03:55-kor zörgött az ébresztőóra. Az ég felhőtlen, bár alul homályos. 04:00-től figyeltem, lerögzített 20x80 binokulárral a Holdat, pécsi szobánk déli ablakából. Szépen látszott a hamuszürke fény, a tengerek, és a fényes sarló déli csücske mellett a csillag: az alfa Scorpii. Szabad szemmel már nem látszott.
Percről percre, egyre közeledett a csillag, bár nagyon a déli részen volt, szinte súrolóan. Egyre inkább összetapadt a Hold fényes részével.
Nagyon jól látszott az eltűnése! A belépés ideje: 04:08:10 UT.
A kilépés megfigyelése sokkal nehezebb volt, mert a Hold mögött nem lehetett látni a csillagot. A szép hamuszürke fényt és a sötét ég mezőjét folyamatosan néztem 04:35-től, várva a kibukkanást. Időmérőm pedig az órát figyelte. Tíz perc után: a látómezőben egyszer csak megjelent egy csillag: ez pontosan és éppen 04:45:00-kor volt. Azonban ezt követően a csillag 5-6 másodperc múlva erőteljesen kifényesedett! Ez megzavart! Utóbbi ideje 04:45:05-re vagy 04:45:06-ra tehető, jóval bizonytalanabban.
A két lépcsőben való kilépésnek oka, hogy kettőscsillagról van szó (1,0+5,4 2,9” PA 274). Nyilván a kettőscsillagnak először csak a halványabb társa jelent meg (olyan 5 magnitudós lehetett), majd utána maga a főcsillag is előbújt, és így már teljes volt a fényük.
Rögtön utána, 04:45:25-kor már szabad szemmel is látszott az Antares. Sőt még egy órán át, egészen 05:47-ig szemmel látszott a csillag a Holdtól jobbra.
Az időmérés DCF órával történt. Az időmérő segédem: Keszthelyiné Sragner Márta volt, aki ágyban, párnák közt végezte fontos tevékenységét.
Keszthelyi Sándor.
Korábbi közlés: Okkult és Leonidák levelezőlista 2005. 02. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.