2013. május 7.

2012. október 8-án esti Draconida-meteorzápor nem észlelése

"…a Draconidák váratlan, 2012. október 8-ai kitörésének beszámolója. …Az aktivitás 13 óra után kezdett emelkedni, és amikor 15:37 UT-kor áthaladtunk az üstökös 1966-os napközelségekor kidobott felhőn, már 400 meteor/órás beütésszámot jeleztek a radarok. Ezzel azonban még nem volt vége, pár perccel később meredeken emelkedni kezdett az aktivitás, és 16:53 UTkor 2300 meteor/órás maximumot ért el, ami gyakorlatilag percre pontosan megegyezik az 1959-es porfelhő Maszlov által számolt egyik maximumával. A nagy aktivitást német radarok és több rádiós meteorészlelő is megerősítette. Ezt követően 2 óra alatt szinte nullára esett vissza az aktivitás. A fantasztikus hír hamar szárnyra kapott az interneten, de a szakmai kommentárokban érezhető volt a komoly bizonytalanság. A radaros és a rádiós technika ugyanis a rendkívül apró porszemcsékre is érzékeny, így nem volt világos, hogy mi látszódhatott a kitörésből vizuálisan vagy a videós rendszerekkel. Akár ez is előfordulhatott, hogy vizuálisan csak minimális volt a meteortevékenység.

A maximum idején hazánkban már sötétedett, így a többnyire derült égen volt rá esély, hogy a szemfüles észlelőknek sikerül megfigyelniük a leszálló ágat, esetleg a videós rendszerek is elcsípnek pár rajtagot. Eddig két pozitív megfigyelésről tudunk. Biró Zsófiának autóvezetés közben tűnt fel, mintha apró „szöszök” villannának az ég alján, de inkább a szélvédő játékának tekintette a dolgot. Amikor azonban kiszállt, és tekintetét a fodrozódó Tejútra emelte, már egyértelmű volt, hogy – különösen a zenit tájékán – apró tűk villognak odafent, ahogy a halvány, az észlelhetőség határán lévő draconidák belehasítanak a légkörbe. Másik észlelőnk Bakos Liza, aki augusztus óta nagy lendülettel fotózza a meteorokat Székesfehérvárról, a hatodik emeleti panellakásuk ablakából. Egy Canon 1100D géppel helyi időben 19:31 és 20:32 között hat halvány rajtagot sikerült megörökítenie, ami nagyszerű eredmény.

A kitörés tényét videokameráink is megerősítették, az agostyáni berendezés öt rajtagot rögzített, köztük egy meglepően fényes, –0,8 magnitúdós meteort is. Az International Meteor Organization honlapja szerint egy ukrán és cseh észlelő is látta a kitörést, de a rossz ég miatt a ZHR számítások nagyon bizonytalan eredményt adtak. Annyi sejthető, hogy a kitörés nagysága biztosan elérte, és nagy valószínűséggel meg is haladta a 2011-es aktivitás mértékét, akár 500–600 körüli ZHR is elképzelhető."
Fentiek forrása: Meteor 2013. 2. szám. p. 36. Sárneczky Krisztián cikke.

Ehhez a következő kiegészítést fűzzük:
"Ezen este Keszthelyi Sándor és Sragner Márta Bucsu községben (Szombathelytől 10 km-re nyugatra) volt. Vendégségből tértek haza a falu csekély közvilágítású főutcájáról. Ahogy 19:10-19:15 NYISZ ( = 17:10-17:15 UT) körül beértek a kertes udvarba ott sötét, tiszta, felhőtlen ég fogadta őket. A szép tejútas és csillagos ég alatt megállva gyönyörködtek a csillaképekben. Ennek a tartama alig haladta meg az egy percet, ám ezalatt egyikük is, másikuk is látott egy halvány, talán 4-5 magnitúdós meteort. Sőt ezen két meteor mellé még mindegyikük mintha még egyet sejtett volna, de ezek már olyan halványak voltak, hogy nem tűntek biztos jelenségnek. Ez a 2-4 (a Draco fejétől irányuló) meteor ilyen rövid idő alatt csak érdekesnek tűnt. Nem voltak internetközelben, nem tudtak semmiről. Gyanút nem fogtak, tovább nem nézelődtek, csak napokkal utána olvastak arról, hogy milyen különleges időszakban voltak a jó ég alatt."


A meteorraj aktivítása 2012. okt. 8-án késődélután-koraeste


2013. április 19-i hajnali változózás

A pár napja teljesen felhőtlen eget és kellemesen enyhe időjárást kihasználva az R CrB nyomába eredtem. 2013. április 19-én hajnalban a holdnyugta után jóval, 03:40 NYISZ-kor: még a város közepén is jó ég volt. A horizonthoz közel is, egészen le a Sco és Sgr csillagaiig. A Tejút magasabb részei is derengtek.

Nemcsak az R Sct volt szabadszemes, hanem - meglepetésemre - a khí Cyg is. Bizony a hajnali égen lopakodva, felfényesedett 4,5-5,0 magnitúdó közé.

A 102/500 mm refraktort már este kitelepítettem a kertbe, így környezete +13 fokC hőmérsékletét átvehette. A szemem szoktatása érdekében a Cyg-ben kerestem meg a SS Cyg-et. A helyén, a jellegzetes háromszöget (8,5 9,6 9,8) kiegészítve valóban jól látható. Már (vagy még) maximális fényében van: 9,0-9,5 közé becsültem.

És ezután irányoztam be a CrB félkörének közepét. A két fényesebb csillag a 7,4 és a 8,1 mellett, alatt már elsőre megpillantottam a változócsillagot. Megvan hát - a jópár éve nem látott - R CrB! Nem nagyon fényes, de azért látható! Viszonylagos halványsága miatt muszáj a papírt elővenni és a kis elemlámpát meggyújtani és keresőtérképen azonosítani az összehasonlító csillagokat. A 10,0 és 10,2 és 10,6 jól látható. A 11,1-es alig sejthető. Az R CrB utóbbinál fényesebb, előbbieknél nem. Percekig becsülgetem a fényüket, élvezgetem a látványukat, mert látom végre az R CrB típusúak névadóját: az R Crb-t! Nem szabad szemes (mint jó vidéki égen szokott), nem is binoklis (mint általában városi égen szokott volt) de azért nem is láthatatlan (hűtlen elhalványulása okán) már. Távcsővel látszik, bizonyosan ott van. 10,5-11,0 közé írom be a magnitúdóját. Innen már csak felfelé jöhet!

Mikor is láttam utolszor? Benn, már a papírjaimban kutatkodva találom meg, hogy 2007. aug. 1-én NYISZ 22:45-kor 9,4 és 2007. aug. 2-án 22:02-kor 9,7 magnitúdónak becsültem a lemenő ágában legutoljára a fényét ugyanezzel a műszerrel. Utóbbi 2454315-ös JD-je és a mai 2456402-es JD-je között 2087 nap telt el. Ez 5,7 év. Csaknem 6 év az, sőt lesz az annyi, hiszen még mindig nincs a szokásos maximális fénye közelében sem.

Keszthelyi Sándor

Korábbi közlés: Mira levelezőlista 2013.04.19. 5:10.

Az R Crb fénygörbéje az AAVSO vizuális fénybecslései alapján.
A vízszintes tengelyen a 2007. jan. 1. és a 2013. dec. 31. közötti 7 év van.


Az R Crb fénygörbéje az AAVSO vizuális fénybecslései alapján.
A vízszintes tengelyen a 1913. ápr. 19. és a 2013. ápr. 19. közötti 100 év van.

2013. január 14.

2013. január 12-én este a 20 óra 25 perces holdsarló észlelése

Holdsarló észlelés 2013. január 12-én este

Hidegfrontot követő, szeles, végig felhőtlen, igen tiszta és kiváló átlátszóságú éjszaka volt a január 11/12-iki. Koromsötét éjszakát jelentett, telve sziporkázó csillagokkal. Január 12-én pedig egész nap erős napsütés és mélykék égbolt volt. A felhőtlen égre naplemente előtt csekély határozott felhődarab úszott be északnyugat felől. A földön már lecsendesedett a szél, az égen levő néhány felhő még gyorsan haladt.

Mivel igen kiváló (ebben az évben a legkedvezőbb) alkalom adódott az újholdat követő Hold sarlójának megpillantására a környékünk legmagasabb pontjára terveztük észlelőhelyünket. A Mecsek hegység közepére, a Pécs feletti Misina-tetőre és annak tévétornyába indultunk el KözEI 15:55-kor. -2 fok C volt. A Nap még erősen sütött. Gépkocsival 16:17-re értünk fel a torony lábához. Megvettük a belépőjegyet és a lift felröpített a 75 méter magasságba. A kilátóterasz övének körében szép panoráma fogadott: a Mecsek hegyei, Pécs látnivalói, a Villányi-hegység közelebb és a Dráva és a Száva közötti Papuk-hegység távolabb igen tisztán látszottak. Jól látható volt, hogy a látóhatár mely pontján kíván lenyugodni a Nap. Még a horizont feletti felhőrésekben bujkált, néha bántóan erős napfényt okozott.

A kis széltől és a hidegtől védelmet keresve bementünk a torony körkilátó alatti szintén kör alakú presszójába. Olyan asztalt választottunk, hogy a panorámaablakokon át a Nap irányába nézhessünk. Letettük kabátjainkat. A pincértől cappuccinót rendeltünk, majd időmérő eszközeinket, írószereinket és látcsöveinket kipakoltuk. Néztük a 16:24-re jelzett napnyugtát. A Nap utolsó sugarai 16:28-kor tűntek el. Jól megjegyeztük a helyét: a szentlőrinci vasútállomástól balra látszó új királyegyházai cementgyár tornya felett történt. Szép, színes, változatos naplemente volt, 16:30-kor pár percre még egy pár fokos naposzlop darabka is előjött a Nap felett 5-6 foknyira.

Habár az ég 90 százaléka felhőtlen volt, éppen a délnyugati-nyugati ég csaknem felhős volt. A felhőzet vízszintes csíkokra darabolódott. A legalsó 0,5 fok átengedte a napfényt, felette egy 1,5 fokos erős fekete felhőcsík húzódott. Az felett egy 1,5 fokos narancsosan világító, nem is felhős, nem is tiszta, inkább fátyolos mező. Felettük egy tiszta 1-2 fokos halványzöld sáv, amelyben sötétbarna határozott peremű, lassan jobbról balra mozgó kis felhődarabkák vízszintes csíkjai vonultak. E felett pedig összezárt sötét fellegek vagy 20 fokos magasságig.

16:44-től 17:00-ig folyamatosan figyeltük a délnyugati égaljat, a felhőzet nagyon lassú vízszintes mozgását. Lassan besötétedett, kigyúltak a város és a távoli települések kis fényei. Tudva, hogy a Hold éppen függőlegesen helyezkedik el a Naphoz képest, próbáltuk a naplemente fényeiből és a napnyugta helyzetéből becélozni a holdsarló helyét. Még teát illetve tonikot rendeltünk a pincéről. A presszó asztalánál ülve, az üvegkalitka ablakán át nemcsak puszta szemünket meresztettük, hanem Márta 7x50-es, én 7x35-ös binokulárral kerestük a Holdat a felhőrések, felhőlyukak között. Eredménytelenül.

Mivel a nyugati égen jobbról egyre fenyegetőbben csúszott balra a teljes beborulást jelentő sötét felhőzet - ezek bizony hófelhők! mondta a jól értesült pincér - ezért 17:03 körül feladtuk észlelési kísérletünket! Semmit sem láttunk még, a remény is meghalt már, ha igyekszünk a havazás előtt még leérhetünk a városba.

Pakoljunk és menjünk! Még megiszom a tonikomat - mondtam.

Jó, addig én még binoklizok kicsit - így Márta.

Majd felkiáltott: ott van! Látom! Ott a holdsarló!

Rögtön az órára néztem: 17:04 volt! Gyorsan kivettem a táskámból a már elcsomagolt binoklimat, odafordítottam én is. A 7x35-ös jókora látómezejében megláttam vonalszerű sárgás darabkáját a Holdnak! Éppen a cementgyár tornya felett látszott. Jó magasan, talán 3-4 fokkal a horizont felett volt még! [20 óra 20 perces holdsarló!] Egyelőre mindketten csak binokulárokban láttuk, de ott kiválóan, határozottan, élesen bujkált a felhődarabkák mögött. Egyrészt a felhőzet lassú mozgása, másrészt a holdsarló lassú süllyedése okozta a jelenség láthatóságának változékonyságát.

Amikor a holdsarló viszonylag felhőmentes területre ért, akkor láttuk meg szabad szemmel is! Az első észrevételünk 17:09-kor volt [azaz a Hold 20 óra 25 perces korában!] és 1-2 percig szemlélhettük, mert 17:11-kor elnyelte egy felhőcsík. 17:13-kor ismét előjött szemmel fél percre. Utána eltűnt, habár a látcsövekben hol a sarló egyik, hol a másik csücske kikandikált. 17:15-kor egy viszonylag nagyobb felhőlyuk megint szabadszemessé tette. Ekkor binoklikkal is alaposan megszemléltük. Nagyon vékony 90-100 fokos ívdarab volt. A fekvő sarló jobb vége feljebb, a bal vége lejjebb állt. Az ívben krátereket nem ismertünk fel, habár recézettnek tűnt. Két fényesebb csomó is volt benne.

A holdsarló szabadszemes látását a felhőzet 17:16-ra végleg lehetetlenné tette. Binoklikban még láthattuk bujkálását. Egyre lejjebb süllyedt és jobbra csúszott a Hold. A felhők is összezáródtak. 17:19-tól a távcsövek sem mutatták többé. 17:20-kor boldogan elindultunk haza, ünnepelni!

Mivel az újhold 2013. január 11-én 20:44-kor következett be és az első szabadszemes hold-észlelésünk 2013. január 12-én 17:09-kor megtörtént: ez 20 óra 25 perces holdsarlót jelentett!

Ez mindkettőnknek egyéni csúcs! Ráadásul jócskán javítottunk! Márta eddigi legjobbja egy 22 óra 06 perces volt, amelyet 2004. augusztus 15-e hajnalán, az alföldi rónaságon, a Solt és Harta közötti Kali-majorban látott. Jómagam eddig a 21 óra 46 perces holdsarlót őrizgettem fakuló emlékezetben, amelyet Gyöngyöstarján határában láttam 1977. december 11-e fagyos téli estéjén, és amelyet az elmúlt 35 év minden keserves próbálkozása óta csak most sikerült felülírni!

Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta (Pécs)

2013. január 4.

2012. december 31-i esti Nemzetközi Űrállomás figyelés

2012. december 31-én a Nemzetközi Űrállomás ez esti egyetlen átvonulását terveztük megfigyelni Pécsről. A heavens-above.com honlap előrejelzése szerint erre 17:55:14 és 17:57:43 KözEI között került sor 0 magnitúdós maximális fénnyel. Az útja a délnyugati égen várhatóan nagyon alacsony helyzetben húzódott. Így beöltöztünk, és kimentünk az utcára az Aradi vártanúk szoborsorának kilátóteraszára. Az ég felhőtlen volt, de alul gyengén ködös. Így az utcai közvilágításnak és a pécsi székesegyház díszkivilágításának fényei szóródtak a párán. A zenitben sem volt 4 magnitúdósnál jobb a határ.

17:55-kor az Altair alatt és már jobbra vettük észre a 3 magnitúdós, csillagszerű, de mozgó Nemzetközi Űrállomást. Jobbról balra haladt lassan, a horizonttal párhuzamosan. Éppen elérte a négytornyú templom északnyugati tornyának csücskét. Ide-oda lépkedtünk, hogy a fényszennyezett délnyugati ég alján a közvilágítás lámpái és a tornyok között bujkáló ISS-t követhessük. 17:57-kor az űrállomás egy csillaghoz közeledett, ami (az addig észre sem vehető) a Fomalhaut lehetett csak. Éppen eltalálta, illetve a csillagot felülről szinte érintette a Nemzetközi Űrállomás. Fényük is szinte azonos volt (azaz +1,2). Aztán továbbhaladt és még 17:58-ig közben tudtuk követni, ahogy egyre lassulva, egyre alacsonyabbra kerülve, egyre halványulva déli irányban belesimult a látóhatár közeli ködös égaljba.

Közben egy meglepetés-látványban volt részünk. Mivel az ISS fénye sehogyan sem hasonlított a 0 magnitúdóhoz: 17:56-kor a zenitre pillantottunk, hogy a Vega vagy a Deneb fényével hasonlítsuk össze. Ám a Deneb mellett egy fényes, szinte vakító és nyugatról kelet felé nyugodt fénnyel haladó csillagot pillantottunk meg! Az tényleg 0 magnitúdós volt és a párátlanabb, sötétebb, csillagosabb égen inkább tűnt az ISS-nek! Ám a délnyugati égen ott haladt (az előrejelzett útvonalon) az "igazi" ISS. Kapkodtuk a fejünket ide-oda. Aztán a zenitbeli csillag a Denebtől a Cepheusba 10 fokos úton 0-as fénnyel haladva lassan halványult 1-esre. Utóbb csak 2 magnitúdós lett. Fénye, felvillanása Iridium-szerű volt, de útja hosszabb volt. Nem tudjuk mi volt, mert sem Iridiumot, sem más műholdat nem jeleztek erre a részre. Repülő sem lehetett, mert csillagszerű volt, és a halványulása sem utalt légi járműre. Igaz nem követtük sokáig, mert visszatértünk a déli égen látható Nemzetközi Űrállomáshoz, amely a székesegyház esti harangzúgása közepette fejezte be idei utolsó átvonulását. Közben petárdák robbanási hangjai, a környékbeli házakból kilőtt rakéták robbanási fényei, végül 18.00-kor a felettünk lévő házból eszközölt tűzijáték fokozta a szilveszteri hangulatot.

Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta.


Landy-Gyebnár Mónika veszprémi fényképe az ISS átvonulásáról

Az ISS ezen átvonulását Veszprémből Landy-Gyebnár Mónika is látta és lefényképezte. Fényképén alul vízszintesen halad a Nemzetközi Űrállomás. A képén felül is van két függőleges nyom. A jobb felső sarokban egy repülőgép nyoma lóg be. A középső felső nyomot pedig egy műhold fénye húzta. Ez a műhold a NOSS 2-2 E jelű kémműhold volt, amely a Cygnus - Cepheus - Ursa Minor csillagképeken át haladt és éppen 17:55-17:57-kor volt a Deneb és az alfa Cep vidékén. A műhold időpontja, haladási útvonala stimmel. A fényességét igen változónak jelezték. A maximumát ugyan 17:56-kor csak 4 magnitúdósra írták, de megcsillanhatott valami szerkezetén a napfény az általunk látott időben. (Mónika fényképén is fényesebb.)

2012. december 15.

2000. április 8-i változócsillagászati célú 20x80-as óriásbinokulár

Óriásbinokulárt szállítottak Pécsre!

Értesítem mindazokat, akit illet, hogy Budapesten megtörtént az óriásbinokulár szemléje, tesztelése és megvásárlása 2000. április 8-án este. A műszer másnap délben leszállításra került végleges helyére: Pécsre.

A japán Vixen 20 x 80 BWCF binokulár 3,5 fokos látómezejű, 80 mm objektív átmérőjű, 320 mm fókuszú, f:4 fényerejű, 4 mm-es kilépő pupillájú. Maga a műszer szíjjal, harmatgyűrűkkel, szemkagylókkal, állvány-adapterrel 2,3 kg, a kupakokkal, hordtáskával együtt 3,4 kg súlyú, így könnyen hordozható és kézből vagy megtámasztva is lehet nézelődni vele, de faállvány is van.

Pécs legnagyobb binoklijának tulajdonosa nagyon boldog!

Keszthelyi Sándor (KSZ)

Korábbi közlés: Csilla levelezőlista 1658/1. 2000. 04. 11.

2000. március 11-én este bolygók és Mir-űrállomás látványa

2000. március 11-én délután Pécs egét gyorsan vonuló felhők borították. Úgy tűnt, hogy a meghirdetett Csillagászat Napi távcsöves bemutatást nem tarthatjuk meg. Este 6 óra után a Bemutató Csillagdánál tucatnyi érdeklődő gyülekezett, így felállítottuk a távcsöveket. Figyeltük a nyugati égaljon megjelent egyre nagyobb felhőmentes rész terjedését. Feltűntek a bolygók (Jupiter, Szaturnusz, Mars) és már a Holdat is sejtettük.

A bemutatást a helyi televízió megjelenése akadályozta meg. Bekábelezték, televilágították a kupola környezetét. A távcsöveket az általuk jobbnak vélt irányokba forgatták, a nézőközönséget szépen beállították. Az interjúk felvétele közben derült ki, hogy a bolygóegyüttállás okozta világvége miatt küldték őket. Csillagászati tudásuk nem terjedt ki a nagybolygók neveinek ismeretére, az égbolt látszó forgásáról még csak nem is hallottak.

Végre a tévések és a felhők elvonultak. A távcsövekkel bemutattuk a főbb égitesteket, mutogattuk a csillagképeket a 20 fős közönségnek. Osztogattuk az MCSE szórólapjait. Válaszoltunk a kérdésekre a távcsőépítéstől az ősrobbanásig.

Egy rendkívül fényes műhold tűnt fel 18:53-kor a Capella mellett. Már akkor -1 mg volt. Műhold sebességgel haladt kelet felé és egyre fényesedett. -2 mg volt, amikor a zenit és a Sarkcsillag, -4 (talán -5) mg volt a Nagy Göncölnél, éppen a gamma UMa-n haladt át. A Cor Caroli-nál még mindig -2 mg, majd 18:56-kor halványult el. Szinte Iridium-szerű fénye volt, de több percen át (A http://www.heavens-above.com szerint utólag tudtuk meg, hogy éppen a MIR űrállomás haladt el hazánk felett!).

Gyenizse Péter és Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Csilla levelezőlista 1613/1. 2000. 03. 14.

2000. február 17/18-iki erős holdhaló észlelése

2000. február 17-én, csütörtökön késő este rendkívül erős holdhalót láttunk Pécs belvárosából. Még ennyire erős, határozott, feltűnő halót nem láttam még naphalóban sem, de ez holdhaló volt.

22:25 KÖZEI-kor a Hold magasan, delelésben volt, szépen sütött, az eget persze egyenletes fátyol vonta be. A haló erősen, fényesen, teljes körgyűrűt alkotva látszott. Csak a 22 fok sugarú kör látszott, a sáv szélessége 1,5-2,0 fokos volt. Nem volt színes. A belső széle éles volt, a külső diffúzan mosódott bele az ég alapfényébe. A Hold fényében pár fokon belül látszottak a cirruszfelhőzet redői, csíkjai.

22:27-kor azonnal tárcsáztuk a szabadszemes rovatvezetőt, de nem vette fel.

A holdhaló erős maradt. Legerősebb 22:50-23:00 között volt. 23:47-kor kinézve már gyengült, igaz a felhők is össze-vissza szakadoztak. De azért még teljes volt a kör, de egyenetlen felületű. Közben 18-a csütörtök lett. 00:08-kor néztük meg, még mindig látszott. A 103 perces észlelésnek elalvásunk vetett véget.

A cirruszfelhők és a halók ilyen erőssége a meteorológusok szerint rossz időt jelez. De reggel szép tiszta időre ébredtünk.

Keszthelyi Sándor és Sragner Márta.

Korábbi közlés: Csilla levelezőlista 1570/1. 2000. 02. 18.

1999. december 2-től a Nova Aql 1999 fényes nóva észlelése

A nóvák es a szupernóvák közötti egyik különbség, hogy a nóvák átlagosan "csak" 11 magnitúdót (legfeljebb 13 magnitúdót) fényesednek fel, a szupernóvák viszont 20 magnitúdót.

A Sas nóvája mielőtt kitört volna vörösben 15,6, kékben 17,4 magnitúdó volt (vegyük ennek középértékét: 16,5 magnitúdót). A nóva maximális fényessége december 2-3-án volt 3,9 magnitúdóval. Azaz 12,6-et fényesedett fel. Ez a nóva kategória, igaz a fényesek közül való.

Az új csillagot a Sasban 1999. dec. 1-én 18:50-kor fedezte fel Alfredo Pereira Portugáliából, a Cabo da Roca helyen, ami az európai kontinens legnyugatibb pontja. Egy 14x 100-as binokulárral látta meg. Első becslése 6,0, második 5,8, harmadik 5,8 magnitúdó volt. Másnap este ugyanő mar 4,4, 4,4, 4,3 fénybecsléseket észlelt.

Saját adataink:

Még nem telt el egy nap sem a felfedezés óta, amikor dec. 2-án 16:55- kor csengett a telefon, egy régi barátom értesített a nóváról. Az ég felhőtlen volt. Gyorsan keresőtérképet készítettem az AAVSO atlasz alapján és ki az ég alá. Pécs belvárosából is látszott a delta AQL-tól bő 1 fokkal északra a többlet-csillag puszta szemmel.
1999. dec. 02. 17:15 UT szabad szemmel: +4,0 mg (KSZ, SRX).
Aztán 3-án, 4-én, 5-én felhős volt az ég.
Majd kitisztult: 1999. dec. 06. 16:03 UT szemmel nem, hanem 7x35 B-vel: 5,6 mg (KSZ).
1999. dec. 06. 16:13 UT még egyszer: 5, 4 mg (KSZ).
Szóval nem fényesedik tovább. Falusi ég alatt még látszhat szabad szemmel is.

Keszthelyi Sándor (KSZ) és Sragner Márta (SRX).

Szerintem 1975 augusztusa óta nem láthattunk ilyen fényes nóvát (akkor az a Nova Cyg 1975 úgy emlékszem 1,5 mg, kb. a Denebbel azonos fényű volt).

Az említett Nova Cyg 1992 fénygörbéjét megnézve (Meteor 1992. évf. 6. szám 35. old., az IAU Circular alapján) a nóva olyan 4,2-4,3 mg volt maximumban, mindenképpen 4 mg alatt maradt. Az AAVSO térképei is 4,3 mg értéket adnak meg. Az MCSE VCSSZ fénygörbéjén is 4,2 mg-tól megy lefelé.

A mostani Nova Aql 1999. dec. 3-án 4,08 mg volt (43 észlelés átlaga) azaz egy picivel fényesebb az 1992-esnél.

Keszthelyi Sándor.

Korábbi közlés: Csilla levelezőlista 1447/4. 1999. 12. 07.
Korábbi közlés: Csilla levelezőlista 1449/4. 1999. 12. 08.

1999. december 7-i hajnali holdsarló keresés

1999. dec. 7-én hajnalban elhatároztuk, hogy megnézzük a 16 órás holdsarlót is. 5:00-kor keltünk. Az ég nagyjából felhőtlen, néhány határozott foszlánnyal tarkított volt. Jól beöltöztünk, mert a hőmérő -3 fokot mutatott. 6:10-kor indultunk. A kocsit borító dér levakarása után kiutaztunk Pécstől 8 km-re délre, és Pogány határában helyezkedtünk el 6:29-tól.
Az ég alul délkeleten már nagyon világos volt, látszott, hogy hol fog felkelni a Nap. Legalul csak 1 fok volt felhős, felette 8-10 fokos sávban tiszta égrész volt, az felett újra felhőcsíkok voltak. A Vénusz nagyon fenn, a Merkúr is már magasan látszott. A Hold nem látszott!
Egy 7x35-os binokularral felváltva és folyamatosan pásztáztuk nejemmel az ég alját. 6:45 volt, az elméleti holdkelte után 20 perccel voltunk, a Hold nem látszott pedig nagyon tiszta részen kellett volna lennie.
Így mulattuk az időt 7:00-ig. Akkor már a keleti-délkeleti ég csodásan színpompázott: a narancsvörös, a lila, a bíbor, a zöldes, a világoskék alapon egy-egy vörös vagy fehér felhődarab úszott. Olyan világos volt már minden, hogy feladtuk: még binoklival sem láttuk meg a Holdat, puszta szemmel meg pláne nem!
Keszthelyi Sándor.
Korábbi közlés: Csilla levelezőlista 1447/1. 1999. 12. 07.

2012. december 14.

1999. augusztus 11-i napkorona színe Paksról, szabad szemmel nézve

Áts GellértPécskékés fehér
Áts GyörgyPécsplatinaszőke
Balogh JánosHosszúhetényfelülete leginkább fehér, nagyon enyhe kékes hatással
Berkó BalázsLudányhalászikékesfehér
Berkó ErnőLudányhalászikékesszürke
Bucsi GáborBékésenyhén sárgás fehér
Bucsiné Finta ÁgnesBékésfehér-sárga
Bukovinszki RóbertGödöllősárgás az erős kék háttér mellett
Élő NikolettGyőrkékes-fehér
Fehér TamásKomlófehér
Fék MárkBudapestfehér
Forgács ZoltánBudapest"higanygőzlámpa"-sárga
Füleki SándorBudapestsárgás-fehér
Glatz KatalinNyíregyházaAz eredeti sárga napfénynél fehérebb, sápadtabb.
Gondán LászlóGyőrhalványsárga
Gondánné Nagy RozáliaGyőrnagyon halványsárga
Gotyár ErnaSalgótarjánfehéres-sárgás, de szürke is.
Gregor AndrásTátbelülről kifelé kék és sárga
Hajba MelindaGyőrfehér
Horváth GyörgyiPécsezüst fehér
Ignátkó ImrePécsfehér
Keszthelyi BernadettGyöngyöstarjánfehér, rózsaszín beütéssel
Keszthelyi SándorPécsneonosan fehérben kékesszürke külső, sárgás belső árnyalat
Keszthelyiné Sragner MártaPécsfémes csillogású kék
Kovács TiborBudapestbelül fehér, kívül kékes
Kovács ZsoltVecséssárgásfehér
Lázár József Budapestragyogó éles-fehér a kék ég előtt
Lőki DánielPécsfehér
Makay EszterPécsnagyon világos narancs
Merkel TimeaBudapestvakító fehér
Pál Károly, Dr.Pécssárgás-fehér
Simonkay PiroskaZalaegerszegsárgásfehér
Szabó SzimonaKisvárdafehér, kissé sárgás
Szemán LászlóMiskolcgyöngyházfehér
Tóth ÁgnesBudapestnagyon enyhén sárgás fehér
Tóth CsillaGödöllővakító fehér, kintebb sárgás
Varga IzabellaBudapestezüstösfehér
Vigh KatalinBudapestezüstösfehér
Vígh LajosPakskékesfehér
Vigh Sándorné, MáriaBudapestkékes-lilás fehér
Vigh ZsoltBudapestfehér belül, világos-halványkék kívül

1999. augusztus 11-i csillagos ég a teljes napfogyatkozás alatt

Megkérdeztük a Pakson észlelőket, hogy szabad szemmel melyik csillagokat látták a teljesség idején.

 „Csillagnak” neveztünk most mindent, ami csillagszerű objektum volt az égen, így a két bolygót (Vénusz, Merkúr) is. A válaszadó 62 ember között tapasztalt és kezdő amatőrcsillagászok valamint laikusok egyaránt voltak. A személyek és a látott csillagok száma külön táblázatban van.

A következő 7 objektumot látták szabad szemmel:

1./ A Vénusz bolygót (-3,5 mg) 100 %, azaz mindenki látta. Már a totalitás előtt 11 perccel észrevették (Áts György) „balra lefelé 8 óra irányában”, a kihangosításnak köszönhetően mindenki kitakarta kézzel a Napot és szintén jól látta. A totalitás után 21 percig még látszott szabad szemmel (Balogh János).

2./ A Sirius (alfa CMA) (-1,4 mg) csillagot az észlelők 48 %-a látta. A teljesség 45-ik másodpercében vették észre többen, a DNy-i horizont derengése felett. Jól látszott. Amikor újra kisütött a Nap, még 2 percig látni lehetett.

3./ A Capella (alfa AUR) (+0,1 mg) csillagot az észlelők 10 %-a látta. Magasan jobbra fent látták magányosan és csak a „totál közép” pillanatától vált észrevehetővé.

4./ A Procyon (alfa CMI) (+0,4 mg) csillagot az észlelők 19 %-a látta a Naptól jobbra, kicsit lejjebb.

5./ A Betelgeuse (alfa ORI) (+0,4—0,6 mg) csillagot kevesen, csak az észlelők 8 %-a látta, ők is bizonytalanul. Csak a totalitás 100-ik másodpercében vették észre. Jobbra, a Merkúrtól és Procyontól messzebb látszott.

6./ A Merkúr bolygót (+0,7 mg) többen, az észlelők 37 %-a látta. A Naptól jobbra, kicsit feljebb volt. Nyilván a tudatosabb keresés eredménye ez. Lehetséges, hogy fényesebb volt, mint az előrejelzés.

7./ A Regulus (alfa LEO) (+1,3 mg) volt a leghalványabb csillag, ami látszott, de ezt is nagyon kevesen, csupán az észlelők 5 %-a látta, pedig ez volt a Naphoz legközelebb. A Vénusztól feljebb, a Naptól balra volt a helyzete. Hárman látták csak, ebből ketten halvány csillagnak említik. Bartha tudatosan kereste a Regulust, de nem látta.

 A 62 fő átlagosan 2,27 db (kerekítve 2 db) csillagot látott. Az emberek 36 %-a látott legalább 3 csillagot, csak 18 %-a látott legalább 4 csillagot és csupán 3 %-a (Gregor András és Keszthelyi Bernadett) látott 5 csillagot. 5 csillagnál többet senki sem látott. (És ebben már a két bolygó is benne van!)

Annak köszönhetően, hogy a Regulus gyenge fényét hárman észrevették: a szabadszemes határ +1,3 mg volt. De inkább a +0,5 mg feletti csillagok látszottak biztosabban.

A horizont felett legalább 15 fokkal volt még néhány fényes csillag, amelyet senki sem látott:
Arcturus (alfa BOO) (0,0 mg) 25 fok magasan.
Aldebaran (alfa TAU) (+0,8 mg) 25 fok magasan.
Pollux (béta GEM) (+1,1 mg) 65 fok magasan.
Castor (alfa GEM) (+1,6 mg) 65 fok magasan.

A Szaturnusz bolygót (+0,3 mg) többen (Áts György, Gregor András, Keszthelyi Sándor, Vincze Iván) tudatosan kereste, de nem látták, nyilván alacsony helyzete miatt. Csak 8 fokkal volt a horizont felett.

Ennyi volt Pakson a téli-tavaszi csillagképek alkotta csillagos ég! Így borult ránk az „éjszakai sötétség délben”!

Keszthelyi Sándor.