2012. március 23-án KözEI 17:50-kor indultunk Pécs belvárosából. Már ebben a percben látszott szabad szemmel a Vénusz (a Jupiter még nem), habár még sütött a Nap.
Hogy jó horizontunk legyen, kocsival kimentünk Pécstől 6 km-rel délre. Menet közben láttuk a Nap vörösen nyugvó korongjának utolsó sugarait, amely 18:04-kor tűnt el. 18:06-kor álltunk meg egy nyugat felé vezető út mentén. (Mint később kiderült ez rossz választás volt, mivel a Pécset kikerülő kamionforgalom erre az útra van terelve. A percenként érkező kamionoknak gyakran forgalmi dugót okozott itt álló kocsink és a látcsövekkel éget pásztázó alakjaink látványa.)
Az ég csaknem felhőtlen volt, néhány felhőfoszlány volt a nyugati ég alján. A Nap hűlt helye azonosítható volt ezek vörösödése által. Pásztázni kezdtük binokulárokkal (10x50 B, 7x50 B, 3,5x30 B) a napnyugta feletti égrészt. Egyelőre semmit sem láttunk. 18:07-kor szabad szemmel a Jupiter, 18:13-tól a Szíriusz megvolt.
18:25-kor egyszer egy kis vízszintes fény-vonal csillan meg nyugaton. Rögtön ráirányítjuk a látcsöveket: ez bizony a Hold! Csak egy 60-70 fokos ívdarab binokulárban. Szabad szemmel gyenge, laikus járókelő ezt bizony észre sem venné. Jó magasan van: éppen olyan magasan van a Hold a látóhatár felett, mint amekkora a Vénusz-Jupiter távolság.
Ahogy a nyugati ég lassan sötétedik úgy alakul ki a fényes ívdarab. Figyeljük a távcsövekkel: 18:33-kor már 90-100 fokos, 18:40-kor 140 fokos. A Hold sarlóján kissé jobbra egy fényes alakzat van, de a sarló olyan vékony, hogy ettől balra és jobbra is megszakad az ívdarab. A sarló csaknem vízszintesen áll, a kifli jobb csücske alig van valamivel feljebb, mint a bal.
A holdsarló látványa még élénken él emlékezetemben: pontosan olyan volt, mint Szalai Attila fényképén. http://goo.gl/SJ9UK
A Hold sarlóján kissé jobbra egy fényes alakzat van, de a sarló olyan vékony, hogy ettől balra és jobbra is megszakad az ívdarab. A sarló csaknem vízszintesen áll, a kifli jobb csücske alig van valamivel feljebb, mint a bal.
Mi lehetett ez a feltűnően fényes alakzat? Illetve mi lehetett az ettől balra és jobbra lévő (nyilván mélyebb) kráter?
Közben Aldebaran, az Orion négy csillaga, majd az Orion három övcsillaga, Procyon, Castor, Pollux, Capella is előjön. A Vénusz már vakítóan fényes. Keleten magasan és fényesen: a Mars.
Mivel áll a levegő, nincs szél, semmilyen légmozgás: az ég alja igen maszatos, poros. Emiatt a Hold hamuszürke fénye nem jön elő. Csak a fényes sarló süllyed egyre lejjebb. 18:47-kor egy felhőcsík takarja és bár 18:50-kor még egy résben előjön: 18:51-kor végleg eltakarják a maszatban úszó felhők.
Még nézzük a sötétedő eget: Pleiadok, Hyadok, Orion-köd és a Jászol. Keleten a maszatból kapaszkodik ki egy halovány csillag: az Arcturus. Indulunk vissza a díszesen kivilágított város fényburája alá.
(Számolunk: újhold 22-én 15:37-kor, az első észrevételünk 23-án 18:25-kor, azaz 26 óra 48 perces volt a Hold.)
Észlelők voltak: Áts György (Pécs) és Keszthelyi Sándor (Pécs)
Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2012. 03. 23.
