Aranyhíd. Jól ismert, hogy a nagyobb vízfelület mindig mutat legalább csekély hullámzást, így alacsony napálláskor (napkelte után, vagy napnyugta előtt) a szemlélő a napkorongból jövő napfényt sávként látja tükröződni. Ez az aranyhíd jelensége.
Ezüsthíd. Szintén ismert, bár már éjszaka, alacsony holdálláskor (holdkelte után, vagy holdnyugta előtt) az észlelő a Hold korongját sávkánt látja a vízfelületen tükröződi, amely a hullámzás miatt egy sávnak tűnik a Hold iránya és az észlelő között. Ez az ezüsthíd jelensége.
Gyémánthíd? Életünkben először láttunk olyat, hogy ugyanezt a Vénusz hozza létre! 2007. június 23-án este 21:50-22:00 (NyISz) idején andalogtunk a Balaton partján, éppen a Balatonboglárt és a Balatonlellét elválasztó határvonalon. Így teljes kilátásunk volt a tó északi partjára nyugattól (Balatonedericstől) keletig (Tihanyig). Észak felé alacsonyan még derengett valami alkonypír, de a nyugat felé már sötét égen világított a -4,3 magnitúdós Vénusz, 10 fokos magasságban. És a Vénusz alatti részen, a tó vizén át egy vékony, derengő fénycsík húzódott. Nem volt feltűnő, de ha mozogtunk: a fénycsík is jött a mozgásunk irányába! Balra lépve balra csúszott. Jobbra mentünk, jobbra vonult. Mindig a Vénuszhoz legközelebb eső északi vízfelületből indult ki és jött mihozzánk, a déli parti szemlélőkhöz. A jelenség Vénusz-híd volt, vagy talán gyémánthídnak is nevezhető?
Keszthelyi Sándor és Sragner Márta.
Korábbi közlés: Leonidák levelezőlista 2007. 06. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.