2003. január 3-án hajnalban a C/2002 X5 (Kudo-Fujikawa) üstökös

Ma hajnalban kellemesen enyhe (+4 fok C), felhőtlen, nyugodt, jó átlátszóságú, olyan +5,0 magnitúdós szabadszemes határú ég volt Pécs belvárosában. Felöltöztem, és 20x80 binokulárral a nyakamban kimentem kis kertünkbe 05:20 KözEI-kor.

Változózgattam, így 9,5 magnitúdóig láttam. Megnéztem a Herkulesben az M13 és az M92 gömbhalmazokat. Az üstökös térképe nem volt nálam, így elkezdtem az M13-tól lefelé és a Vegától jobbra pásztázni az eget. Így pár percbe telt, míg észrevettem egy további gömbhalmaz-szerű foltot. A helye a mű-kszi-omikron Her csillaghármas alatt volt, avagy a 106-109 Her csillagkettőstől balra, amit utólag a szobában az AAVSO Atlasz 72-es és a Pleione Csillagatlasz 10-es oldala szerint: 1830+25 fok koordinátát jelent, jól egyezve az előrejelzett 1823+26 értékkel). Szóval ez - sajnos - nem egy új üstökös, hanem maga a: C/2002 X5 (Kudo-Fujikawa).

Azért nem egy nagy látvány az üstökös: halványabb az M13-nál (5,9 mg), még az M92-nél (6,5 mg) is, olyan 7,0 magnitúdós összfényt becsültem. Bár persze, jól észrevehető, elsőre köralakú, gömbhalmazszerű, kicsit befelé sűrűsödő.

Az üstökös széle homályos, így a kóma mérete nehezen becsülhető: olyan 6 ívpercnyi
átmérőjű. (Kisebb az M13-nál, az M92-vel viszont azonos átmérőjű).

05:25 - 05:40-ig nézegettem. Így többször mellé sandítva látni véltem egy vékony, egyenes kinyúlást PA 310 irányba, 10 ívperc hosszan. Ezt többször is, ugyanúgy látni véltem, ami talán csóvát vagy a csóva gerincét, kezdeményét jelezte.

Nagyon közel volt két 8 magnitúdós csillag, 10 ívpercre K-re is, és Ny-ra is. Elmozdulást nem vettem észre, a 15 perc erre kevés volt. Aztán lassan pirkadni kezdett. Már a Skorpió csillagkép megjelenése jelezte DK-en, hogy lassan itt a nyár....

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2003. 01. 03.

2002. május 28-án hajnalban a Nemzetközi Űrállomás

Május 28-án hajnalban 04:20 NYISZ-kor már nagyon világos ég volt, semmilyen csillag sem látszott rajta, pedig csak az ég felét takarták felhők. Ekkor jelent meg DNy felé, egy felhőmentes részen 10-15 fok magasan egy jó fényes, kb. mínusz 2 magnitúdós vénuszszerűen hófehér fénypont. Vízszintesen haladt szépen nyugodtan nyugatról keletre, azaz jobbról balra, elhaladva a már bágyadt Hold felett. Eközben mínusz 3 magnitúdós is lehetett, mert a közbeeső felhőcsíkokon is át-áttetszett, végül a déli felhőzetek takarták el.

Már akkor gondoltam, hogy ez a Nemzetközi Űrállomás. Megnézve erről a honlapot, azaz a http://www.heavens-above.com/ valóban ez az ISS volt Pécsett 04:18-04:23 között 10-20 fok magasan DNy felé, tőlem 956 km távolságra, 6,6 fokos horizont alatti napállásnál. Egy gondom van: a honlap +0,7 magnitúdót ír, ami egyszerűen lehetetlen!

Tapasztalt valaki olyasmit, hogy az ISS fényesebb, mint amit írnak? Talán rászereltek ezt-azt, és ezért fényesebb!? Szinte már a Vénuszhoz hasonló a fénye.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2002. 05. 28.

2002. május 15-én nappali égen látszik a Vénusz

2002. május 15. Látom a csillagászati évkönyvben, hogy a Hold ma éjfélkor volt a Vénusz mellett.

Nosza, akkor talán látszik a nappali égen?!

Pécsett az ég ma nagyon tiszta, sötétkék. Kellemesen süt a Nap. Az erős napfény miatt a Hold sem látszik, nemhogy a Vénusz.

10:40 UT-kor beállok egy épület árnyékába, takarásába, így már látom is a háromnapos Hold vékony sarlóját. Ezt nézem mereven, és egyszercsak megpillantok a Holdtól jobbra, olyan 6-7 fokra egy tűhegynyi fénylő csillagot: a Vénuszt!

10:45-kor továbbmegyek, egy nagy hársfa lombjai alá állva, és kikandikálva: jól látom a sarlóholdat. Mereven nézem, előjön ismét a Vénusz. A Nap és a Hold távolságának egynegyedében van, persze a Holdhoz közelebb. Picit, talán 0,5 fokkal a összekötő egyenestől északra. 10.50 UT-ig nézem a nappali égen látszó "csillagot".

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2002. 05. 15.

2002. március 12-i esti C/2002 C1 (Ikeya-Zhang) üstökös és állatövi fény

2002. 03. 12. kedd este teljesen felhőtlen, nyugodt, bársonyosan tiszta ég volt. 18:30 KÖZEI-kor indultunk el Pécs belvárosából kocsival egy kis észlelésre. Az alkonyi ég alján már menet közben látszott a Vénusz bolygó. 18:50-kor a várostól 9 km-re délre helyezkedtünk el egy néptelen út szélén. Csodásan fényszennyezés-mentes környezet. A nyugati ég alsó részén szinte élesen látni a még alkonyi fényes rész, lassan húzódik lefelé. Benne még ott a Vénusz: 18:53-kor tűnik el, érintve a horizontot. Nejem egy 10x50-vel, én egy 20x80 B-vel nézzük az egyre sötétülő eget: változók, Fiastyúk, Orion-köd, Méhkas, Androméda, Jupiterholdak. Észak felé egy -2 magnitúdós Iridium felfénylés jelentett némi izgalmat.

19:00-tól már sejthető, majd egyre jobb a Tejút, még a téli szakasza is szépen terjeng az északi Cassiopeiatól, a zeniten át, le a délen látszó Sirius mellé . De a nyugati égen nem akar besötétedni. 19:03-tól érzünk egy egyre nyilvánvalóbb, tejútszerű (de annál egyenletesebb) fényt, ahogy függőlegesen felfelé, kissé balra dőlve látszik. Az állatövi fény! 19:05-kor az Ariestől balra, a Marsig ér. 19:12-kor a Marsnál is feljebb (5 fokkal magasabban) végződik. Sőt egészen a Fiastyúkig elér 19:20-ra. Közvetlen látással gyenge, de balra vagy jobbra mellé sandítva nyilvánvaló. Alul 10, középen 4-5 fokos szélességű az állatövi fény.

A C/2002 C1 (Ikeya-Zhang) üstököst az Aries csillagaitól lefelé, éppen az állatövi fény területén találjuk meg. Puszta szemmel csupán egy csillag, nem is túl fényes: 4,5 magnitúdós. Csóvája nincs. De már 10x50 B-vel is gyönyörű, 20x80 B-vel egyszerűen csodás! Látványa: igazi üstökös! Határozott, hosszú, kicsit szélesedő csóva. Ismerve a binokulárok látómezejét: megmérjük a csóva hosszát: 2,4 fokos mindkettővel. A csóva éppen a Fiastyúk felé irányul, követi az ekliptika vonalát, azaz nagyjából keletre néz, PA=85 fokot jegyzünk. Északi pereme élesebb, mint a déli. A kóma 5-6 ívperces, befelé sűrűbb 1-2 ívperces része van, a csóvánál jóval fényesebb. Ilyen kis nagyítással további részletek nem jönnek elő. Olyan az egész üstökös a távcsövekben, mint amilyen a Hyakutake-üstökös volt szabad szemmel.

Éppen jókor, a sötétedés beálltától 19:00-től nézzük 19:25-ig. Az egyik gond, hogy már ilyenkor sincs túlságosan magasan, csak olyan 12-15 fokkal a horizont felett, és idő múlásával egyre lejjebb megy. A másik gond, hogy most az állatövi fény legfényesebb részén tartózkodik: ezen alapfény nyilván leszűri a csóva külső részeit. Északi irányban haladva néhány nap múltával lemegy a nem-állatövifényes területre.

Szép dolog az amatőrcsillagászat, különösen ha üstökös látszik az égen! Pláne ha az állatövi fényben!

Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2002. 03. 13.

2001. október 7-i Nemzetközi Űrállomás látványa

2001. október 07-én vasárnap kellemes, békés, nyugodt, nyáriasan meleg este volt, szép tiszta csillagos éggel.

Egyszer csak 19:22 NYISZ-kor megjelent egy nagyon fényes, -2 mg-os műhold magasan délnyugaton. Szépen haladva csaknem zenitig jutott, a Nagy Nyári Háromszögben jóval fényesebb volt a Vegánál: olyan -2, -3 mg lett. Tovább haladt kelet felé és 19:28-ig még -1 mg-val látszott a Cassiopeiae felé. Gyönyörű látvány volt!

Utólag megnéztem a http://www.heavens-above.com szerint az ISS ezen az este 19:20-19:26 között haladt Pécs egén, 81 fokos magasságig jutva. Azaz ez lehetett. De ott "csak" -0,7 mg-t jeleznek, viszont annál jóval fényesebb volt.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2001. 10. 08.

2001. július 4-iki hajnali C/2001 A2 (LINEAR) üstökös észlelése

2001. július 04. 03.00 NYISZ-kor csörgött a vekker. Kinn az ég felhőtlen, de nem túl jó. A Hold már nem, a pirkadat még nem látszik. A hmg 4,5 és 5,0 közötti szabad szemmel.

03.02-kor az üstökös a csukott ablak üvegén át is látszik, Pécs belvárosából, 10x50 B-vel (az első perc utáni üstökös-szemléléseim persze már nyitott ablakon át történtek). Több műszerrel nézem 03.36-ig. 7x35 B-vel gyenge, de azért láthatóan ködös, elliptikus folt. 10x50 B-vel látszik, jobb. Pozíciórajzot készítve és a csillagatlaszból koordinátáit kimérve: RA= 0 óra 05 perc és D= +1 fok. Valóban a tavaszpontban. 20x80 B-vel szép, nem fényesen, de jól látszó nagy 10-12 ívperc átmérőjű folt. Elliptikus DK-ÉNY irányban. ÉNY felé csóvakezdemény sejthető. A kóma befelé sűrűbb, de magja nincs.

Nehéz a fényességbecslése. Az M 11-nél valamivel fényesebb, mérete 2x nagyobb. Az M15-nél a mérete 5x nagyobb, felületi fényessége kisebb, összfényessége nagyobb. Mondjuk olyan +5,5 mg fényű az üstökös.

Szabad szemmel nem láttam a városi ég miatt. De fénymentes helyen szabad szemes lehetett. Igyekezzük nézni, mielőtt átjön a Hold a hajnali égre!

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2001. 07. 04.

2001. március 31-i esti sarki fény megfigyelések

Sarki fény volt a Csillagászat Napján!

2001. március 31-én, szombat estére hirdette meg az MCSE a Csillagászat Napját, ekkor országszerte távcsöves bemutatókat tartottak. Sajnos az ország nagy részét felhőzet takarta, volt ahol az eső is esett. A műholdképek szerint egy 100 km-es ferde sávban (Pécs--Debrecen--Miskolc) derült ég volt.

A Nap 19.12-kor ment le, a teljes sötétség 20.30-kor következett volna be, ám az első negyedben lévő Hold erősen világított a nyugati égen.

PAKS. 19.00-tól felhőtlen ég alatt és fénymentes helyen 8 műszerrel tartottak amatőrcsillagászok (Dalos Endre, Fülöp István, Szabadi Péter, Székely Péter, Völgyi Vince, Vígh Lajos) 60-80 érdeklődőnek távcsöves bemutatást. 21.30-kor elkezdek összepakolni, amikor egyszercsak 21.45 körül megjelent ÉÉNY felé a fény! A Cassiopeia alatt húzodott, meggyvörös színű volt. Nem volt erős a fénye, de tisztán látszott. Alakja függőleges oszlopra emlékeztetett. Stabil, felhőhöz hasonló képződmény volt, nem hullámzott és nem változott. A fényerőssége változott, hol halványabb lett, hol újra fényesebb. 22.00-kor gyengülni kezdett. 22.30-kor már nem látszott. Vígh Lajos még kiment Paksról északabbra (Madocsa felé) de újra már nem jelent meg a sarki fény 23.00-ig.

BÓLY. A kisvárosban kitűnő ég alatt, 4 műszerrel, rendezték meg a Csillagászat Napját. Itt 25 gyermek nézte az égi objektumokat, majd egy órányi bemutatás után, 21.00 körül hazamentek. Kész László azonban (délután olvasta az Interneten az óriási napfolt és az esetleges sarki fény lehetőségét) kerékpárra pattant és egy még fénymentesebb helyre ment. 21.30 és 21.45 között (nem volt óra nála) már a biciklin feltűnt neki a Cassiopeia környékén látható fény (pedig ott addig nem volt semmi), amely aztán határozottan látszott. Csak egy 2-3 fok magas és 7-10 fok széles paca, minden részlet nélkül. Színe vörös volt. A fény maximum 30 percig derengett, azután előbb bepárásodott, majd befelhősödött az ég.

DEBRECEN. Juhász László a város közepén lévő ház 11-dik emeleti lakásában tartózkodott aznap este. A televízióban hallott a fokozott naptevékenységről és a várható sarki fényről, ezért sötétedés után kíváncsian figyelte az északi égboltot. A levegő párás volt, felhőfoszlányok vonultak, 4 magnitúdó lehetett a szabadszemes határ. 21.40 és 45 között szokatlan, amorf vörösséget tapasztalt északi irányban. fény alig emelkedett ki az égi háttérből, jóformán csak annyi: "valami ott van, ami nem szokott ott lenni". Kb. 10-15 fokos horizont feletti magasságban kezdődött és 30-35 fokig nyúlt fel. Keletre 20 fokra, nyugatra kb. 30 fokra húzódott. Fényképezőgépért ment, de eközben 22.00 körül a fény már eltűnt. Még egy órán keresztül nézett észak felé, de újabb fénylés nem jött. 23.00 körül befelhősödött.

PÉCS. Vígh Lajos Paksról riasztotta Keszthelyi Sándor nejét, ő a férjét (aki a belváros közepén a Csontváry-múzeum földszintjén tartózkodott: kirohant az utcára, de itt nem látott semmit), aki többek között 22.02-kor Gyenizse Péternek telefonált. Péter Pécs ÉNY-i részén órák óta a számítógép képernyője előtt, neglizsében kirohant a szabadba: látta a fénylést ÉNY felé, a Cepheus ötszögének keleti fele mellett egy nagyjából 20 x 20 fokos területen. Elfordított látással közepesen látszott 22.03 és 22. 07 között. Bement felöltözni, de mire 22.10-kor újra kiment -- már nem látszott a sarki fény.

Ezek a pozitív észlelések a sarki fényről nagyjából 21.40 és 22.10 közöttire teszik a láthatóságát.

Néhány negatív tapasztalat:

Pécsről Keszthelyi Sándor telefonja után Ropoli László és Áts Gellért kocsiba ültek, 10 perc múlva már a Mecsek északi oldalán robogtak. Oroszló és Magyarszék közötti dombon álltak meg és 20-25 percig nézték az északi eget. Pára volt és a Cassiopeia alja már felhőbe burkolódzott. Sem szemmel, sem binoklival nem láttak fényt.

Pécs belvárosában maga Keszthelyi Sándor (és a vele lévő Deák Róbert, Karsai Brigitta, Keszthelyi Bernadett) is kocsiba ült és fénymentes helyre ment 22.30-ra: Pécstől 10 km-rel délre! Itt Pécs fénybúrája és diszkófény-sugarai nagyon zavartak ezért Pécs-Vasasra mentek: 22.50-re egy nagyon fénymentes helyre. Az ég felhőtlen volt, csak a negyedhold sütött, de 6,0 hmg lehetett zenitben. 23.30-ig várakoztak, hiába.

Ezután Keszthelyi Sándor egymaga még 23.50 és 00.30 között a Mecsek gerincén, Mánfa felett nézte a jó északi eget. Semmit sem látott.

A MCSE Kiskun Csoportja távcsöves bemutatót tartott jó ég alatt Kiskőrösön 150-200 főnek több nagy műszerrel. Rezsabek Nándor szerint a rendezvény 22.30-ig tartott, sok szépet láttak, de sarki fényt nem. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a város közepén voltak, közben a Művház falára vetítettek, nyilván ilyen halvány fényt nem láthattak meg. Csak így utólag tudhatják meg: némi sarki fény is belement pupillájukba!

Ugyancsak nagyon várták Miskolcon a sarki fényt. Braskó Sándor és Kereszty Zsolt jó ég alatt távcsövezte, üstökösöztek, CCD-ztek, még fényképeztek is észak felé, de eredménytelenül.

Köszönöm szóbeli, telefonos, internetes segítségét (akik vagy az éjszakában riasztva lettek és nem láttak semmit, vagy utólag segítettek kibogozni a sarki fény viselt dolgait) a következőknek: Csizmadia Szilárd, Horváth Tibor, Ignátkó Imre, Juracskó András, Kocsis Antal, Keszthelyi Dániel, Majtényi Zsolt, Nagy Rozália, Nyerges Gyula, Tepliczky István, Válas György (és a fentebb már említettek).

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2001. 04. 06.

2000. július 17-i estén a C/1999 S4 (LINEAR) üstökös észlelése

Július 17-én este felhőtlen, nagyon tiszta, 100 km-es vízszintes látástávolságú kitűnő ég lett Pécsen. Úgy látszott van remény a LINEAR üstökös megnézésére. Nejemmel 21.45-kor (NYISZ) felmentünk Gyenizse Péter telkére, ami Pécs belvárosától 2-3 km-re van északnyugatra. Az északi-északnyugati ég még elég világos volt, várni kellett, de a hátunk mögött már felkelt a Hold (1 nappal telihold után).

Először egy 10x50 B-vel kezdtem keresni az üstököst 22.05--22.15 között, de nem látszott. Akkor elővettem a 20x80 B-t és azzal pásztáztam a Zsiráf (Nyakorján) csillagkép csillagmentes részeit. Nem ment. Muszáj volt valami keresőtérképen pontosabban megnézni a helyét. A Sky and Tel júliusi számának kifénymásolt térképét a holdfény felé tartva: az alfa Per és az UMa medve homloka közé félúton és kicsit balra húzva--- erre elsőre bejött az üstökös! 22.20 volt.

Közben Gyenizse egy 20 cm Newton/Dobson távcsővel 30-szoros nagy látómezejű nagyítással pásztázta ezt a részt és ugyancsak észrevette! Innentől már nem vesztettük el. Az üstökös nagyjából hasonló látványt mutatott a 20x80 B-vel és a 20 cm T-ben. Egy hosszúkás objektum PA 140/320 fok irányban, olyan 0,3-0,4 fok hosszan. A Nap irányába eső része fényesebb, kicsit sűrűbb. Az ellentétes része diffúzabb, csóvaszerűen kicsit széttart. Az M 81 galaxissal (7,9 mg) hasonlítottuk össze: a felületi fénye azonos ezzel, de az üstökös összfénye szerintem 0,5-tel, GEN szerint 1,0 mg-val fényesebb. Azaz: 7 mg körüli.

Ahogy a nagyobb műszerekben megláttuk: már a 10x50 B-vel is ment, gyenge, de azért észrevehetően kiterjedt, ködös üstökösszerű objektum. Igaz közben 22.50 lett, sötétebb lett ez az égrész. Igaz a telihold is sütött rendesen. 23.00-ig néztük hárman a három műszerrel az üstököst, élvezkedtünk hogy végre rendes üstököst látunk: "Inkább a Hyakutekére hasonlít, mint a Hale-Boppra".

A Linear üstökös tényleg üstökösszerű, diffúz kómája és rendes csóvája van. Biztos, hogy fénymentes vidéki ég alatt állva még hosszabb a csóvája. Ahogy egyre fogy és egyre később kel a Hold, egyre szebb látványt mutathat. Most már az esti égen van, az esti szürkület végén kereshető meg, sőt most éppen cirkumpoláris (nem nyugszik le). Gyorsan megy az UMa felé (22/23-án éppen a Nagygöncöl bétája alatt lesz 6-7 fokkal).

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2000. 07. 18.

2000. július 6-án hajnali C/1999 S4 (LINEAR) üstökös észlelési kísérlete

Pécsett a meleg bágyadt kánikulát július 5-én későeste szeles idő váltotta fel. Ettől nagyon jó lett az átlátszóság. 22.30-kor a Scorpió alsó csillagai is látszottak, feljebb a Scutumban és a Cygnusban derengett a Tejút (Pécs belvárosában), szabad szemmel látszott az 5,3-as R Sct.

Egész éjjel fújdogált a szél, járt a lakásban a huzat, csapkodta az ablakokat, aludni nem nagyon bírtam. 02.30-kor felkeltem, dél felé kinézve egy +3 mg fényű (perseida?) meteor húzott el Aquariusban. Észak felé is jó ég volt.

Egy szál gatyában, nyakamban egy 10x50 B-vel kimentem a kertbe: Cassiopeiae, Andromeda. Perseus... akkor ott lesz az 1999 S4 LINEAR üstökös is. Térképet nem vittem ki, pár nappal korábban néztem, hogy hol is kell keresni. A gamma AND és a béta PER között félúton kell nézni. Rá a binoklit, hurrá ott is van... egy homályos ködös kis folt, éppen a várt helyen! Csóvát nem látok, de lényeg, hogy megvan. Nem feltűnő, de hála a jó átlátszóságú égnek, azért biztosan látom. Boldogan alszom reggelig. Akkor nézem a térképet: én bizony az M 34 jelű halmazt láttam. Az üstökös bizony már 6 fokkal feljebb ment.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2000. 07. 06.

1999. augusztus 11-i teljes napfogyatkozás totalitása

Ember a csomagtartóban! A megyei napilap újságcikkét adom közre:

EMBER A CSOMAGTARTÓBAN! ÖNKÉNT NEM NÉZTE A TOTALITÁST! FÉLELMÉBEN BÚJT EL AZ ÉSZLELŐ?

Lapunk riportere Pakson járt, hogy egy különös esetre derítsen fényt. A teljes napfogyatkozáskor Pakson az ég tiszta volt, felhők nem zavarták a ritka látványt. Az ott lévő nagyjából 400 amatőrcsillagász és érdeklődő között állítólag volt valaki, aki önként megfosztotta magát a teljes napfogyatkozás látványától és (félelmében? zavarodottságában? különcködésként?) saját kocsija csomagtartójába bújt el.

Riporterünk megtalálta a különös alakot, aki szívesen nyilatkozott élményeiről, azzal a kikötéssel, hogy teljes nevét nem közölheti lapunk, azt csak Iksz-ként említhetjük. Amikor erre ígéretet tettünk, kapcsolhattuk be a magnetofont:

Riporter: Tisztelettel üdvözlöm Iksz urat! Szokott félni a sötétségtől általában is?

Iksz: Azért, ha ilyen hangnemmel és cinizmussal folytatja a Tisztelt Riporter úr, akkor akár be is fejezhetjük a dolgot. Magamról annyit: pár évtizedet töltöttem az éjszakai ég alatt észlelő amatőrcsillagászként, nem vagyok mai gyerek. Amúgy mielőtt megkérdezné válaszolok is: igen teljesen normálisnak érzem magam! Várom most már az Ön normális kérdéseit!

Riporter: Milyen megfigyeléseket tervezett Pakson a teljes napfogyatkozás idejére?

Iksz: Természetesen sokfélét. Persze a legtöbb megfigyelnivalót a totalitás idején kellett csinálni, amely most Pakson 2 perc 22 másodperc volt csak. Például napkorona, kromoszféra, protuberanciák, gyémántgyűrű, Baily-gyöngyfüzér.......

Riporter: Ezeket a jelenségeket hallgatóink jól ismerik és ŐK látták is. Csak felteszem a fő kérdést: igaz, hogy kocsija csomagtartójában töltötte a totalitás idejét?

Iksz: Részben igen. Nézze, megpróbálom elmagyarázni Önnek, bár ahogy nézem elég nehéz dolog lesz. Próbáljon figyelni! Tehát --- nyilván amikor a Nap teljes fényét eltakarja a Hold, akkor sokféle érdekes dolog feltűnése várható az égen:

Riporter: Éspedig?

Iksz: Nappal délidőben az égen feltűnnek a csillagok, a tavaszi és a téli évszak csillagképei, csillagai. A szakirodalom úgy 3 fényrendű csillagok megjelenésére utalt, ami a legfényesebb 20-30-40 darab csillagot jelent. Nyilván annál halványabb és annál több csillagot látunk, minél jobban megszokja a szemünk a sötétséget. Ahogy a sötéthez szoktatott szem pupillája egyre jobban kitágul, egyre halványabb és halványabb csillagokat vesz észre. Észreveszi a 4, majd az 5 fényrendű csillagokat, észreveszi a Tejút sávját. Észreveszi a napkorona legkülső, leghalványabb részeit. Észreveszi az állatövi fény halvány, de a napkorona felé egyre fényesedő sávját, sőt állítólag a korona és az állatövi fény összekapcsolódását. A kitágult szemű észlelő láthatja a Praesepe halmazt, a Fiastyúkot, az Orion ködöt szemmel vagy kis látcsővel, észlelhet változócsillagokat. Csak a szemet kell 4-5 percig a sötéthez szoktatni és csodálatos csillagos eget látunk ezen az augusztusi délidőben. Halvány műholdak, perseida meteorok tűnhetnek fel, esetleg sarki fény látszik. A Nap közelében üstökösöket lehet felfedezni, amelyeket megpillantójáról el is neveznek!

Riporter: De hát a Napot nem lehet 5 percre megállítani a teljesség idején a szem szoktatása érdekében!?

Iksz: Ez igaz, de lehet a szemet felkészíteni a sötétségre. Azaz például 5 percig sötét helyen kell tartózkodni és éppen a totalitáskor jönni elő....!

Riporter: Kezdem sejteni az Ön nagy ötletét! De miért nem egy sötét szobában készült elő erre?

Iksz: Igen lehetett volna egy épület lefüggönyözött szobájában is megcsinálni ezt. De Pakson egy körpanorámás szép észlelődombon voltunk augusztus 11-én. Jó volt az idő. 400 ember volt itt, jó volt a hangulat. Lehetett észlelni, dumálni, segíteni a többieket, konferálni...ezt kár lett volna kihagyni. Itt semmiféle épület nem állt rendelkezésre. Egyetlen megoldás a kocsim csomagtartója volt. Azt becsukva kellően sötétben lehetett az ember, szoktathatta a szemét, tágíthatta a pupilláit és a totalitás perceiben csodás és ritka észleléseket végezhettem volna.

Riporter: Milyen módon helyezkedett el különös észlelőhelyén?

Iksz: Már reggel kivonult az összes kocsitulajdonos a füves domb lapos tetejére. Ott a 15-20 kocsival egy nagy kört alkottunk szekértáborszerűen. A kocsikat szalagokkal, madzagokkal még össze is kötöttük. Én már ekkor kipróbáltam a kocsim csomagtartóját. Nehezen fértem bele, ki kellett pakolnom a szerszámokat, pótkereket. Akkor, ha szűkösen, kuporogva, de el tudtam helyezkedni. Magamra csuktam a csomagtartó tetejét, akkor kellemes sötét volt. Többször kipróbáltam mennyi idő alatt tudom kinyitni és kimászni. Ötödszörre már 10 másodpercen belül sikerült is. Úgy döntöttem megpróbálom itt a sötéthez alkalmazkodtatni a szememet, lesz ami lesz!

Riporter: Környezete nem nézte furcsán ezt?

Iksz: Nagy volt a nyüzsgés, így csak páran figyeltek erre, valahogy kimagyaráztam. Persze titokban kellett tartani a tervemet, nehogy valaki viccből vagy szándékosan rám csukja a csomagtartót! Mert akkor mire kiszabadulok önként vállalt börtönömből --- bizony lezajlik a teljes napfogyatkozás! A slusszkulcsot eldugtam, nehogy bezáruljak. Nagy tervemet egy-két családtagom sejtette csak.

Riporter: Mennyi idővel előbb bújt el?

Iksz: Amikor este lemegy a Nap van egy-két óra a teljes sötétségig és a szem tud ezalatt alkalmazkodni. De megfigyeltem, hogy egy kisplanetárium műsorkezdésekor, ha hamar kihúnynak a fények a szemnek négy-öt perc kell, hogy teljesen alkalmazkodjon és minden csillagot lásson. Hat perccel a totalitás előtt (körülöttem izgatott zűrzavarral várta mindenki a teljes árnyékot) felnyitottam a csomagtartót, bebújtam, magamra húztam a tetőt. A binoklit, jegyzetfüzetet, elemlámpát odakészítettem magamnak. Elég sötét volt már kinn is, a szemem ott benn kezdte megszokni a sötétet. Meresztgettem, ami egyre jobban ment, mert ahogy teltek a percek, érezhetően egyre sötétebb és sötétebb lett kinn is, egyre kevesebb fény derengett belülre.

Riporter: Ezekben a percekben kinn zajlottak a nagy dolgok!

Iksz: Igen, jól hallottam az izgatott kiáltozásokat: Jön a sötétség! Ott tornyosul! Mint egy viharfelhő! Mindjárt ideér! Eltűnt a Nap! Gyémántgyűrű! Protuberanciák! Korona! Csodálatos!

Riporter: Ön csak hallotta ezeket, látni nem akarta?

Iksz: Nyilván szerettem volna látni a teljes napfogyatkozás bekövetkezésének pillanatát, hiszen több évtizede vártam erre én is. Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne ugorjak azonnal ki. De hagytam, hogy lejátszódjon a gyöngyfüzér, a gyémántgyűrű, a napfény teljesen eltűnjön. Addig kiáltások hallatszottak, aztán egyszerre csak elcsendesedett minden. Ebből gondoltam, hogy odakinn beállt a teljes sötétség! Eljött az én időm! A szemem abszolút megszokta benn a sötétséget. A pupillám hat perc alatt teljesen kitágult, joggal hihettem, hogy az én pupillám a legnagyobb a Kárpát-medencében! Kinyitottam az ajtót, kimásztam a szabadba, felálltam és körülnéztem az égen...! A totalitás 20-25-dik másodperce volt akkor!

Riporter: És..... és...... miket látott a csillagos égen?

Iksz: Életem legdöbbenetesebb pillanata volt! Az ég világoskék volt, azaz szépen kéklett és nagyon világosnak tűnt. A legdöbbenetesebb a csillagok abszolút hiánya volt! Az égen NEM voltak csillagok! Az éppen elfogyott Nap helyén ott volt a fekete lyuk, körülötte a szépen fénylő napkorona, szálaival. De csillagok nem voltak! Körbetekintettem, megláttam a Siriust jobbra alul. Néztem a zenitet: semmi, észak felé fordultam, háttal a Napnak: semmi, se Nagy-Göncöl, se Sarkcsillag. Keletre fordulva: teljesen üres az ég, csak egy gyenge repülő haladt félmagasan felfelé. A Nap alatt a Vénuszt láttam csak, de már a Merkúrt például nem. Teljesen megzavarodtam.......Hol vannak a csillagok? nyöszörögtem. Nejem megszánt és jobbra fel mutatott. Akkor valóban megláttam a Procyon és még feljebb a Capella gyenge fényeit.

Riporter: És mire gondolt?

Iksz: Hogy még nincs kellően sötét, gondoltam visszabújok a kocsiba és tovább szoktatom a szememet....de akkor a magnón már elhangzott a "Totálközép" bemondás. Azaz itt már sötétebb aligha lesz. Meresztgettem a szemeimet tovább, még egyszer szépen körbefordultam nyugat, észak, kelet felé, de sem csillagokat, sem más objektumot nem láttam. Az ég selymesen kék volt és nagyon világos. Fogtam a binoklimat, ráfordítottam a Sirius fölé, az Orion hűlt helyére, de semmi! Harmadszor is észak felé fordultam, belebinokliztam félmagasan a pólus környékére. Semmi! Inkább a napkoronát néztem binoklival. Aztán letettem és puszta szemmel néztem csak, egy vázlatrajzot is készítettem (nem kellett elemlámpa!). Aztán a hátralévő 20 másodpercben csak néztem a napkoronát!

Riporter: Legalább a napkoronát nagyobbnak látta?

Iksz: A koronát 3 fokos legnagyobb kiterjedésűnek láttam, azaz nem láttam nagyobbnak mint mások. Még a hamuszürke fényt se láttam. Éppen annyi csillagot számláltam meg az égen, mint mások. Nem láttam semmi olyan objektumot, amit mások ne láttak volna.

Riporter: Mi lehetett ennek az oka?

Iksz: A napkorona körszerű, elég nagy és nagyon fényes volt ez már eleve sok fényt jelentett. A teljesség sávja keskeny volt, a horizont felett körben sok fény szűrődött be. A kicsit párás levegő és a horizont közeli felhőpamacsokon is sok fény szóródott. Ezért volt világos az ég és ezért látszott csupán pár csillag.

Riporter: Mit üzen utódainknak?

Iksz: Ezt a kísérletet egyszer ki kellett próbálni. A kísérletet elvégeztem és ha az eredmény negatív is, ez is valami. Nem azon múlik, hogy szoktatjuk-e a szemünket a sötéthez vagy sem. Illetve úgy látszik a teljes napfogyatkozás előtti percekben a többi észlelő szeme is alkalmazkodott a sötéthez, ezt szükségtelen zárt helyen tenni. Ennyi az eredmény, talán ez is valami. Másnak, máskor már ezt nem kell megtenni, nyugodtan lehet észlelni vagy gyönyörködni a teljes napfogyatkozásban. Aztán a totalitáskor vagy sötét az ég, vagy világos. Most 1999. aug.11-én világos eget kaptunk!

Riporter: Nem bánta meg a különös tettét?

Iksz: Persze hogy nem! Érdekes volt pontosan ellentétesen cselekedni, mint mások. A tudomány útja rögös, áldozatokat kell hozni érte. Én itt és most ennyit tettem. Szívesen tettem.

Riporter: Köszönöm a beszélgetést.

Keszthelyi Sándor (Köszö)

Utóirat: 10 évvel az esemény után bevallom: a fent leírtak teljesen a valóságnak megfelelően történtek, annak minden adata igaz. Maga az írás egy képzelt riport műfajában készült, kár keresni, nem jelent meg semmilyen napilapban. A riporter is, az itt Iksz-ként említett (különös észlelésmódot választó) személy is ugyanaz: mindkettő Ksz, azaz Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2009. 08. 11.

1993. augusztus 11/12-én a Perseida meteorzápor

Most, hogy a Perseida meteorraj 2003-as maximának éjjele, hajnala következik, valahogyan visszaemlékezem a 10 évvel ezelőtti, 1993-as Perseida maximumra. Akkor nagyon nagy izgalom volt, a várható erős meteorzáporra a média is rámozdult, minden érdeklődő tudhatott az eseményről. A kitelepülő, kifekvő, kerti-party-val egybekötött meteornézelődés nagy élménye volt országszerte a laikusoknak, akik egész életükben addig hullócsillagot alig láttak, ekkor meg pár percente jött egy-egy fényfelvillanás...

Sok helyen észleltek az amatőrcsillagászok egyedül vagy csapatokban, Pécsváradon tökéletes égen, vagy századmagammal 8 órán át néztem a potyogást. Sok (800-900 meteor) volt ezen az éjjelen ugyan, de kicsit csalódtunk, mert még ennél is többet vártunk. Hajnalban ugrott fel nagyon a meteorszám, de azt már a pirkadat egyre erősödő fénye szűrte meg, állítólag a maximum az Atlanti-óceán felett, tőlünk nyugatabbra következett be, amikor nálunk már reggel lett. Persze nagy élmény volt így is a Perseida-potyogás!

Emlékszem: az akkori rovatvezető-adatgyűjtő (Tepliczky István) nagyon gyors, lehetőleg 24 órán belüli adatbeküldést kért. De ez rettentő régen volt: akkor még nem volt sem internet, sem hordozható számítógép, sem mobiltelefon, de még faxolni sem lehetett akárhol, és magánfaxok úgysem voltak senkinek. Ilyen szolgáltatás csak a nagyobb postákon volt Postafax néven. Így, amikor ezt a meteorzáporos-hajnalt követően felkelt a Nap, kinn a tábori körülmények között összegeztük az adatokat, letisztáztuk üres A4-es papírlapokra. Kicsit megmosakodtunk, hogy táborilag izzadt, koszos habtestünket valahogy emberközelivé idomítsuk. Aztán kocsival beutaztunk a megyeszékhelyre és a nagypostán feladtuk a postafaxot. Ami szerintem abból áll, hogy innen el-postafaxolt papírjaink másolatát Budapesten megkapták és azt ott, borítékba rakva kivitte a postás a Tepliczkynek. Csuda régen volt ám, lehet hogy igaz sem volt!

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2003. 08. 12.

1972 decemberétől a Sziriusz kísérőjének észlelése

1971 őszétől 1977 nyaráig tartózkodtam Budapesten, az egyetemi tanulmányaim miatt. Ez alatt jártam fel az Uránia Bemutató Csillagvizsgálóba. Az intézmény fő műszerét a 200/3030 mm-es Heyde-gyártmányú lencsés távcsövet jó felbontása és képalkotása miatt főleg a Hold és a bolygók rajzolására és kettőscsillagok felbontására használtam a távcsöves bemutatások közti időkben.

Téli estéken a Sziriuszt is sokszor beállítottam. A látogatóknak azzal mutattam be, hogy még az ég legfényesebb csillaga is pontszerű, hogy csak kékesfehér színe látszik, mindenféle kiterjedés nélkül. Ilyenkor beszéltem társáról, a Sziriusz-B-ről, a hihetetlen sűrűségű fehér törpéről. Sokszor próbáltam hatalmas fényözönében megpillantani a társát. Ez bizonyos körülmények között, talán tisztább vagy nyugodtabb légkörnél sikerült is: egy-egy pillanatra észrevettem a halvány kis csillagot. Ilyenkor társaimat, egyes látogatókat is megkértem ennek megfigyelésére és a csillagocska irányának (fázisszögének) megállapítására, és ők is ugyanabban az irányban látták ezt. Sok (több tucat) ilyen kísérletetet végezve, azt a gyakorlati megállapítást tehettem: a Sziriusz távcsöves megfigyelésének egyharmadában a társat is sikerült észrevenni. Háromból egyszer igen, kétszer nem.

Mivel az Urániában sötétedéstől 22 óráig lehetett észlelni, és a Sziriuszt delelése közelében néztem, a láthatósági időszak januártól márciusig tartott. Ezen sikeres észlelések időpontjai 1972 és 1977 évek telén lehettek. A megfigyeléseket feljegyeztem és elküldtem az Albireo-ba, a kettőscsillagok akkori gyűjtőhelyére.

Az Albireo 1973. februári (19.) számának 8. oldalán, a kettőscsillagok rovatban megjelent ez: "Keszthelyi Sándor (Budapest) 20 cm f/15,2 refraktor: Alfa CMA = Sirius: Januárban hatszor kísérleteztem észlelésével! Többször próbáltam felbontani fátyolfelhős égen, de hiába vált a főcsillag csaknem pontszerűvé, a társ nem látszott. Nyugtalanabb légkörnél különösen reménytelen: pár ívperces lobogásai vannak a fényes Sirius-nak. Tiszta égen sem jártam sikerrel, ha erős volt a szcintilláció, de ha a légkör nyugodtsága csak közepes volt: már lehetővé vált a B-komponens megpillantása. 73x: A LM-t a főcsillag kékes fényének vibrálása tölti be, s nehéz a közelében vizsgálni. 147x: A mozgó fény megvan, de a csillag "magja" különválik és a LM-ben szétoszló ködös kékesség nem zavaró. Egyes pillanatokban csak bizonytalanul, de néha meglepően élesen elválik a társ kicsiny 9 mg pontocskaként, PA = 45 foknál. 383 x: Reménytelen; e nagyítás túlzott és erős a légköri mozgás."

Az Albireo következő 1973. márciusi (20.) számába Szentmártoni Béla: A Sirius kísérője és a kettőscsillagok felbontása címmel külön kétoldalas cikket közölt. Itt írja, hogy jelenleg van a maximális szögtávolság, a társ 11 ívmásodpercre van, PA = 60 fok irányban. Megjegyzi, hogy a Siriust mostanában John Larard és Keszthelyi Sándor 20 cm-es refraktorral sikeresen felbontotta.

Akkori észlelőnaplómban több dátum nem található, csak egy még későbbi időpont. Ez is az Uránia 20 cm-es refraktorával, 1977. febr. 3-án este volt: "a Sziriuszt is láttam néha, de mások a B-t nem vették észre" - írtam.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2008. 01. 24.

1970. május 9-i Merkúr átvonulás a Nap előtt

Merkúr átvonulása a Nap előtt: 1970. május 9-én szombat délelőtt.

Az előrejelzett időadatok a belépésre: 05:20:08 és 05:23:09, a kilépésre: 13:09:03 és 13:12:03, így a jelenség hazánkból végig megfigyelhető lett volna. Ráadásul a Merkúr a Nap átmérőjén haladt, csaknem érintve a látszó napkorong középpontját, így csaknem 8 óra hosszan zajlott a ritka jelenség.

A Nap 4:17-kor kelt. Pécstől 6 km-re keletre, Vasas település déli részén helyezkedtünk el Mezősi Csaba és jómagam. 5 órától kezdtük a Nap figyelését. Főműszerünk egy 45/300 mm-es jó minőségű akromatikus refraktor volt 150 x nagyítással. Néha egy gyenge minőségű 50/500 mm-es refraktort is használtunk 100 x nagyítással. Napszűrőt még életünkben egyikünk se látott: így vagy kivetítettük a Napot egy fehér papírlapra, vagy gyertyaláng felett bekormozott üvegdarabbal néztünk az okulárokba. Persze ez a távcső és arcunk bekormozódásával járt. Így néha meggyújtottuk a gyertyát és újra kormoztuk az üveget.

5 órától néztük a Napot, de a keleti ég alján szakadozott felhőzet inkább takarta, mintsem láttatta a napfényt. Igy az első kontaktus előtt is, 05:18:30-tól egy nagyobb felhőtömeg vonult a Nap elé. Néha (05:20-kor, 05:21-kor, 05:23-kor, 05:24-kor) pillanatokra kissé felszakadt a felhőzet, de a Merkúrt nem láttuk meg. Amikor 05:25-kor nagyjából kitisztult: akkor már észrevettük a Merkúrt, de már 8-10 ívmásodperccel beljebb a napkorong peremétől. Sötét. éles, elég nagy méretű szabályos kör alakú korong volt (12,5 ívmásodperc átmérőjű volt).

Az ég egyre jobban kiderült, így ezután egy csomó fényképet próbáltunk készíteni. A 17 dines filmre, egyszerű géppel készített 10 kocka közül egyik-másikon látszik pici pontként a Merkúr és a Nap íves pereme, hála az OFOTÉRT előhívó munkájának.

Ezután órák teltek el: semmi sem történt, csak a Merkúr araszolt lassan át Nap hatalmas korongján. Egyetlen esemény volt, hogy 12:00 és 12:21 között a fekete bolygó áthaladt egy napfolton, 12:16-kor csaknem telibetalálta, legalábbis az umbráját érintette (azon a napon egyébként 6 napfolt volt a Napon). Ezt kivetítve néztük.

Ahogy közeledett a kilépés ideje, úgy kezdtek megjelenni a felhők is. 13:10-13-15 között a felhőzeten áttetsző homályos napképet láttuk. A III. kontaktust a felhő nem engedte látni, aztán látszott még a Merkúr darabkája. Talán a IV. kontaktus bizonytalan figyelése történt: 13:11-kor még látszott a Nap peremén kicsi feketeség, 13:12-kor már nem. Aztán teljesen beborult.

Észlelőnaplómba akkor még ezt írtam: Először Gassendi figyelte meg 1631-ben. Évszázadonként 13 van. Utoljára 1960-ban volt. A mostani után még négy lesz a XX. században: 1973. nov.10., 1986. nov.13., 1993. nov. 6., 1999. nov. 15.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Okkult levelezőlista 2003. 05. 06.