November 20-a csütörtök úgy nézett ki egy ilyen este lesz. Semmi kedvem nem volt ezen az estére másra, mint az Encke-üstökös megnézését megcsinálni és aztán jót pihenni. Kellően kifáradtam a teljes holdfogyatkozás egész éjjeles észlelésén, azután a Leonida meteorraj sok kis maximumának hírei is sok álmatlan hajnalt okoztak, gondoltam erre az évre elég a látványosságokból, bezárjuk a boltot...
16:15-kor, még világos volt, amikor a telefonomra egy szöveges üzenet érkezett a Tepliczkytől, hogy "Sarki fény riadó, óriási a geomágneses aktivitás, nagy napkitörés szele fenyeget....." Abszolút nem vettem komolyan, és senkinek sem küldtem tovább. Hiszen az elmúlt hetekben hányszor és hányszor volt ilyen riadó: teljesen meddő eredménnyel. Gondoltam: hiszem, ha látom!
Az ég teljesen felhőtlen és tiszta volt délutántól. Na, mondom megnézhetem az üstököst. Még meg is néztem egy grafikonon, mikor áll be a sötétség Pécsett, azt hiszem úgy 17:30-kor. De még világos volt. Olvasgattam, talán szunyókáltam is, unalmamban már a tévéműsort nézegettem... Szalma voltam (feleségem reggel elutazott három napra Grácba).
17:40-kor kimentem a kertbe és 10x50-es binoklival elkezdtem változózni. Még nem volt teljesen sötét, de azért nézelődtem. Északnyugaton kezdtem: a Herculesben, a Cygnusban. Mindig megnéztem 1-2 változócsillagot, aztán bementem a benti térképekhez és aztán egy papírra felírtam a fénybecsléseket. 17:50-17:55 körül újra és újra kimentem, de még mindig nem volt sötét: néztem nyugatabbra, az Ophiuchus, Aquila, Scutum felé. 18:00 óra volt, harangoztak a városban ezen a szép, enyhe, "tavaszias" és nyugodt este. Hadd teljen az idő, mindjárt megláthatom az üstököst. 18:05-kor kivittem a 20x80-as binokulárt is , de amikor ránéztem az Encke-üstökös helyére, még nem láttam meg. Még mindig nincs sötét? Nézelődtem ide-oda. 18:10-kor megnéztem a CH Cyg-et, de az is olyan bizonytalanul, gyengén látszott. Hogy felírjam ezt az észlelést: befelé indultam és a lakásajtóból visszanézve északnyugat felé: az ég alja picit még mindig világos volt. De gyanút nem fogtam. Bementem és akkor a lakástelefon megcsörrent.
18:14 volt.
Tuboly Vince hívott. Szépen nyugodtan érdeklődött: hogyan vagyok, milyen az ég, miket csinálok?... Kezdtem volna neki mesélni, hogy éppen változóztam, de most lepihenni akarok......de erre leteremtett: Miért vagyok a lakásban? Ki az ég alá! Nézzek észak felé! Persze, csak ha akarom a SARKI FÉNYT látni!!
....
Mint az őrült: egy perc alatt összepakoltam, hogy kocsival elmenjek Pécstől kicsit messzebbre. Nem nagyon bíztam, hogy olyan hosszú lesz a jelenség, hogy mire kiérek megmarad. Így magammal vittem a 20x80-as binokulárt, hogy legalább jó falusi ég alatt megnézhetem az üstököst.
....
....
Aztán több óra múlva, a sarkifény tombolásának egyik szünetét kihasználva, a mindenhova magammal hurcolt binoklival néztem meg az Encke-üstököst, úgy 22 óra után. Jó ég volt, a hegytetőn, 600 m felett voltunk. Az üstökös a Súlyzó-köd (M27) és az Albireo között volt félúton. Nem volt valami feltűnő látvány: az M27-nél 1,5x nagyobb méretű, de annál halványabb, fehéres színű, homályos peremű, nagyjából kerek folt volt: Sem csóvája sem magja nem volt. Láttam, bár szörnyű zavaró fények voltak: az újra és újra feltámadó sarki fény nyúlványai, sávjai a Cygnusban, a Sagittában nyaldosták ezt az égterületet: többször előfordult, hogy az M27 vagy az Encke-üstökösre is rámentek, a binokli 3 fokos látomezejében is megjelentek! Határozottan zavaróak voltak az üstökös nyugodt megnézésében....
Keszthelyi Sándor.
Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2003. 11. 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.