2013. március 22-én este a C/2011 L4 PANSTARRS-üstökös észlelése

A 2011. június 6-án felfedezett és másfél évig nagy reklámmal beharangozott C/2011 L4 (PANSTARRS) üstököst először a déli féltekén lakók látták. 2013. március 10-én következett be napközelsége, amely után gyorsan átjött az égbolt északi felére. Ez után Magyarországról is megpillantották, már 2013. március 11-én. Viszont még nagyon közel volt a Naphoz. Naplemente után még be sem állt a sötétség és az üstökös máris gyorsan lenyugodott. Abban a kis negyedórás-félórás időben, amikor megpillantása remélhető lett volna: az esték felhőzetet vagy borultságot hoztak a nyugati ég aljára. Pedig eleinte az üstökös még fényes volt.

Szigligeten március 14-én szélvihar, 15-én hóvihar miatt ki sem mehettünk a szabadba. 16-án jó ég volt, de akkor éppen nem értünk rá. Pécsett 19-én este Remény-pusztán próbálkoztunk, de egy fekete felhő a nyugati eget csúnyán betakarta. 20-án a pécsi alagút tetején várakozva figyeltük a mozdulatlan felhőzetet. Így telt az idő 22-ig, amikorra már a Hold is meghízott és esténként világosabb tette az eget.

2013. március 22-én Pécsről ismét Szigligetre utaztunk. 17 órakor értünk oda és 19 órakor kimentünk az ég alá, hogy megnézzük a PANSTARRS-üstököst. A ház udvarából hegy takarta a nyugati eget, így észak felé gyalogoltunk 500-600 métert. A szigligeti várhegy felé, a várrom sziluettjével egy magasságban végre sikerült megpillantani NYISZ 19.10 és 19.35 között többször is.

Bár az égbolt felhőtlen volt és szél fújt, mégsem volt alul eléggé tiszta az ég és már erős volt a holdfény. Az üstökös a Pegazustól balra éppen a Halakból az Andromeda területére haladt át, helyét ismerve kereshettük meg. Az égen a Cassiopeia W-je, aztán a Perseus csillagai és alatta a gamma And - béta And - alfa And csillagsor vezetett egészen le a nyugati ég aljára. Az üstököst szabad szemmel nem láttuk, de látcsövekkel végre megpillantottuk. A 2,1 magnitúdós alfa And gyengén látszott szabad szemmel. Az üstökös alacsonyan, csak 6-7 fokkal volt a horizont felett, az alfa And csillagtól vízszintesen 8 fokkal balra.

7x50 B és 8x30 B binoklikkal 3,5 magnitúdós, csillagnál nagyobb, homályos peremű, befelé gyengén fényesedő, függőlegesen felfelé vonalat (csóvát) mutató furcsa folt. Gyenge látvány volt a 7-8 ívperces kóma is, a 25 ívperces még gyengébb csóva is. Látcsövekben való többször rátalálása után sem sikerült szabad szemmel megpillantani. Talán holdfény mentes égen jobb lett volna a látványa. Így az üstökös nagy csalódást jelentett!

Keszthelyi Sándor, Keszthelyiné Sragner Márta, Vértesi Eszter.

2013. május 18-i hajnali C/2012 F6 (Lemmon) üstökös megpillantása

Előző késődélután és koraeste kettesben [Keszthelyi Sándor és Sragner Márta] kocsikázva a Dunántúl nyugati részén felhőzet volt mindenfelé, több helyen találkoztunk záporral, zivatarral. Zalaegerszegtől keletre belekerültünk egy óriási fekete felhő alá, amelyből csak úgy szárazon zuhogott le a jég. Egy erdei út kis facsoportjának lombjai alá menekültünk, a 10 perces jégeső 8-10 mm-es szemcséi szerencsére épen hagyták a szélvédő üveget. Amikor este betértünk Hegyhátsálon az új csillagvizsgálóba ott is teljesen felhős volt az égbolt. Így nem értettük házigazdáink (Horváth Tibor, Tuboly Vince, Hegyi Norbert és mások) reménykedését, hogy besötétedés után majd észlelésekre fognak sort keríteni. Késő este és zuhogó esőben érkeztünk meg a Szombathelytől 14 km-re nyugatra lévő Bulcsú vezér falujába: a koromsötét Bucsuba.

2013. május 18-án hajnalban arra riadtam fel, hogy a padlásszoba tetőtéri ablakán fényt látok: a Tejút tekereg az ablak üvegén túl. NYISZ szerint 3 óra volt és az ég teljesen felhőtlen, igen tiszta, a kiválóan sötét égen a csillagok ragyognak, a khí Cyg szabadszemes és a Tejút szélesen hömpölyög le a Nyilas és a Skorpió közé.

Keleti irányban is még sötét az ég, a Pegazus nagy téglalapja (béta Peg, alfa Peg, gamma Peg és alfa And) a horizont felett áll. Fogtam a 7x50-es binokulárt és 03.10 és 03.25 között a C/2012 F6 (Lemmon) üstökös keresésébe kezdtem. Az alfa And és a gamma Peg között félúton (és 1-2 fokkal balra) többször rátaláltam egy kis foltra. Csak 4-5 ívperc átmérőjű, kereknek tűnő, egyenletes fényű, belseje felé alig fényesedő, csóva nélküli folt. KL-al alig látszik, EL-al azért jobban előjön. Egy 6 magnitúdós csillagokból álló háromszögtől keletre van. Mivel itt fényesebb mély-ég objektum nincsen és mivel az üstökös előre kinyomtatott keresőtérképén éppen ide jelezték - ez nyilván a Lemmon-üstökös!

A zenitben 6,2 magnitúdós, itt 10-12 fokkal a horizont felett 5 magnitúdós volt a szabadszemes határ. Az üstökös szabad szemmel nem látszott, a binokulárban 7 magnitúdósnak tűnt.

Amikor a pozíciórajzot elkészítettem és a fenti szöveget leírtam egy papírra és 03.37-kor ismét a keleti ég felé néztem: már késő volt, már elkezdődött a pirkadat! A keleti dombvonulat sötétje feletti égrész már kicsivel világosabb lett. Innentől kezdve hiába kerestem a látcsővel az üstököst, többé nem tudtam megpillantani.