1971 őszétől 1977 nyaráig tartózkodtam Budapesten, az egyetemi tanulmányaim miatt. Ez alatt jártam fel az Uránia Bemutató Csillagvizsgálóba. Az intézmény fő műszerét a 200/3030 mm-es Heyde-gyártmányú lencsés távcsövet jó felbontása és képalkotása miatt főleg a Hold és a bolygók rajzolására és kettőscsillagok felbontására használtam a távcsöves bemutatások közti időkben.
Téli estéken a Sziriuszt is sokszor beállítottam. A látogatóknak azzal mutattam be, hogy még az ég legfényesebb csillaga is pontszerű, hogy csak kékesfehér színe látszik, mindenféle kiterjedés nélkül. Ilyenkor beszéltem társáról, a Sziriusz-B-ről, a hihetetlen sűrűségű fehér törpéről. Sokszor próbáltam hatalmas fényözönében megpillantani a társát. Ez bizonyos körülmények között, talán tisztább vagy nyugodtabb légkörnél sikerült is: egy-egy pillanatra észrevettem a halvány kis csillagot. Ilyenkor társaimat, egyes látogatókat is megkértem ennek megfigyelésére és a csillagocska irányának (fázisszögének) megállapítására, és ők is ugyanabban az irányban látták ezt. Sok (több tucat) ilyen kísérletetet végezve, azt a gyakorlati megállapítást tehettem: a Sziriusz távcsöves megfigyelésének egyharmadában a társat is sikerült észrevenni. Háromból egyszer igen, kétszer nem.
Mivel az Urániában sötétedéstől 22 óráig lehetett észlelni, és a Sziriuszt delelése közelében néztem, a láthatósági időszak januártól márciusig tartott. Ezen sikeres észlelések időpontjai 1972 és 1977 évek telén lehettek. A megfigyeléseket feljegyeztem és elküldtem az Albireo-ba, a kettőscsillagok akkori gyűjtőhelyére.
Az Albireo 1973. februári (19.) számának 8. oldalán, a kettőscsillagok rovatban megjelent ez: "Keszthelyi Sándor (Budapest) 20 cm f/15,2 refraktor: Alfa CMA = Sirius: Januárban hatszor kísérleteztem észlelésével! Többször próbáltam felbontani fátyolfelhős égen, de hiába vált a főcsillag csaknem pontszerűvé, a társ nem látszott. Nyugtalanabb légkörnél különösen reménytelen: pár ívperces lobogásai vannak a fényes Sirius-nak. Tiszta égen sem jártam sikerrel, ha erős volt a szcintilláció, de ha a légkör nyugodtsága csak közepes volt: már lehetővé vált a B-komponens megpillantása. 73x: A LM-t a főcsillag kékes fényének vibrálása tölti be, s nehéz a közelében vizsgálni. 147x: A mozgó fény megvan, de a csillag "magja" különválik és a LM-ben szétoszló ködös kékesség nem zavaró. Egyes pillanatokban csak bizonytalanul, de néha meglepően élesen elválik a társ kicsiny 9 mg pontocskaként, PA = 45 foknál. 383 x: Reménytelen; e nagyítás túlzott és erős a légköri mozgás."
Az Albireo következő 1973. márciusi (20.) számába Szentmártoni Béla: A Sirius kísérője és a kettőscsillagok felbontása címmel külön kétoldalas cikket közölt. Itt írja, hogy jelenleg van a maximális szögtávolság, a társ 11 ívmásodpercre van, PA = 60 fok irányban. Megjegyzi, hogy a Siriust mostanában John Larard és Keszthelyi Sándor 20 cm-es refraktorral sikeresen felbontotta.
Akkori észlelőnaplómban több dátum nem található, csak egy még későbbi időpont. Ez is az Uránia 20 cm-es refraktorával, 1977. febr. 3-án este volt: "a Sziriuszt is láttam néha, de mások a B-t nem vették észre" - írtam.
Keszthelyi Sándor.
Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2008. 01. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.