Keszthelyi Sándor és Sragner Márta beszámolója a 2009. július 18-án hajnali Fiastyúk fedésről. Minden alábbi idő: NYári IdőSZámítás szerinti.
Pécsi kertünk végébe már este kivittük a 102/500 mm-es Sky-Watcher lencsés távcsövet. Az MCSE okkultációs rovatvezetőjének időrendi táblázata 22 órakor jutott nyilvánosságra. Szabó Sándor részletes listájából csak a 7 magnitúdónál fényesebb csillagokat vettük tervbe. A Pécsre számított időkből a másodperceket lehagytuk, hogy az észlelésünket előrevárás ne terhelje. Kivittük az okulárokat, elemlámpát, papírt, írószert, DCF órát. Az ébresztőórát 02:45-re húztuk fel.
02:50-kor már a távcső végénél voltunk. Az ég teljesen felhőtlen, szélcsendes volt. A kerti hőmérő 23 fokot mutatott. A csillagos égen a Hold sarlója és hamuszürke fénye szépen világított. A Fiastyúk puszta szemmel nem látszott, hiszen a Hold már csaknem takarta. A távcső 25 x nagyításával szép látványt mutatott a Hold: nyugatra a földfény sejtelmes fénye, keletre a fényes holdsarló kráterekkel telehintett felülete és még keletebbre a Fiastyúk fényes csillagainak jellegzetes szekér alakzata.
A kényelmesebb észleléshez 50 x nagyítást alkalmaztunk. Azt rögtön láttuk, hogy a 3,7 magnitúdós Electra fedésére nem kerül sor, a csillag a Hold északi peremét csak 1,5-2 ívpercre közelítette meg 03:03-körül. Közben a fényes sarló közepén a 4,1 magnitúdós Merope belépése megtörtént, amikor odapillantottunk (03:04:35-kor) az addig fényes csillag már eltűnt!
Jó ideig semmi esemény nem volt. Hacsak az nem, hogy 03:25-től gyengén, de pirkadni kezdett. Azután a Fiastyúk legfényesebb csillaga, a 2,9 magnitúdós Alcyone következett. Ez folyamatosan nézve 03:37:39-kori jó időadatot adva tűnt el hírtelen. Megint várni kellett, arra, hogy a 4,1 magnitúdós Merope kilépjen. Az égbolt sötétjénél kissé világosabb hamuszürke fény peremén egyszer csak megjelent a fényes csillag: 03:59:17-kor.
Közben néztük a Hold felszínét. Érdekes volt a terminátoron a Gassendi-kráter. Alja árnyékban volt, de eleinte (02:55-kor) a központi csúcsa világított. Később (03:45-kor) a központi csúcs alig sejthető fényponttá vált, legvégül (04:00-kor) az is eltűnt és csak a kráterperem félkaréja maradt. Néztük a Jupitert és négy holdját. A Hold alatt a Mars szemmel átlagos csillagként, távcsővel szinte csillagszerű pici korongként látszott. Még lejjebb a fénylő Vénusz fehér korongja határozott fázist mutatott.
A Plejádok közül még két fényes csillag várt arra, hogy beléphessen a Hold mögé. Először a 3,6 magnitúdós Atlas ment be (szerintünk) 04:11:28-kor. Mire ezt feljegyeztük, már az 5,1 magnitúdós (változócsillag) Pleione is közel volt és 04:14:41-kor őt is elnyelte a fényes holdperem.
Több belépés nem lévén: következtek ugyanezen csillagok kilépései. Itt azt a taktikát választottuk, hogy az előre jelzett idő előtti perc elején ráálltunk és folyamatosan néztük a Holdnak azt a részét, ahol a fázisszög (PA) jelezte a helyet. A hamuszürke fény pereme ilyenkor egyenletes és nyugodt volt, ám egyszer csak előtűnt a csillag: hirtelen és teljes fényében! Egyikünk nézte a látványt, a másikunk leolvasta a DCF órán az időpontot. Egy 7,3 magnitúdós 551-es számú csillag 04:23:57-kor jelent meg. A 6,3 magnitúdós 24 Tau 04:25:59-kor jelent meg. A legfényesebb, 2,9 magnitúdós Alcyone látványosan jött elő: 04:29:20-kor. A bajt az okozta, hogy a pirkadat egyre jobban kivilágosította az eget. Eltüntette 04:45 és 04:48 között a hamuszürke fényt még a távcsőben is, sőt láthatatlanná tette a halványabb csillagokat (például a 04:48-ra várt 6,5-ös 26 Tau, a 05:09-ra várt 6,6-os 562. számú csillagot). A 102 mm-es távcsővel csak a Hold fényes sarlója és felette a Fiastyúk 6 legfényesebb csillaga látszott, semmi több.
Pécsen ezen a napon 05:13-kor kelt a Nap. Így már az is meglepő volt, hogy a 3,6 magnitúdós Atlas kilépését, ha halványan is, de észre tudtuk venni, 05:12:18-kor. Akkor már csupán az Alcyone látszott a holdsarlótól távol, nyugatra és ehhez csatlakozva: gyenge kis fehér pontként jött elő az Atlas. Ugyanezt már az 5,1 magnitúdós Pleione nem tudta megtenni 05:15:49-kor. Hiába néztük 05:17-ig, a nagyon világos égen már ilyen kis fényességű csillag nem látszhatott. Ezzel fejeztük be két és fél órás csillagfedés-észleléssorozatunkat.
Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2009. 07. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.