincs róla. Nem emlékszem mikor, kitől, milyen módon értesültem az akkori kitöréséről. Pedig láttam: hiszen az MCSE VCSCS adatbankjában is, és az AFOEV-nél is megvannak adataim:  

1985. febr. 17. 8,1 mg.

1985. febr. 18. 8,2

1985. febr. 21. 8,3

Éppen ilyen időszak volt mint most. Elég későn kaphattam hírt erről, vagy az időjárás nem engedte rögtön látni, mert már ballagott lefelé 5,4 magnitúdós maximumából...Nem tudom! Nem tudom senkihez, semmihez kötni. Vasason Pécs mellett laktam akkor, telefonunk nem volt otthon. A munkahelyemen igen, bár ott még interurbán kapcsolást kellett igényelni és órák múlva talán kapcsolhattak is egy vonalat... Tél volt nyilván, gondolom hideg. Az észlelések Julián dátuma 7 tizedre végződik, ami 04:48 UT, de hát természetesen az Oph (majdnem a keleti Ser) hajnalban látszik ilyentájt.

Akkor Mizser Attila korábban észlelte nálam (talán tőle kaptam a hírt), de Csukás Mátyás és Kósa-Kiss Attila is még fényesebb állapotában észlelte, habár a nóva gyorsan halványult.

[Ha már csekély a memóriám: érdemes a korabeli folyóiratokhoz fordulni. Előkeresve a Meteor 1985-ös számait, látható, hogy először a 3. szám 35. oldalán ad hírt Mizser Attila az RS Oph (1898, 1933, 1958, 1967 utáni) ötödik kitöréséről. A visszatérő nóvát az ausztrál Warren Morrison vette észre 1985. jan. 26,47 UT-kor 6,8 magnitúdós állapotában. Maximumát 1985. jan. 28-án érte el 5,3-nál. Ezt követően egyenletes halványodásba kezdett.  

Hazánkba a The Astronomer Early Warning Circular 73. számának érkezése hozta a hírt - és most jön a lényeg - telefonon és levélben 1985. febr. 7-én értesítettük az RS Oph kitöréséről aktív észlelőinket, közli a cikk. Ez olvasható a Meteor 3-as számában, amelynek lapzártája 1985. febr. 25-én volt, és amelyet kinyomtatás után 1985. márc. 28-án adtak postára (hozzám 1985. márc. 30-án érkezett), azaz már jóval az események után.  

Tehát 1985. febr. 7-e lehetett az a dátum, amikor külföldről a hír érkezett, és amikor azt a belföldi amatőrökkel rövid úton közölni igyekeztek.  

Az 5. szám már rovatban számol be a hazai változócsillag észlelésekről 1985. febr-márc. hóban: Az eruptívek között a 1744-06 RS Oph Nr - Folyamatosan csökken 7,4-9,7 mg között: Hen, Mzs, Ksz, Too - írja Mezősi Csaba.

Ugyancsak az 5. szám 34. oldalán van a beszámoló a Pleione Változóészlelő Hálózat 10. találkozójáról, amelynek a Budapesti Planetárium adott helyet 1985. márc. 30-án. Itt Mizser Attila: Nóvák 1984-85-ben címmel tartott előadást. Csupán ennyi olvasható a szövegben, de a következő, 6-os lapszámban annál hosszabb (7 oldalas) cikke van, amiben részletes tájékoztatást ad az RS Oph 1985-ös kitöréséről.]

2006. febr. 12,329 UT-kor vették észre Japánból újabb maximális fényességét és 2006. febr. 13-án 01:37-kor már az első magyar bejelentést is megtette Kiss László a mira levelezőlistán. Ezt Pécsett 13-án reggel 06:30 UT-kor, ahogy munkahelyi számítógépemet bekapcsoltam: már olvastam is.

Az ezt követő hajnalokon a vekker volt a segítőm és az időjárás az ellenzőm. 04:30 körül keltettem magam, ám február 14-én borult idő fogadott. 15-én összefüggő felhőzet, melyen a Hold is alig sejlett át. 16-án is borult, sőt eső esett. 17-én csak sima borult idő volt.  

2006. febr. 18-án hajnalban végre felhőtlen ég fogadott, mikor 04:10-kor magamtól is felébredtem. Igaz a sok esőtől volt egy kevés pára, a Hold fénye is erős volt - de az AAVSO-honlapjáról leszedett és kinyomtatott térképekkel és 10x50 B-vel nekikezdhettem az RS Oph megkeresésének. Mivel 21 év óta nem néztem a csillagot: beletelt negyed óra, míg rátaláltam.  

Ott volt! Nagyjából 6 és fél magnitúdó lehetett, de inkább a 20x80 B-t is elővettem és azzal észleltem le pontosan: a 63 és 68 között félúton, kicsit az utóbbi felé hajolva. Akkor már 04:50 volt, mire felírhattam a végleges magnitúdót: 6,6-ot.

Tovább nem is vacakolhattam, mert már készülni kellett Budapestre, a Polarisba, a Változócsillag Találkozóra. Fél óra múlva már az utcán voltam, ahol a Hold és a Jupiter mellé akkor a ragyogó Vénusz is társult.

Alig bírtam fegyelmezni magam a Polarisban, hogy ne kiabáljam szét a jó hírt a lelkes változócsillagászok között: újra láttam az RS Oph-ot! A nyüzsgő, egymást üdvözlő, ismerkedő, sok kedves ember közé vegyülve inkább csak egy-egy emberhez odasündörögve próbáltam kifaggatni: jó ég volt-e felétek ma hajnalban? Aki elárulta, hogy nem, sőt, hogy már egy hete nem változózott, annak hálából megsúgtam: nekem szerencsém volt ma hajnalban észlelni. Az RS Oph-ot!

Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik! Éppen Mizser Attilát faggattam és próbáltam dicsekedni az RS Oph-újralátásával, ám ő közölte: a Jakabfi Tamástól kapott SMS-t, hogy ma már ő is látta 6,5-nek. A változósok csoportképéhez készülő tömegben odarohantam Jakabfihoz, hogy igaz-e a hír? És, hogy mikor látta? Igen, ma látta és 1 órával előbb látta, mint én...A csuda vigye el, pont egy hold-rovat-vezető előzött meg! Nyilván a Holdat nézte hajnalban. Jó képet vágtam a dologhoz, magamban gondoltam: de én már 21 éve is láttam az RS Oph-ot... Sőt mondtam is a Tamásnak: kívánom, hogy a legközelebbi kitörést is láthassad fiam!

Végigültem a nagyon színvonalas, jól összeállított, a változócsillagokat sok oldalról megvilágító konferencia előadásait, élveztem a kedves vendéglátást, sok jó emberrel beszélgettem. Végül boldogan mentem ki hazautazás céljából a Déli pályaudvarra. Beültem a vonat étkezőkocsijába, és amíg poharamat ürítettem az RS Oph-ra: közben SMS-üzenetekkel árasztottam el a jelen nem lévő változós kartársaimat.

Elszórakoztam a Pécs felé robogó vonaton. Volt aki visszaüzent, visszahívott. Egyszer csak slussz-poénként egy másik holdkedvelő (az ex-rovatvezető) üzenete érkezett imígyen: Köszi! Akkor jó, mert én is 6,7-et becsültem az RS Oph-ra. Jó volt a változós találkozó! Láttalak a webkamerás képen! Sajnos lázas beteg vagyok. KOC. [Kocsis Antal]

Így hát gyorsan hárman lettünk, kik ezen az enyhe hajnalon láthattuk a visszatérő nóva 2006-os kitörésének első fényeit. A trió többi tagjának még egyszer üdvözletemet küldöm, a változós közösségünk nevében is! De jó lenne triplázni! Úgy 20 év múlva!

Keszthelyi Sándor

2004. november 9-én este látott sarki fény és tűzgömb

Sarki fény megfigyelése 2004. november 9-én kedden este.

Naplemente után csaknem tiszta, de hideg idő lett. Pécsett, belvárosi lakásunkban tartózkodtunk. Éppen a Föld és Ég folyóirat legutolsó számát gépeltük a Csimabi-ba, és a nagy munka befejezését kezdtük ünnepelni 21:55-kor (minden időadat: KözEI-ben).

22:00-kor érkezett az SMS-hír: „Sarki fény riadó! Soltvadkertről sarki fényt jelentettek a tiszta ég mellett”. A feladó Balaton László Budapestről felhős eget jelzett. A hírt továbbküldtem 22:01-22:10 között vagy 40 címre.

22:15-kor az egyik címzett, Hevesi Zoltán jelzett vissza: „Megerősítem, Kaposvárról is látszik az UMA-tól keletre a sarki fény”. Közlését újra a 40 címre továbbküldtem 22:17-22:25-ig. [Hevesi 22:19-kor a sarki fény hírét közzétette a leonidák-levelezőlistán.]

22:28-kor Puskás Ferenc telefonon jelzett vissza: „Szarvas mellől látja a sarki fényt, de elég halvány”. Ezt leírtam egy SMS-be, és ezt is szétküldtem vagy 30 címre 22:35-22:40 között.  

22:43-kor felhívtam Nagykanizsán Piriti Jánost, és megkértem, hogy a sarki fény riadót tegye fel a leonidák-ra. [22:49-kor megjelent a híre.]

Sragner Márta kinézett az északi ablakunkon, de nem látott semmit. Na, akkor öltözzünk! Indulunk ki a pusztába! Pakolás közben még néhány telefonriasztást kezdeményeztem, majd 22:56-kor kocsiba ültünk és átrobogtunk a kihalt városon Siklós felé.

23:11-kor értünk ki, Pécstől 10 km-re délre, leálltunk egy mellékútra. Itt már tejútas (és állatövi fényes) ég szokott lenni. Pécs fényei most sem nagyon látszottak, viszont gyenge felhőzet takarta a nyugati és az északi eget. Csak az északkeleti, keleti és délkeleti ég volt tiszta. A Nagy Göncöl látszott, még a rúd legalsó csillaga is. Viszont semmiféle fény nem volt. (Szarvasról, Puskás Ferenc SMS-e jött 23:15-kor: „Igen! Most már biztos, hogy a delta UMA alatt sarki fény van!”)

Várakoztunk a kocsiban ülve, és nem hiába. 23:21-kor gyengén, majd 23:22-kor nyilvánvalóan megjelent egy  felfelé irányuló fényoszlop, 2-3 fok szélesen, éppen a Göncölszekér rúdján (epszilon, zéta, éta UMa), vöröses-lilás színnel. 23:23-ig fénylett, majd lassan elhalványult és 23:25-re eltűnt.

Megint semmilyen fény nem látszott sehol. 23: 29-kor felhívott Hegyhátsálról Horváth Tibor, aki ott a felhőtlen és jó ég alatt állva, pár percig közvetítette az ottani sarki fényt: most a Cygnusban van! Most az Ariesig nyúlik el! Most a Cassiopeiában látszik! Próbáltuk mi is követni, de ezek a területek vagy felhőzet mögött voltak, vagy a felhők réseiben nem láttunk akkor fénylést.

Ám 23:33-kor ismét fények jelentek meg, de most pontosan észak felé, Félmagasan a Sarkcsillag és a horizont között (azaz 20-25 fok magasan). Ezek nem sávok, hanem homályos foltok voltak, gyenge fényűek, halvány-vörös színnel. El-el-mozdultak. Sajnos az itteni szakodozott felhősávok zavarták a megfigyelést. Talán 22:38-ig látszhattak.

És akkor, megjött amire vártunk: a Fény! Hirtelen kivilágosodott a keleti ég: odakaptuk a fejünket: hát egy fényes tűzgömb villant fel a Perseusban és robogott az Orion felé (útvonala alfa PER-alfa ORI lehetett). Fellobbanásakor -6 és -7 lehetett (árnyékot vetett!), útja második felét csak -3 és -4 magnitudós lehetett. 22:36 volt az ideje, kékesfehér, gyors, 15-20 fok hosszú tűzgömb volt, nyomot nem hagyott. Észak felé meg még ott derengett a halványvörös északi fény!

22:38 után, mi, innen, többé nem láttuk a sarki fényt, és amit addig láttunk: az sem volt a tavalyi nagy sarki fényhez mérhető, annál jóval gyengébb volt.  

Sajnos az ég északi és nyugati részét felhőcsíkok borították, sőt éppen olyan formában, mint a sarki fény: függőlegesen, a horizont felé összetartóan húzódó 3-4 sáv. Inkább felhőnek tűntek, de a biztonság kedvéért 23:41-kor elkocsiztunk 2-3 km-rel keletebbre, azaz jobbra. Onnan nézve a csíkok jól elcsúsztak nyugatabbra, azaz balra. Így hát felhők voltak. Még 23:52-ig néztük az eget, majd hazamentünk.

Utóirat: Másnap reggel értesültem, hogy Pozsonyból, Sopronból (Kiss Gyula neje), Légről (Csörgei Tibor), Budapest északi részéről (Pápics Péter) is látták a sarki fényt. Hegyhátsálról Tuboly Vince is látta, Horváth Tibor is említett pár ismerősét a környéken, akik látták. Domaszékről is világosabb volt az ég a szokásosnál (Asztalos Tibor szerint, aki az ábécé-rendje miatt a legelsők közt szerepel címlistámban, így neki mindig mindenről, és elsőként küldök SMS-t).

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2004. 11. 10.