Már nyári kánikulai meleg volt, délben +32 C fokkal, fülledt, párás, kialakuló esőfelhőkkel 2007. június 14-én csütörtökön. Akkor, naplemente körül varázsütésre váratlanul eltűntek a felhők és a derült ég kellemesen tiszta lett! Az ég jó, újhold van, csillagászatilag még tavasz van, így lehet a tavaszi változóészleléseket végezni! Igaz, már csaknem beállt az év legrövidebb éjszakája. Még nincsenek csillagok, amikor 19:00-kor kihordom a kert végébe a műszereimet: egy 7x35-ös apró binokulárt, egy 10x50-es kisebb binokulárt, egy 20x80-as nagyobb binoklit, és a főműszeremet: egy SkyWatcher 102/500 mm-es refraktort.
A kellemetlenül meleg lakásból 20:00 UT-kor megyek ki. Az idő kellemes: a kerti hőmérő +23 C fokot mutat. Nyugodtság, szélcsend van, a jó átlátszóságú ég már kellően csillagos. Éppen a 14 órás rektaszcenzió delel. Gyorsan a nyugatra lévő csillagképek felé fordulok. A Leo még látható, de a 0941+11 R Leo már nem: falombok takarják. A 1151+58 Z UMa magasan van. Ám, 7x35 B-ben, sőt 10x50 B-ben sem látom ezt az SRb-t. Még nincs teljesen sötét? Avagy halvány a változócsillag? A 20x80 B-ben látni, hogy jóval halványabb a 7,2 és 7,6-nél. Inkább a 8,6, a 8,7, a 8,8 csillagokkal vethető össze: 8,5 magnitúdó. 20:15 lesz, mire megvan az első fényességbecslésem!
A Szűz alatt a Hollóban: a 1214-18 R Crv jelzésű mira változó nem lehet halvány, de mivel a legfényszennyezettebb délnyugati ég alján van: egyből a 102/500 mm-es refraktorral nézem 25x nagyítással. Egy pici csillagháromszögben találom meg 20:22-kor: 8,7 és 8,3 és kicsit fényesebb az R, így utóbbit 8,2-nek észlelem. Az AAVSO által évente összeállított, a mirákra és egyéb hosszúperiódusú csillagok előzetes fénymenetét bemutató táblázatból én is évente egyszer készítek kockás papírra egy kivonatot. Ebben az általam programba vett csillagok vannak: a maximum és a minimum idejével, illetve a 11 magnitúdó alatti vagy feletti állapot bemutatásával. Persze ezek akár egy hónapot is eltérhetnek a valóságtól. Inkább csak arra jók, hogy látszhatnak-e éppen a változók, és ha igen, milyen műszerrel? A most megnézett R Crv egy jó hónappal van maximuma után, így a lemenő ág elején tartózkodik.
Feljebb, az éta Virginis közelében van a 1220+01 SS Vir. Egy 6,0 és 9,6 között hullámzó SRa, nem mira, mégis az előre jelzettek között van: a következő hónapban lesz a maximuma. 20:30-kor fényes állapotában találom meg a 20x80-ban. Annyira fényes, hogy még az AAVSO b-térképen is a legfényesebb: a 7,7-es csillagánál is fényesebb! Még megbecsülhető: 4 tizeddel fényesebb a 7,7-nél, azaz 7,3. Ide majd feltétlenül kell további összehasonlítókat szerezni, arra az időre, ha még tovább nő a fénye!
Kicsivel még feljebb van a 1233+07 R Vir. Ez egy nagyon gyors és éppen halvány mira. Rögtön a 102/500 mm-es refraktorral keresem meg és a 9,3, a 9,6, a 9,9 és a 10,2 csillagok mellett látom is a változót halványan. Bizonytalan lenne így becsülni. A 20 mm-es okulárt 10 mm-esre cserélem és a dupla nagyítással rögtön jobb lesz a kép: sötétebbé válik a látómező és halványabb csillagok is előtűnnek. Így a 10,6 és a 11,0 mg közé tudom gondolatban tenni a fényét. Erre 10,8 magnitúdót írok, 20:54-kor. Ennél a csillagnál ez szinte már minimum-állapot.
A térképeim növekvő Harvard-szám szerint sorakoznak, azaz növekvő rektaszcenzió szerint, nyugatról keletre, de a 1324-22 R Hya változót korábban kellett volna néznem! Csak most veszem észre, hogy az égterülete vészesen alacsonyra került! Pár fok magasan van egy háztető felett, ezt a székesegyház fénybúrájában jól látom. Így szégyenszemre a 102 mm-es lencsés távcsővel állok neki. Középen a 3,3, jobbra az 5,1, és balra az R Hya ott van. A 7,1, a 7,3, a 7,6, a 8,0 sorában kissé bizonytalanul 7,2 mg-nak nézem 21:00-kor a változót. Amely azt jelenti, hogy hosszú minimuma után végre felmenő ágában van ez a fényes mira.
A 1327-06 S Vir mira következik a Spica felett. Halványulóban van, sőt két hónap múlva már 13 magnitúdós minimumában is lesz, de hátha meglátható még! A 102/500-as távcsővel az összehasonlítókat 10,9-ig azonosítom, de a változót nem tudom megpillantani. A 1336-33 T Cen is lenyugodott már. A 1344+40 R CVn és a 1517+31 S CrB mirák nagyon halványak lennének, nem is próbálkozom.
A kimenőre távozott feleségem hazaérkezik a "Kistehén Tánczenekar" koncertjéről. Erdélyi kürtös kalácsot hoz vacsora gyanánt. Nyugodtan majszolgathatom, mert a meridiántól nyugatra eső változókkal már végeztem. 21:22-kor újra az ég alá megyek. Az Északi Korona közepén lévő (évek óta maximumban lévő) változócsillagra kerül sor. Szabad szemmel nem megy innen, Pécs belvárosából. Viszont a 7x35 binokulárban szép nézni, összevetni az 5,8, a 6,2 és a 6,5 csillagokkal. A 1544+28a R CrB-re 21:25-kor 6,1-et jegyzek. (Öt nappal ezelőtt a Vértes hegységben táboroztam és a nem is túl jó, de falusi égen nemcsak az R, de a 6,5-ös csillag is szabadszemesként látszott.)
A gamma Herculis mellett a 1621+19 U Her egy mira, mely felmenő ágában lehet. A 102-es refraktorban látni is a 9,4-es csillaggal párban, de annál jóval halványabb. Az AAVSO b-térképről a c-térképre váltok. Ott a 10,3 és a 10,9 csillagocskák közé látom a fényességét, így 10,7-re becsülöm 21:33-kor.
A félszabályos 1625+42 g Her jön és a jó városi égen nemcsak (jól) a 4,2-es és (halványan) a 4,9-es csillagot, de magát a változót is látom! Biztosabb az észlelése a 7x35 B-ben: ezzel 4,6 magnitúdósnak látszik 21:35-kor. A másik félszabályos persze szabad szemmel jól becsülhető: pedig a 1710+17 alfa Her most - önmagához képest - szokatlanul halvány. 21:45-kor 3,5-et jegyzek fel, mivel a 3,2 és a 3,7 közé esik. Közben távcsővel megnézem a Jupitert és a négy holdját. Alul mégsem tökéletes az ég, így a 1650-30 RR Sco megtekintésének ötletéről lemondok.
Már sötét az ég, keleten a Cepheus, a Cygnus és az Aquila csillagképekben a Tejút is dereng. A toronyórák 12 óraütéssel jelzik, hogy NYISZ szerint már éjfél van. A kerti hőmérőre nézek: +22 C fokot mutat! A Kígyótartó csillagkép szépen látható. Elkezdem kényelmesen keresni az 1744-06 RS Oph-ot. Ez egy néha-néha visszatérő nóva: 1898-ban, 1933-ban, 1958-ban, 1967-ben, 1985-ben, 2006-ben volt kitörésben ez a csillag. Tavaly február 18-án én magam 6,6-nak láttam! Hajnalonként követtem halványulását: a végén, április 1-én már 10,0 mg volt. Most is halvány lehet. A 102 mm-es lencsés távcső finommozgatóját tekerem egyre délebbre, amíg odaérek. Látom a visszatérő nóvát, a 10,5 és a 10,9 összehasonlító csillagokkal összevethető fénye. 11,0 mg-t írok le UT 22:27-kor. A kitörések közötti időszakokban ez még nem is olyan halvány, de azért minimumfényességnek számító.
A zéta és az epszilon Aquilae két fényes csillagtól indulok sorban az AC Her, az X Oph és az R Aql felé. A 1826+21 AC Her egyike a legfényesebb RV Tauri változóknak. Ezt 22:30-kor nézem a 10x50 B-ben. A 7,0, a 7,4 és a 8,3 csillagok közöttinek vélem a változó fényét: 7,7 mg. A 1833+08 X Oph egy olyan fényes mira, hogy most éppen minimuma felé ballagva is látható binokulárral. 20x80-ban nézve a 7,3 és a 8,2 csillagok közé sorolható: 7,9 lesz ez. A 1901+08 R Aql mira éppen maximumában jelzett. Tényleg nagyon fényes, mert 10x50-binoklival is jól észlelhető. Sok összehasonlítója van: a 6,6, a 6,7 és a 7,0, a 7,4 magnitúdós csillagok. Így 6,8-at észlelek a változóra 22:35-kor.
Továbbra is binokulárokkal észlelhetek. A 1842-05 R Sct 7x35 B-vel jól látszik az M11 mellett. 5,2 és 6,1 közé esik: 5,5 magnitúdós 22:41-kor. Mindig is kiszámíthatatlan ez az RV Tauri változó. Lentebb az 1844-08 S Sct 20x80 B-vel jön. Ez a 7,6 és a 8,2 közé saccolható: 7,7-re. Azután a 1859-05 V Aql a 20x80-ban a 7,7 és a 8,3 összehasonlítók között van: 7,8 mg, 22:45-kor.
Lassan 23:00 UT, azaz hajnali 1 óra. Ismét az Aql-ba értem, ami már inkább a nyári csillagos ég területe. Le kellene pihenni, mert hamarosan csörög a vekker. Ideje, hogy erre az éjszakára befejezzem a változók figyelését. A 3 óra alatti 16 pozitív észlelés nem sok, de azért egy kellemes időtöltés volt.
Keszthelyi Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.