2012. nov. 27-én hajnalban KözEI 05:15-kor keltem. Délkelet felé kitekintve kerestem a Vénuszt, amely 05:25-kor ért egy háztető fölé. 05:26-kor balra felfelé a Szaturnuszt is észrevettem, mert szoros és szép fél fokos párt alkottak. Az ég csaknem felhőtlen (kicsit fátyolfelhő csíkos és darabos) volt Pécsett. Nem volt teljesen sötét, mert északnyugaton még sütött a (csaknem) teli Hold. A Hold 05:45-kor ugyan lenyugodott, de kis ideig még a horizont alul is derengést okozhatott. 05:55-től pedig már a Nap okozta pirkadat érezhetővé vált.
A hófehér és fényesen ragyogó Vénusz, valamint a halványabb, de nyugodtabb sárga fényű Szaturnusz párosa kellemes látvány volt! 05:26-tól egy órán keresztül mindig látszott, hogy a Szaturnusz pontja állandó fényű, nem változik, nem pislákol. Viszont a Vénusz fénycsillaga váltakozik, szikrázik, szcintillációt mutat. Ugyancsak pislákolt a feljebb lévő Spica és a magasan lévő Arcturus is. A Vénuszhoz képest a Szaturnusz éppen az Arcturus iránya felé mutatott.
A Vénusz és a Szaturnusz együttállását a csillagászati évkönyv 06:31-re jelezte előre, a legszorosabb közelségre 34 ívpercet adva. Ha nem tudtam volna előre ezt, akkor inkább 25-30 ívperc közöttire becsültem volna látszó szögtávolságukat, mindenképpen a holdátmérőnél kisebbre.
05:30-tól 05:50-ig volt a legszebb a látvány! A még elég sötét égen a fénylő Vénusz ragyogott és csillagszórózott, közelében kisebb fényű bolygótársa nyugodtan világított. 05:55-től éreztem, hogy világosodik a délkeleti ég és a cirruszfelhők (kondenzcsíkok?) darabjai is láthatóvá váltak. Ekkor 20x80-as binokulárral is megnéztem a Vénusz közelében levő objektumot, ellenőrizve, hogy valóban a Szaturnusz-e. Kis korongja és kétoldali dudorai a gyűrűs bolygóra utaltak. A Titánt (már) nem láttam mellette.
06:15-től erősödött a pirkadat: itt kékesfehér lett az ég, alul narancsvörös színárnyalatú. Mindez még szebbé tette a Vénusz és a Szaturnusz párosát. 06:20-körül a Merkúrt is észrevettem nagyon alul, nagyon a vörösen fénylő részben. Az ekliptikát kirajzolta a Spica, a Vénusz és a Merkúr vonala, és a Merkúr és a Spica között távot nagyjából felezte a Vénusz. Ám a Merkúrt csak pár percig nézhettem, mert már nagyon világosodott alul.
06:33-kor a Szaturnusz már gyenge fényűvé lett, de a fényes Vénuszhoz képet még látszott. Nemcsak a Merkúr, hanem a Spica is eltűnt. 06:40-kor a Szaturnusz már csak úgy látszott, ha nagyon mereven néztem a Vénuszt. Úgy is nagyon gyenge volt és végül 06:44-kor teljesen eltűnt. Szabad szemmel az égen már csak a Vénusz maradt.
Így hát 06:45-kor elővettem a 102/500 mm-es SkyWatcher refraktort. 25x nagyítást használva beállítottam a Vénuszt. A kisméretű korongból fénylő Vénuszhoz képest feljebb jól látszott a Szaturnusz is. A korong és a gyűrű kicsi, de éles és erős volt. A távcsőben is szép volt a kettős és ott még erősen fénylettek. Reméltem, hogy a 07:04-kori pécsi elméleti napkeltéig láthatóm a párost. Így is lett! Akkor a Vénusz még szabad szemmel jól látszott, és távcsővel a Szaturnusz is felismerhető látványú volt.
07:15-kor, 07:20-kor, 07:23-kor pillantottam a cső irányában az égre és bele a távcsőbe. A Vénusz (ha gyengén is) látszott szabad szemmel, a Szaturnusz gyengén, egyre gyengébben tűnt elő a távcsőben. 07:31-kor az ég annyira világos lett (hiszen már 27 perce napkelte után voltunk!), hogy a Szaturnusz a távcsőben is eltűnt. Az égen már csak a Nap és a Vénusz maradt, utóbbi is igen-igen gyengén.
Keszthelyi Sándor (Köszö)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.